Minden évben megfogadom, hogy soha többé nem tartok teleltetni való növényt. Idén is megfogadtam, ezért csak két új fajta dáliát vettem… Ragyognak is a kertben egész nyár végén és ősszel, napi két fotót biztos lövök róluk. Aztán eljön a hideg és egyre csak dühítenek.
Nem, sajnos képtelen vagyok a dáliáknak ellenállni. Ez az Észak-Amerikában honos növény őrült sokféle változatban létezik, külön öröm tavasszal válogatni az áruházak polcain. Ugyanis mind jól érzi magát nálunk, ámulatba ejtően szép, nagy virágokat hoznak mindig.
Mivel érzékeny a hidegre, viszonylag későn, májusban ültethető ki, de csak nagyon jó minőségű, tápanyagban gazdag földbe, mulcsozva körülötte. Onnantól viszont nincs megállás. Júliusra már eléri teljes nagyságát és szépen virágba borul. Az idő előrehaladtával csak jót tesz neki a hűvösödő szellő, az őszi virágoskertek igazi királynőivé válnak. Az első fagy eljövetele viszont azonnal károkat okoz.
Ekkor indul a dália teleltetése! Kiássuk az időközben nagyra nőtt, gumós gyökerével együtt. Kicsit megtisztítjuk egy száraz kefével. A gyökér felett csak kb. 20cm-t hagyunk meg a növény száraiból és néhány napig száradni hagyjuk. Ezután újságpapírba csomagoljuk és szellős ládába, vagy csak úgy pucéran, száraz homokba dugva tesszük téli szálláshelyére, ahol 6-10 fok körüli hőmérsékletet biztosítunk a számára.
Én az előbb kiszedtem már négyet, és további három van hátra, de már aggódom, mert láthatóan nem lesz ennyinek hely a kazánházban. Annyira utálok dáliát adományozni. De úgy istenigazából.
De már megint kezdődik. Talán, ha több részre osztom őket és hagyok magamnak mindegyikből egy kicsit, mint tavaly? Jól bírták és szép nagyok lettek idén is. Bár kétségtelen, hogy az egyben hagyott gumókból kétszer akkora növény lesz az első évhez képest, de jövőre talán beérem kisebbekkel is, csak maradjon mindegyik fajtából. Vagy kibővítjük a kazánházat, az is lehet megoldás…
Tavasszal üssön már a kezemre minden gazdaboltos, ha meglát a dáliák körül! Köszi!
