Késő este van, egy hosszú melós nap után hazafelé sietsz. Fáradtan, álmosan várod a villamost, aztán megpillantasz egy kétrét görnyedt poroszkáló embert, hátán hatalmas, zöld bevásárlótáskával, meg még maga után is cibál egyet, nehezen mozog, talán még motyorog is valamit magában. Sietve odalépdel a villamosmegálló kukájához és szisztematikusan végig túrja, könyékig a szemétben, üdítős dobozt keres. Talál is egyet-kettőt – sosem csalódik, mindig van benne- a földre önti azt az egy kortyot, ami még maradt az aljában, a járdára dobja és összetapossa, majd a többi közé gyömöszkéli az így is túlpakolt táskába.  Összeszedelőzködik, és már indul is tovább a következő szemeteshez.

Ismerős szituáció? Manapság egyre gyakrabban játszódik le ez a jelenet. Hogy miért? Nagyon egyszerű: az alumínium dobozokat bizonyos helyeken vissza lehet váltani pár forintért cserébe. Szegény sorsú emberek egyik bevételi forrása lett az italos dobozok gyűjtögetése és visszaváltása. Sokan azonban a fent leírt helyzetet nem kezelik túl empatikusan.

forrás: pixabay

Tanulságos sztori

Egyszer szemtanúja voltam, hogy az egyik nagyáruház aluvisszaváltója előtt egy jól szituált hölgy – feltehetően az áruház vagy egy ottani üzlet dolgozója – magából kikelve ordít egy szerencsétlen idős, láthatóan beteges és elhanyagolt külsejű nénivel, aki több hatalmas szatyornyi dobozt hozott az automatához. Annyira megdöbbentő volt a jelenet, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Feltehetően az volt a problémája a nem túl kedves hölgynek, hogy a néni véletlenül kiborította a dobozokat és abból a padlóra folyt az üdítő/sör. Nem tetszését viszont olyan mérhetetlenül tiszteletlen és embertelen módon fejezte ki, hogy elszorult a torkom, ahogy földbegyökerezett lábbal végignéztem a jelenetet.

A néni próbálta összeszedni a dobozokat, láthatóan nehezen mozgott már, nem volt egyszerű, főleg úgy, hogy az ember mellett toporzékolva üvölt egy ember. A néni nem szólt, csak próbálta felszámolni a felfordulást és minél előbb elhagyni az üzletet. Visszagondolva nagyon sajnálom, hogy nem fordultam vissza és álltam meg megvédeni és segíteni neki összepakolni, de sokkot kaptam és hirtelen nem hoztam jó döntést. Legközelebb ilyen nem lesz, biztosan megállok majd segíteni.

Miért meséltem ezt el? Az van, hogy azon túl, hogy ezek az emberek némi pénzhez jutnak a dobozgyűjtéssel, a te szemetedet is eltakarítják. Hiszen gondolj csak bele: te megiszod a kis üdítődet/sörödet, lezser módon kidobod az első kukába (rosszabb esetben csak simán a földre), majd, mint aki jól végezte dolgát, továbbállsz. Az aludobozokat azonban rendkívül hatékony módon újra lehet hasznosítani, amivel kiemelkedő mennyiségű erőforrás és energia takarítható meg. Tehát amit te lusta voltál elvinni egy szelektív kukáig, azt ezek a nehéz sorsú emberek összeszedik és elviszik egy gyűjtőpontra, hogy aztán újrahasznosíthassák. Helyetted végzik a munkát. Már csak ezért is jár a tisztelet nekik és az empátia valamint emberség – meg azért is, mert amúgy emberi lények.

Egy kis elmélet

A szelektiv.hu oldalon sok mindent megtudhatunk az alumínium dobozokról. Például azt, hogy az első maihoz hasonló alumínium italos dobozt hol máshol, mint az USA-ban, New York-ban használták és persze mi másra, mint sör csomagolására, 1935-ben. 30 évvel később feltalálták a ma is ismert nyitófedelet, ami elhozta az aludoboz számára a világsikert.

forrás: pixabay

Nagyon kevés alumínium felhasználásával rengeteg doboz készíthető (1 kg alumíniumból kb. 70 italos doboz ), mivel az aluflakon fala a hajszálnál is vékonyabbra van hengerelve. Ennek köszönhetően a súlyuk sem vészes, szállítani is könnyű őket. További előnyük, hogy nem engedik át a fényt, nem veszik át a szagokat és a legfontosabb, hogy teljes mértékben újrahasznosíthatók, ráadásul nem csak egyszer-kétszer. Az alumínium dobozok végtelenszer újrahasznosíthatók.

A műanyaggal és a papírral ellentétben az alumínium esetében az újrahasznosított termék is teljes értékű lesz, semmiben sem különbözik az elsődleges nyersanyagból készült alumíniumtól, tehát nem lépünk visszafelé minőség tekintetében. Ha ez még mind nem elég, a bauxitból készült alumíniumhoz képest az újra feldolgozott alumínium gyártási energiaszükséglete 95%-al kevesebb, tehát rengeteg energiát is megspórolunk.

Az alumínium újrahasznosítása terén már 8 éve Brazília a világelső. A dél-amerikai ország az aludobozok 98.2%-át hasznosítja újra, ami körülbelül 14,7 milliárd dobozt jelent évente, ezzel maga mögé utasítva Japánt, ahol az alu-hulladék 82,5%-a kerül újrahasznosításra.

forrás: pixabay

Magyarországon a legnagyobb aludoboz gyűjtő és feldolgozó cég a Returpack Kft., országszerte kb. 160 automatájuk üzemel, melyek 2 forintért váltják vissza az aludobozokat. Honlapjukat böngészve megtudhatjuk, hogy napjainkban évente körülbelül 250 milliárd aludobozt gyártanak a világon, amit ha egymásra állítanánk, olyan hosszú oszlopot alkotna, ami elérne a Holdig, 75-ször, oda-vissza.

Az automatáknál visszaváltott dobozok egy kb. 5000 doboz befogadására alkalmas konténerbe kerülnek, majd elszállítás után újraolvasztják őket. Ezután készülhet belőlük új aludoboz, a statisztikák szerint átlagosan a visszaváltástól számított 60 napon belül.

forrás: pixabay

Van egy nagyon okos kis számlálójuk is, ahol megnézhetjük, hogy pár darab alumínium doboz újrahasznosításával mennyi energiát tudunk megspórolni. Beírjuk, hogy hány darab és milyen méretű dobozt vinnénk vissza, majd kiválaszthatunk egy háztartási gépet egy adott listából (pl: TV vagy fagyasztó, stb.) és a program kiszámolja, hogy mennyi ideig tudnánk üzemeltetni az adott eszközt a megtakarított energiával. 1 db fél literes aludoboz újrafeldolgozásával például annyi energiát takarítunk meg, amivel egy számítógép 2 óra 41 peren keresztül működne.

Hát ilyen fontos munkát végeznek az aludoboz-gyűjtögetők. Legközelebb jusson eszedbe ez, mielőtt megvető vagy épp ingerült pillantást vetsz egy nagybatyus emberre.



Címkék: