Egy kertben a fű, fa, virág kombináció mellett az épített elemek közül az egyik alap berendezési tárgy mindenképp a kerti sütögető. Ha meghallod ezt a szót, hogy kerti sütögető, és volt ilyen élményed gyerekkorodban, akkor nagy valószínűséggel eszedbe jutnak azok a nyári nagy bográcsozások, amikor alig vártad, hogy végre a tűz közelébe kerülj, hogy piszkáld, tüzeskedj, füstölj, piszmogj a tűzzel. Ó, édes nosztalgia – hogy utálom :-).
Végre felnőtt vagyok, végre senki nem mondja meg, mit csináljak, annyit tüzeskedek, amennyit csak akarok, és oda építek kerti sütögetőt, ahová kedvem tartja.
Itt épp a nemrég bemutatott 5 tonnás pad elkészülte után jött meg a kedvem, mintegy levezetésként a nagy munka után, hogy ugyan legyen már itt egy sütögető is, ha a háziak nagyon unatkoznának ücsörgés közben, legyen mit csinálni esténként.
Mint minden épített elemnek, ennek is kellett alap. Hasonlóan gondolkodva, mint a padnál, mivel ez egy alacsony kis építmény, a súlya egyenletesen oszlik el, az altalaj pedig kellően stabil, kemény, így az alapozást nem kell túlzásba vinni.
A legfontosabb az egészben a kötőanyag elkészítése, azon áll vagy bukik minden. Mivel tűztérről van szó, a kötőanyagnak bírnia kell a forróságot – a bazaltkockával nem lesz baj. Hogy tartós kötőanyagot kapjunk, a betonhoz samott port és vízüveget kell keverni. Arányaiban ez nagyjából úgy nézett ki, hogy egy talicska betonba került egy zacskó/1 kg samott por avagy samott liszt, és fél liter vízüveg. Ez egy saját kotyvasztási arány, mivel megnyugtató és határozott választ sehol nem találtam arra, hogy mennyi ilyen cucc kell a betonba, ha hőálló kötőanyagot szeretnék kapni. De mivel a sütögető elkészült és már elég sokszor volt használva, emellett az előző tél mínusz 20 fokos fagyos éjszakáit is kibírta, így bátran ki merem jelenteni, hogy ez a keverési arány sikerrel használható.
Szóval, készen volt a hőálló beton kötőanyag. Egy talicskányi került az alapba, 10-15 cm vastagságban, arra került az első sor bazaltkocka, szépen kiszintezve, ahogy a pad esetében is történt.
Ami még fontos, az a szabályos kör kialakítása. Az alap esetében még akár szemre is lehet dolgozni, de legegyszerűbb, ha már az elejétől fogva precízek vagyunk. Ezt nagyon egyszerűen el tudjuk érni: le kell szúrni egy betonvasat vagy bármilyen más, vékony és hosszú erős vasat vagy rudat a földbe, hogy stabilan álljon. Erre kötünk egy madzagot, s a kellő távolságban teszünk rá egy jelölést. Ezzel aztán lehet körzőzni, fél centi pontossággal ki fogja adni a körformát. Egy kerti „home made” sütögető esetében úgy gondolom, ez a precizitás elegendő. A vékony betonvas azért praktikusabb egy fokkal, mert arra rá lehet húzni a centi végének fém pöckét, így még egy fokkal egyszerűbb dolgunk lesz.
Kikörzőzve felkerült tehát a két sor kockakő, a közöket precízen kikenve. Nem szabad megfeledkezni a szellőzőnyílásokról. Az alsó sor és az alap találkozásánál, vagyis minél lentebb érdemes néhány nyílást kialakítani, hogy a tűz szabadon kapjon oxigén utánpótlást. A lukakat úgy csináltam, hogy összegöngyölt újságpapírokat dugtam a kövek közé, s azokkal együtt kentem ki a kövek közét a samottos-vízüveges betonnal, majd néhány órával később, ahogy a beton megkötött, a papírokat könnyedén kihúztam.
A felső, harmadik sort egy kicsit megbolondítottam, oda a kövek nem élére, hanem lapjára fektetve kerültek, így kialakult egy kis perem – egyszerűen csak jobban néz ki így.
Mikor a harmadik sor is elkészült, vártam egy napot, ekkor jöhetett a tisztítás. Bevizeztem az egészet, és egy drótkefével meg fém dörzs-szivaccsal nekiálltam letisztogatni a köveket. Szuper mókás, és szuper unalmas, de nagyon fontos feladat – baromi rondán néznek ki a kőre ráégett betondarabkák. A tisztítás után már nem volt más hátra, mint várni pár napot, hogy végre használatba lehessen venni a tűzfészket.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, meghálálja a befektetett munkát – ami nekem cirka másfél nap volt plusz anyagdíj. Igazi díszévé válhat a kertnek, ha a sütögető nem csak praktikus, de szép is.
