A támfal egy elég praktikus dolog a kertben, ha a lejtős terepviszonyok helyett inkább sík felületet szeretnénk látni a telkünkön. A lejtőn elgurul a labda, kellemetlen rajta járni, főleg ha vizes a fű, és még a kutya is csálén fut egy kicsit, bár az legalább vicces.
Egy kert kialakítása során a földmunka, az öntözőrendszer és a növények mellett a támfal építése a legköltségesebb és legbonyolultabb feladat – természetese figyelmen kívül hagyva az egyéb késztermékeket, mint a medence vagy egy kerti ház, ahol határ a csillagos ég.
A támfal ezer dologból készülhet, s szinte csak a véges emberi fantázia szab határt, ha néhány házi barkács megoldásra gondolok, amit életemben láttam. A „hivatalos” kivitelezői megoldások, mint a vasbeton, a zsalukő, a flórakosár, a terméskőből szárazon, a félszárazon rakott, a cölöp- és egyéb faelemekből készített támfalak mellett láttam már autógumiból készített, műanyag tejes ládákból eszkábált, vagy éppen vashálót sűrűn egymás elé helyezett megoldást is, amik bár a célnak megfeleltek – és idővel benőtte őket a gaz – nem túl esztétikusak. Na jó, igazából bűn rondák.
Bár a támfal leginkább praktikus funkciót lát el, azért nem utolsó szempont, ha jól is mutat. Az egyik ilyen támfalas feladat, ami szembejött velem a közelmúltban, épp ezt az igényt kérte számon. Jól kellett kinéznie, és emellett a hellyel is spórolni kellett, vagyis nem lehetett vastag beton monstrumokkal megoldani a támfalazást. Egy kert alsó sarkába, ahová az egész kert lejtett, egy sütögetős-pihenős rész került.
A végeredmény: 3 kis támfallal és köztük kialakított paddal létrehozott pihenős rész a kert sarkában
A helyszűke miatt végül is a fára esett a választás. A 2 colos, vagyis kb. 5 centi vastag pallók 10×10 centi vastag oszlopokra lesznek felcsavarozva – ez volt a terv. Három alacsony, eltérő magasságú támfalsort okumuláltunk ki, amiből az alsó kettőnek a nagy része maga a pad. A pad háttámlája felett egy kis rézsű után következik a harmadik, legalacsonyabb támfalsor, a kettő között fűszer- és zöldségnövényekkel. Lentre pedig kerül egy sütögető, a járófelületet pedig apró szemű murvával szórjuk fel, alatta persze geotextillel, hogy az egészet ne verje fel a gaz egy hónap alatt, s hogy a murva ne tűnjön el a földdel keveredve. Tuti terv.
A kert nagy részét adó gyepszinttől persze le is kellett jutni ehhez a sütögetős részhez, így egy lépcsősorra is szükség volt.
Fatámfalból túl nagyot, vagyis egy méternél magasabbat nem érdemes készíteni. Rövidtávon megadja magát ugyanis a nagy nyomásnak, amit a mögöttes föld fejt ki rá, amit tart. Egyszerűen kifordul, vagy a faelemek deformálódnak. Egyedül az akácfa cölöpökből lehet nagyobbat készíteni, de az meg túl rusztikus.
Akkor hát, essünk is neki
Első lépésként a durva tereprendezést kellett elvégezi, vagyis a terv alapján a helyszínen kialakítani azokat a szinteket, amik már biztosan nem akadályozzák a munkát. Utána következett a tartócölöpök kijelölése, majd azok helyének kiásása. Átlagban 80-100 cm magas cölöpökre volt szükség. A 100 %-ig biztos, stabil tartáshoz ugyanilyen mélyen kellett bebetonozni a cölöpöket, tehát a terepmunka után következett az újabb ásás. Minden cölöp, ami a betonba került, kapott egy bitumenes fedést. Ez az úgynevezett bitugél nevű anyag elzárja a vizet a fától, vagyis a fa tartósságát sok évvel megnöveli. A betonba kerülő résznek az alja nem lett lekenve, hogy azon keresztül a fa át tudjon szellőzni. A gödör aljára került egy kis sóder, abba állítottuk bele a cölöpöt, utána jöhetett a beton, így tuti, ebben a sorrendben.
Állnak a támfal tartóoszlopai. El tudod képzelni, hogy ebből bármi szépet ki tudunk hozni?
A cölöpök beállítása után – és két nap elteltével, mire a beton rendesen megkötött a nyári melegben –, jöhettek a méretre vágott, gombaölővel lekezelt és lefestett pallók. Ha valaki ilyen kis gyöngyszem készítésére adja a fejét, számoljon vele, hogy az összes anyag és munka költsége mellett izmos csavarokra lesz szükség. Itt 16-18 cm hosszú szerkezetépítő csavarokat használtunk, aminek darabja 150-170 Ft, és kellett belőle több mint 130 db.
Miután felkerültek a pallók, jöhetett az újabb réteg vékonylazúr festék, így nyerte el a fa ezt a sötét, mégis barátságos barna árnyalatot – a színskálán a paliszander névre hallgat.
Ez egy év alatt természetesen kicsit megfakul, mint minden festék, de tetszés szerint bármikor újrafesthető.
Geotextil és doerken lemez/felületszivárgó lemez a fa védelmének érdekében
Ami még elég fontos, ha fatámfalról van szó, a fa és a föld közötti védelmi réteg kialakítása. A fára belülről két réteget terítünk. Az első a geotextil, ami egy nagyon erős, vízáteresztő, textilszerű anyag, a második pedig a doerken lemez vagy más néven felületszivárgó lemez, ami leginkább egy túlméretezett bubis csomagolófóliára emlékeztet. Ez műanyagból készül, és alapvetően az épületek föld alatti szigetelésrétegének fizikai védelmére használják, de a kertészeti munkáknál is remekül használható. Fizikai kialakítása miatt a fa és a felületszivárgó lemez között marad egy kis levegőréteg, ami a geotextillel kiegészülve segíti a támfal belső felének szellőzését, ezáltal jelentősen megnöveli annak élettartamát.
A lépcső tartóoszlopai is a helyükre kerülnek
A támfalas rész elkészülte után következhetett a lépcső. 13 lépcsőfok kellett a két szint összekötésére, ezek mindegyikéhez 2-2 kis oszlopra volt szükség támaszték céljából, ugyanúgy bebetonozva, mint a támfal oszlopai. A lépcsők belépője (az a rész, ahová konkrétan lépünk, tehát a sík felülete) szintén murvából készült, így a lépcső eső után is biztonsággal használható – a fa vizesen azért csak csúszik egy kicsit.
Tessék, az elkészült lépcsős-pados támfalrendszer
A kertnek ebbe a sarkában került sajnos a villanyóra doboza, így ezzel is kezdeni kellett valamit. Hogy az egész rész egyben legyen, ezért csináltunk neki egy dobozt. Mellé pedig egy kis tálalóasztalt, ami amellett, hogy praktikus, takarja a szintén ide száműzött gázórát. A képeket ezekről a galériában leled.
Ezután már csak az ültetés maradt hátra – nyugis kis levezetés a nem túl könnyű munkának.
De megérte, tetszik a végeredmény. Neked is?
