Ausztrália állatvilágát legegyszerűbben két csoportra tudom osztani. Vannak a gyilkos kedvűek és az ultracukik, ez akár két párt neve is lehetne a következő választásokon. Na most, nem kell hozzá nagy tudomány, hogy az első csoportba tartozókkal ne akarjunk találkozni. Gyilkos cápák, mérges pókok és óriás kígyók alkotják ezt a nem túl barátságos társaságot. Nem kell beparázni, ők sem kíváncsiak ránk, így nyugodtan vegyük célba Ausztráliát, nincs veszély.
Az ultracukik viszont szerencsére igen szociális lények, úgy járnak kelnek az emberek között Ausztrália utcáin és parkjaiban, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem félnek az emberektől, sőt, az egész országra jellemző végtelen lazasággal heverednek le bárhol, ahol kedvük szottyan.
Autókázás közben viszont érdemes óvatosnak lenni, mert bármikor átsétálhat előttünk az úton egy koala, kenguru, vagy akár vombat is. Éppen ezért, az európai szemnek egészen meglepő közlekedési táblákkal hívják fel a figyelmünket, hogy legyünk figyelmesek.
Az álomkóros koala
A szigetország egyik kedves jelképe, a zabálnivaló koala. Ezt a szőrös kis lényt nagyjából semmi sem zavarja, úgy húzza a lóbőrt napi 20 órán keresztül, mint aki bulizni volt előző este.
Két dolgot nem szeret, ha felébresztik, és ha le koalamacizzák, ugyanis ő nem a medvefélék, hanem az erszényesek családjába tartozik. Az eukaliptusz fák ágai között alszik szinte egész nap, éjjel pedig azt a pár ébren töltött órát a fa leveleinek rágcsálásával tölti.
Mondhatom elég morcos fejet vágott mikor felébredt, és miután rájött, hogy nappal van, gyorsan vissza is fészkelte magát.
Papagáj parádé
Bár Ausztráliát a kenguruk földjének nevezik, még náluk is több madár él az országban. Kilencszáz különböző faj repked a szigeten, melyek közül több száz a papagájfélék közé tartozik.
Nem kell állatkertbe menni, hogy láthassuk őket, ugyanis a parkokban, az utcákon és a kertekben is nagy előszeretettel csemegéznek. Ráadásul nagyon ritkán járnak egyedül, így ha leülsz a szabadban pár percre, akkor nagy eséllyel láthatod a gumókat és gyökereket csipegető sárga bóbitás kakadukat, a szivárványlorikat, a rózsás kakadukat, a király papagájt is, és sok más madárfajt is.
Az pedig biztos, hogy megismerkedhetsz az ausztrálok által leginkább utált madárfajjal, a kukamadárral. Szegényt ki nem állhatják, még dalokat is költöttek róla, hogy milyen idegesítő, a kukákból csemegéző fehér íbisz, akit még a Wikipédia is le „bin chickenezett” (kukacsirke).
Az világhírű rapper kenguru
Na és akkor jöjjön, a szigetország sztárja, az erszényes bokszoló, a méltán híres kenguru. Az Ausztráliában őshonos kengurufélék családjába közel húsz faj tartozik, de ezek egy része már kihalt. A legkisebbek a bolyhos nyúlkenguruk, a legnagyobbak pedig a vörös óriáskenguruk.
Bár a hímek állítólag estefelé hatalmas hátsó lábaikkal 3 méter magas, és nyolc méter hosszú ugrásokra is képesek, és akár 40 km/órával is tudnak száguldani, nappal olyan lusták, hogy felállni sincs kedvük, egész nap csak heverésznek. A nőstények meg persze nevelik a gyerekeket.
(kép:flickr)
Az óriás emu és a törpe pingvin
Az ausztrál madarak szeretik ha fényképezik őket. Nem csak, hogy nem félnek, de még pózolnak is. A páva egyenesen fotómodellt játszott, és minden irányból megmutatta szépségét, egy rögtönzött divatbemutatón.
Nem is gondoltam volna, hogy vannak melegkedvelő pingvinek, valahogy róluk mindig az Antarktisz jut eszembe. De lehet, hogy a törpe pingvinek is odakészültek, csak rossz címet ütöttek be a GPS-be, és Ausztráliában kötöttek ki. Az itt honos faj, a világ legkisebb pingvin faja, a maga 30-40 centijével. Bár ez a kispajtás megpróbált lenyűgözni, de repülni sajnos ők sem tudnak.
Egy másik röpképtelen, az emu, Ausztrália hivatalos madara, még a címerükben is szerepel, a kenguruval együtt. Az emu a világ második legnagyobb madara, akár 2 méter magasra és 60 kilósra is megnőhet. Bár repülni nem tud, viszont futni és úszni annál inkább, és mint láthatjuk szereti báránynak álcázni magát.
Egy másik rekorder, az ausztrál pelikán, akinek a világon a leghosszabb a csőre. Akár 47 centiméteres is lehet, és kiválóan halászik vele.
Ezek a gigantikus madarak imádnak a tengerpart menti villanyoszlopokról, a turisták fejére pottyantani, viszont nem szeretik ha előnytelen szögből fotózzák őket, inkább egyből pózba vágják magukat, nehogy kövérnek tűnjenek.
Cukiság túladagolás
És jöjjön az ausztrál cukiságverseny győztese, akinek a neve hallatán mindenki összerezdül, pedig teljesen ártalmatlan, a fekete repülőkutya. Ez a denevérfaj valóban elég félelmetesen néz ki felnőtt korában, ugyanis szárnyfesztávolsága akár 1 méter is lehet, és mikor éjszaka a fejed felett elsuhan ez az árny a sötétben, hát az valóban ijesztő.
(kép: flickr)
Azonban ezek a szőrös, rókához hasonló csúnyácska kis lények, egyáltalán nem bántanak. Nappal a mangrove fákon lógva szunyókálnak, éjszaka meg a trópusi gyümölcsöket dézsmálják meg. Utóbbinak azonban sokan nem örülnek, ezért lelövik őket, vagy drótkerítést húznak, aminek nekirepülnek, és mivel nagyon sérülékenyek könnyen elpusztulnak.
Éppen ezért létrehoztak a queenslandi Atherton városában, az árván maradt kis denevérek, valamint a sérült, vagy idős egyedek megmentésére egy denevérkórházat. A Tolga Bat Hospitalban cseperedő kisállatokat elnézve az ember egyenesen beleszeret a repülőkutyákba.
(kép: Tolga Bat Hospital)
(kép: Tolga Bat Hospital)
Ha tetszettek Ausztrália állatai, akkor olvasd el gyönyörű parkjairól szóló cikkünket is, ha pedig még több vicces állatra vágysz, akkor ez a cikkünk neked való.
