Korábban már olvashattátok vagy láthattátok videón, a pergolánk mögött helyezkedik el a veteményesünk. Azt a kerítésünk szegélyezi, ami mögött egy mára elhagyatott üzem területe található. Van itt egy nagyjából 15 méter magas téglakémény, ronda épületek, gazba lerakott holmik, szóval csupa olyasmi, aminél szebbet is nézhetnénk a kert végében.
Így hát idén sövényt ültetünk! De nem átlagos zöld kerítést. Olyanra vágyom, amivel egy erdő széle elevenedik meg. Tuját már úgyis hagyott itt eleget az előző tulaj, semmi szükség még egy sor egymást követő unalomra.
Hosszas kutakodás eredményeként mondhatom, ennek is meg van mára a maga kultúrája, sok könyv foglalkozik a virágos, laza sövényekkel, amely természetességével igazi rovarmágnes és madárbarát része a kertnek. A lényeges különbség abban rejlik a hagyományos sövényekkel összehasonlítva, hogy ezek a növények a maguk teljességében ragyoghatnak. Figyelembe vesszük a növény eredeti alakját, magasságát, virágzási idejét, téli megjelenését, sűrűségét például, ugyanis ebben az esetben nem fogjuk rendszeres manikűrben részesíteni a bokrainkat. Csak akkor nyúlunk metszőollóval majd az ágaikhoz, ha kifejezetten igényli a növény: például elszáradt, megsérült vagy jobban virágzik tőle. Egymás mellé pedig nem kerül két ugyanolyan cserje sőt, törekszünk a változatosságra, különösen a virágzási időkre ügyelve: más időkre essen.
Ezeken kívül a szokásos dolgokat se felejtsük ki a tervezésből: nézzük meg, hova telepítünk növényt! Napos vagy árnyékos kertrészbe? Száraz vagy nedves körülmények várják? Lesz elég helye a növekedéshez? Azzal, hogy ezeket átgondolva ültetünk éppen odaillő cserjét, sok kínlódástól óvjuk meg a növényt és magunkat is.
Nálunk ezen a területen délelőtt 10 órától folyamatos napsütés van egészen este 7-ig biztosan, ha a nyarat nézzük. Alapvetően napos hely, de a talaj sosem igazán száraz itt, tápanyagban gazdag, humuszos jellegű. Ezenkívül fontos, hogy nagyjából 150 cm magasságú takarást biztosan kapjunk.
Mindezeket átgondolva a következő növények kombinációjában gondolkodom:
Labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’): 2-2,5 méter magas és széles, ősszel pirosra színesedő, csodás cserje. A szomszédban van egy több tízéves példány, május végén-június legelején megszámlálhatatlan virággal vonzza a tekintetet. Én nem tudok vele betelni.
Ez a szomszédunk átlógó labdarózsája virágzáskor.
Közönséges orgona (Syringa vulgaris fajták): 1,5-2m magas, tölcsér alakú, nálunk május elején virágzó, finom illatú virágzattal rendelkező, klasszikus parasztkerti cserje. Nekünk van egy lila virágú, fehér sziromszélekkel, ezt ültetjük át.
Jezsámen (Philadelphus ’Virginal’): 1,5-2m magas, egész júniusban temérdek, erős, de finom illatú virággal örvendezteti meg a madarakat és minket.
Húsos som (Cornus mas): 2-3m magas, széles termetű bokor, március-április táján virágzik, ehető a termése késő nyáron. Talajban nem válogatós, homokos és fekete földön is szépen nő.
Ez itt egy csodás som bokor. Tavaly augusztus végén fotóztam egy zirci kertben.
Vérmogyoró (Corylus maxima ’Purpurea’): 1,5-2m magas és széles, vöröses fekete leveleivel igazán csinos megjelenésű. Márciusi virágzása után jönnek a levelei, őszi termése ehető.
Termetes parkrózsa, pl a babarózsaszínű Rosa Szent Erzsébet, ami 1,5 méteres magasságával és bokros termetével remek tagja lesz a sövényünknek, főleg, hogy többször virágzik nyáron.
Megyeri Szabolcs online kertészetében ellenőrizve az árakat, legfeljebb 8000 forintból összehozzuk a sövényt 15 méteren (orgonát ugye nem kell vennünk). Már leírni is jól esett ezt az összeget. Hát még megcsinálni mekkora élmény lesz! Ne izguljatok, arról videó is lesz.
(Főkép: wikimedia.com)
