Sokan szeretnének bambuszt a kertjükbe, és sokan szeretnének szép, egységes sövényt, ami eltakarja az utcai leselkedőket, a kíváncsi szomszédot, vagy csak egy nemkívánatos, zavaró látványt.
Erre jó megoldásnak tűnhet a bambusz, én mégis azt javaslom, kétszer is gondold meg, mielőtt belevágsz egy bambuszsövény telepítésébe, mert szépsége és különlegessége mellett, agresszív terjedőképessége miatt sok bosszúságot is tud okozni.
Amiről itt most szó van, az a Phyllostachys viridi-glaucescens, vagyis a deres botnád/bambusz és rokonsága. Hazánkban leginkább 4-5 méter magasra nő, örökzöld, sűrű lombot nevel, de mégsem tűnik nyomasztónak, mert levelei lazán borulnak egymásra. Színe élénkzöld, fajtái közt létezik sárgás árnyalatú is, és van olyan, aminek fekete a törzse (Phyllostachys nigra).
Az örökzöld tulajdonság miatt tényleg ideális mindenféle takarásra, egy baj viszont van ezzel. Kemény, vagyis inkább “normális” teleken, amikor legalább néhány napig mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet, a lombja lefagy. Extrémebb hidegek esetén, ami azért úgy 5 évente bekövetkezik, a szára is visszafagyhat. Főleg a frissen telepített növények esetében áll fenn ez a veszély, de ha már 3 éve ültetted a bambuszod, ha jön a mínusz 20 fok, ugyanúgy aggódhatsz miatta. A baj leginkább az, hogy a halott levelei csak nagyon sokára peregnek le, tehát egy ilyen tél után kábé nyárig nézheted a halottnak kinéző bambuszodat, mire az új levelektől újra bezöldül a bokor.
Ez viszont csak egy esztétikai probléma. Ami igazából a legfontosabb a bambusz esetében az az, hogy föld alatt terjedő hajtásaival brutális módon képes terjedni. 4-5-10 méterre is képes elkúszni a föld alatt anélkül, hogy észrevennéd, tűhegyes hajtásvége miatt pedig bármit átszúr és bármibe befurakszik.
A bármi alatt tényleg bármit érthetsz, nem csak olyan apró bosszúságot okoz, hogy átnő a szegélyen, vagy, hogy felnő a kisház oldalànàl és nehéz lesz onnan kivágni.
Mint egy fa, felnyomja a térkövet, szétszedi a betont. Jó, egy betonfalat nem tör àt, de lényegében ez az egyetlen, ami megsllítja. Téglafa egy fickós bambusznak nem akadàly.
Bemászik a házfal szigetelése alá. A vakolatra rá se köszön, nevetséges ellenfél a számára. Hiába 2-4 centi vastag a hajtása, ha talál egy pár milliméteres kis rést, belenő, azon a ponton elvékonyodik, de utána újra megvastagszik, és már megy is tovább.
Szóval, miután kellőképpen elvettem a kedved, akkor álljunk neki a sövényültetések!
Ez itt egy műfüves, pici kert. A fentieket elmondtam a kert tulajdonosainak, de tudták ők maguktól is igazából. Fiatal, bátor házaspár, akik tántoríthatatlanok: nekik bambusz kell és kész. Az utcafrontra, a kerítés mellé álmodták meg az új, gyönyörű bambuszsövényüket, mivel úgy döntöttek, az egy éves leyland ciprusokat végül is száműzik a kertből, mert azzal “sok lesz a baj”.
A földbe került bambuszszegély. Ez lehet fém vagy műanyag, 60-80 cm magas, ezt kell függőlegesen beásni a földbe. Meg kell mondjam, én nem hiszek benne. Előbb-utóbb úgyis szétszedi a bambusz. A műanyag még oké, de csak akkor, ha egyetlen tekercsben van lerakva, mert hiába az akár méteres átfedés két darab között, annak semmi értelme, a bambusz játszva feszíti szét. A fémszegélyt/fémlapokat 10-15 méter hosszan csak darabokban lehet lerakni, aminek úgy már szintén semmi értelme.
A sövény elkészült, a talajt feljavítottuk brutális mennyiségű komposzttal és marhatrágyával, a tetejére került mulcs, mindenki nagyon lelkes volt és boldog. Most várjuk a folytatást, vajon ki bírja tovább, a tulajdonos idegei, vagy a bambusz?
Olvass minket továbbra is minden nap, nagyjából egy év múlva visszatérünk rá!
