A Margitsziget nemcsak Budapest emblematikus helye, de egész Magyarországé. Aki vidékről a fővárosba látogat, életében legalább egyszer felkeresi. A 90-es években „Pestre” utazva jellemzően a Várat, a Váci utcát és a Margitszigetet látogatta meg a magyar turista. Ez mostanra jócskán változott, szélesebb lett a paletta, nemcsak a Várat, Citadellát, hanem a Várkert Bazárt, a négyesmetrót, a bulinegyedet célozzák meg a turisták, de a Margitszigetet most sem érdemes kihagyni. Sőt! Az évtizedek óta csak a legszükségesebb beavatkozásokat látott sziget most igazi ráncfelvarráson esett át.
A szigetre érkezve az első benyomásunk az volt, hogy egy darabig nem kell botladozni a töredezett, ráncos járdákon, mert a gépkocsik, buszok és egyéb szigeti járgányok útja is újjáépült. Félreértés ne essék, továbbra sem lehet engedély nélkül behajtani a szigetre, parkolni az északi csúcsnál, az Árpád híd lejárójánál lehet, ahol ki is bővítették a parkolót.
A sziget sétaútjai is megújultak, a forgalmasabb észak-déli irányú járdák aszfalt, vagy vízáteresztő kavicsburkolatot kaptak. Ez utóbbi műgyantával kevert gyöngykavicsból épül, és teljes mértékben vízáteresztő. A keresztirányú járdákat zúzottkővel töltötték fel. A tervezők meghagyták a jól bejáratott útvonalakat, nem akartak teljesen új struktúrát építeni. Figyelembe vették viszont a nagyobb áttaposásokat, és ezekhez igazították a nyomvonalakat. Szuper törekvés, hiszen egy ekkora parkban nem lehet és nem is kell megakadályozni a keresztül-kasul sétálást, de így kevesebb olyan felület lesz, ahol zöldellő gyep helyett sártócsákat találunk.
Feltűnő még a bazalt nagykockakő újrahasznosítása is, az aszfaltjárdák szegélye, a Kaszinótól délre és keletre épült napozóterek burkolata, a támfalak anyaga is a főváros egyéb beruházásainál elbontott kockakő. Sorban rakva, vagy egymásra pakolva, valamint kettévágva zökkenőmentes járda burkolataként, hatalmas mennyiséget építettek be a szigeten. A tervezőknek (és a büdzsének) szerencséje volt, hogy ez a rengeteg kockakő a szigeten rendelkezésre állt, bár elrejtve, ugyanis a gerincút bontásakor a régi aszfaltréteg alól került ki. Ahogy a tervezés vezetőjétől, Pápai Veronikától (Főkert Tervezési Stúdió Kft.) megtudtuk, ehhez igazították a terveket és a burkolatok anyaghasználatát.
A tervezést két síkon folytatták, az úthálózat rendezése mellett úgynevezett célterületeket jelöltek ki, olyan pontokat, ahol az évek során a funkciók, használók összekeveredése miatt nem jól működő, zavaros csomópontok jöttek létre. Az Árpád híd felől érkezők egy egyszerű fogadóteret találnak (természetesen nagykockakő sávokból), a Japánkerttől délre, a parkoló kapujánál pedig egy olyan elosztótér készült, ahol végig a gyalogosok élveznek prioritást. A harmadik nagyobb célterület a Kaszinótól délre készült, a sziget pesti oldalán lévő kikötőtől egészen a Hajós Alfréd uszodáig vezető lendületes nyomvonalú sétány, ami formailag a szökőkút terének lezárása, napozóbútorokkal, árnyékolókkal.
Általánosságban a tájépítészeti beavatkozásokon látszik az, hogy figyelembe véve a történeti kertté nyilvánított Margitsziget értékeit, a meglévő rendszert nem akarták totálisan keresztülhúzni, és valami bődületesen újat alkotni (megmaradt a jellemző úthálózat, a parki funkciók elhelyezkedése), lehetőség szerint igyekeztek újrahasznosítani (a bazaltköveken kívül a hulladékgyűjtők is megmaradtak), de megpróbálták a megmaradó és az új elemek összehangolásával egységes arculatot kialakítani (aszfalt és kavics járdák, új kényelmes padok). Egységes például a sziget irányjelző rendszere, a fém infótáblákat és az irányjelző nyilakat elég sűrűn helyezték el ahhoz, hogy ne tévedj el.
Feltűnhet a táblákat böngészve egy újnak tűnő parkrész, a Fénykert. Ez bizony a réges-régi díszkert a sziget közepén, szimmetrikus ágyásaival, egynyári kiültetésével a rózsakert mellett találod. A „fényelés” pedig természetesen este, sötétedés után kezdődik, amikor nyolc új reflektor játékával színekbe öltöztetik a kertet körülölelő fákat. Nappal ez a sziget egyik legnyugodtabb és legcsendesebb tere, ezentúl este is érdemes lesz megnézni.
A fényelés nagy divat a szigeten: két éve elkészült az ikonikus szökőkút felújítás, és idén nemcsak a zeneprogramot sikerült frissíteni mai slágerekkel, de a szökőkút esténként fényjátékkal is szolgál.
Ha pedig a játékoknál tartunk, régi-új játszóteret próbálhatnak ki a gyerekek, faszerkezetű tornyos-dombos és alagutas játékokat, homokon és gumiburkolaton elhelyezve, a sziget közepén az északi nyugati oldalon, a Hajós Alfréd uszodától északra újították fel és bővítették a régi eldugott játszót.
A vizes világbajnoksághoz szorosan kapcsolódó felújításon kívül (nyilván a Hajós Alfréd uszodára szükség van a vízilabda meccsek miatt) kibővült a 98 éves Palatinus strand szolgáltatása is, fedett rész épült wellness részleggel, új termálmedence, gyerekmedence, hideg- és gyógyvizes merülőmedence, szaunák készültek, az immáron strandfürdővé avanzsált Pala ezután tehát egész évben nyitva tart.
kép: Fortepan 113615
A Margitsziget növényei jelentős dendrológiai értéket képviselnek. A sziget növényállományának teljes és alapos felmérése alapján kiválasztották a legeket, és így egy 32 egyedből álló, táblákkal jelzett sétát járhatunk végig, rácsodálkozva Budapest legvastagabb törzsű vadgesztenyéjére, vagy a Margitsziget legnagyobb kocsányos tölgyére. Minket teljesen lázba hozott ez a lehetőség, úgyhogy azóta is visszavágyunk, hogy megkeressük az összes egyedet. A táblákon lévő QR kódok segítségével több infóhoz jutunk, a sziget legnagyobb infótábláin megnézhetjük, hol keressük a kimaradt egyedeket és bővíthetjük a tudásunkat többek között a cserjés vadgesztenyéről (ami a tábla szerint: „Miniatűr erdőt alkotó, igazi ritkaságnak számító növénycsoport”. Addig pedig barangolunk tovább a Japánkertben, a mammutfenyő és mocsári ciprus árnyékában.
A FŐKERT több budapesti helyszínen tesztelte már az úgynevezett ökológikus évelőágyásokat – ha feltűnt már a Lánchíd déli oldalán lévő buja virágmező, azt is nekik, és különösen Pápai Veronika tájépítészmérnöknek köszönhetjük. Itt a mélyárnyékos területek beültetésére olyan szárazságtűrő fajokat válogattak össze, amiknek a megeredéskor van szükségük locsolásra, de – a legaszályosabb nyári hetek kivételével, amikor persze némi vízpótlás nekik is jól jön – a terület adottságai elegendőek lesznek a növények pompázásához.
Vannak persze még hiányosságok, a Domonkos kolostor és a Szent Mihály templom közötti, a magyar művészek mellszobrait sorakoztató Művészsétány felújítása még várat magára, itt még megvan az emlegetett sár- és gyomtenger. (A sétány tervezésére a tájépítészet mestere, az idén 97 éves Mőcsényi Mihály így emlékezett vissza.)
A 2008-ban készült stratégiai fejlesztési tervből több elem nem valósult meg, az autósoknak talán hiányzik például az Árpád híd alatti terület parkolóvá alakítása, nem alakították át a Kaszinó (nem olyan rég még Holdudvar) melletti kis parkolót zöldfelületté (mivel ezt a parkolót is felújították, nyilván nem is fogják). Ami viszont nem hiányzik, a lóvasút visszaépítése, van ugyanis elég látnivaló, látványosság, és kerekes paripa épp elég, hogy az ilyen olyan dotto vonatokról, a margitszigeti sétajáratról, és persze a klasszikus bringóhintókról ne is beszéljünk.
A Margitsziget végre tehát tök rendben van, vigyázzunk rá.
