Lassan közeledik a tavasz. Mindenki várja, örül a napsütésnek s hogy lassacskán melegszik az idő. Az utcánk lakói viszont némi aggódással tekintenek az elkövetkező 1-2 hónapra és sokszor inkább a fagynak drukkolnak. Ezért:

A gödrök száma napról napra növekszik

Sejtem, hogy sok helyen készülhetett volna a kép, de ez itt most Nagykovácsi, vagy, ahogy a környéken sokan hívják, „Sárkovácsi”. Településünk nem egy világváros, tudom. Budapest közelében egy zsákfalu. Azonban egy igen gyorsan fejlődő, rohamtempóban benépesülő község. Ami nemrég itt még zártkert volt, az most lakóterület, s a lakóházak gombamód nőnek.

A csatornahálózat fejlesztési munkálatai Zsíroshegyalja településrészen 2015 nyarán befejeződtek. Érthető volt, hogy addig az önkormányzat nem fordított figyelmet az itteni közúthálózat fejlesztésére, míg a csatornaépítéssel zajló munkálatok be nem fejeződtek. Ennek azonban lassan két és fél éve vége. Az utcákban azóta sem történt semmi, sőt, mivel az építésnél a sok helyen már betonkeményre tömörödött murva utakat bontották-javították, így a helyzet, ha lehet, rosszabb lett. Gödör hátán gödör, megsüllyedés, útbeszakadás, effélék. Azok az utcák sem jártak jobban, ahol már aszfalt volt, hiszen mindenki tudja, hogy a vágott aszfaltburkolat javítása igencsak sérülékeny.

A települési közutak karbantartása, építése, üzemeltetése jogszabályban rögzítettek szerint az önkormányzat feladata (a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 8.§ (1) bekezdés a) pontja). Így hát mit tesz a hétköznapi ember, ha az utca burkolatában már túl sok a gödör? Beszól a Hivatalba, hogy időszerű javítani. Kis idő elteltével szól még egyszer. Majd még egyszer.

Végeláthatatlan dagonya

Két éve szóltunk mi is, többször. Egy nap aztán végigmentek az utcán, betömték az összes gödröt. Heves nyári zivatarok, ősz, tél. Az úton ismét megjelentek a gödrök. Egy ideig még jópofa dolog volt úgy szlalomozni köztük, hogy ne zötyögjön az autó, ám őszre már olyannyira súlyos lett a helyzet, hogy jóformán már biciklivel sem lehetett úgy végigmenni az úton, hogy ne menjen bele az ember egy-két méretesebb mélyedésbe. Úgyhogy ismét Hivatal. Két hónap múlva ideértek a karbantartók és az utca közepén, egy húszméteres szakaszon befoltozták a lyukakat. Hogy miért pont ott, a mai napig rejtély. Másnap leesett 10 centi hó. Pár nap múlva elolvadt – eddig tartott a foltozás.

Mostanra pedig felolvadt az eddig jeges utca. Sár mindenhol, tócsák, dagonya. Az utca végében lakók nem bírták tovább. Saját költségen hozattak két teherautónyi murvát és szétterítették, hogy az utcáról lefolyó vízben és sárban ne süllyedjenek el térdig.

Átmeneti megoldás csupán

Nyilván tudjuk, hogy mindez nem megoldás. Foltozgatással, újabb és újabb murvaréteg leterítésével csak rövid ideig orvosoltuk a problémát. A megoldás egy teljesen új útburkolat építése volna. Az viszont igen nagy hercehurca és rengeteg pénz. A fent említett törvény értelmében a települési közutak építése is önkormányzati feladat.

Ahogy azt önkormányzatunknál megtudtuk, a közúthálózat fejlesztésére a Hivatal szinte kizárólag a megnyert kormányzati illetve EU-s pályázatokra kapott pénzből tud áldozni. Ez némileg elgondolkodtató, tekintve, hogy Nagykovácsi Magyarország öt leggazdagabb települése közé tartozik (GFK legutóbbi, 2017-es Vásárlóerő tanulmány adatai szerint). A település amúgy az ország átlagához képest igen jól teljesít. A közelmúltban volt itt főtérépítés, óvodabővítés, közműfejlesztés, helyi buszjárat elindítása, lehetne még sorolni. Egy valami viszont mintha folyton a papírhalom aljára kerülne: Zsíroshegyalja rettenetes állapotú úthálózata. Tájépítészként tisztában vagyok vele, hogy a településtervezés egy nagyon bonyolult és költséges szelete az infrastruktúra- és közúthálózat-fejlesztése. De mikor a gyermek a séta közben egyre-másra elpotyog a gödrökben, ez a tudat sajnos nem vigasztal.

Mit lehet tenni?

Néhány évvel ezelőtt a környék egy másik utcájának nagyjából 200 méteres szakaszát lakossági kezdeményezésre leaszfaltozták. Az utca történetesen a településrész egyik gyűjtőútja, az itteni lakóutcák gerince. Elbeszélgettem az egyik lakóval, aki igyekezett az önkormányzat felé kommunikálni az utcabeliek kívánalmait és hozzájárulási szándékát. Elmondása szerint nem volt egyszerű a koordináció, ugyanis neki magának kellett kivitelezőt találni, egyeztetni, ajánlatot kérni, majd a kérelmet benyújtani. Másfél-két hónapba tellett, mire a végére jártak, de úgy véli, eredményesen, hiszen az önkormányzat a költségek felét állta, így a lakóknak a 2 600 000 forintos kivitelezési díjból „csak” 1 300 000-et kellett összedobniuk.

Az élet iróniája, hogy a szakasz elkészülése után néhány héttel az utcát teljes hosszában leaszfaltoztatta az önkormányzat. De ez már egy másik, mondhatjuk úgy, etikai kérdés. Ahogy az is némiképp érthetetlen, hogy pár hónap múlva kezdődött a csatornaépítés. Hol itt a logika?

A lakók segítségével megépített szakasz és tovább az önkormányzat által finanszírozott, majd csatornaépítéskor felbontott-javított burkolat

Mivel a települési közutak az önkormányzat tulajdonai, sok egyebet nem tehetünk, mint végigjárjuk az utat. Felhajtunk egy kivitelezőt, összebeszélünk az utca lakóival és megírjuk a magunk levelét a Hivatalhoz. Mire a végére jutunk, várhatóan felszárad a sár és lesz még jó néhány új gödör. Addig pedig… valószínűleg mi is hozatunk egy teherautónyi murvát.



Címkék: