Amikor Buksi hajnalban épp megőrül az első sétáért és alig várja, hogy kieressze a visszatartott dolgokat egy fánál, akkor állati büszkék vagyunk magunkra, hogy ott állunk vele a hideg sötétben. És rá is, hogy megint kibírta, nem kellett a liftet föltakarítani után. Hátha még leül a járda szélén átkelés előtt, vagy nem húzza a pórázt! Így sétálunk mi, átlagkutyás átlagemberek.
És hogy sétálnak a többiek? Na mondjuk ne nevezzük sétának azt, amikor egy kutya sziklát mászik, gördeszkázik vagy snowboardozik a gazdi hátán, de van, aki ilyeneket csinál a “na megyek egyet a kutyával” mondat elhangzása után:
Bónusz gördeszkázó papagáj!
Címlapkép: flickr.com
