Egy kertet sok minden meghatároz. Elsődlegesen főként a benne lévő növények mérete, formája, virágzási idejük, virágszínük. Szembetűnőek az utak – ha vannak – és az anyaguk, látványos egy pihenő- vagy étkezőhely asztallal, székekkel, egy kis házikó a kert végében, egy lugas és minden más épített elem.
Aztán lenézve a talajszintre feltűnő a gyepterület formája, határozott vagy éppen kusza széle, ahogyan átvált a virágágyba. Mivel a kertben a fűnyírás az egyik leggyakoribb és legáltalánosabb feladat, sokaknak sarkalatos kérdés, hogy mi történik a fű és a virágágy vonalában. (Itt a második rész, kőből készült szegély)
Van, aki nem foglalkozik vele, s a természetre bízza a döntést. Ha a fű belenő az ágyásba, ám legyen, s ha a dísznövények megindulnak és elfoglalják a gyep egy részét, arra is lehet simán csak legyinteni – ilyen a természet.
A másik nézőpont szerint ahová gyepet terveztünk, ott legyen gyep, most és 10 év múlva is, ahová pedig virágokat, ott virágok fognak nőni és kész, mert én így akarom. Tavasztól őszig pedig éberen őrködünk a kertben és ha a két dühöngő fél megindul egymás felé, akkor szétválasztjuk őket.
Ezt a csendőri feladatot segítik a szegélyek. Pinterest-es válogatásokban a szegélyezésre felhasznált anyagok fajtája szinte végtelen, a tányértól kezdve a biciklikerék abroncsáig mindenfélével lehet találkozni. Ezek ugyan „jól nézek ki” (nos, ezt vitatom, ökhöm-bökhöm) egy-egy fotó erejéig, de maradjuk a realitásoknál: az ilyen megoldások nagyon megnehezítik a gyep fenntartását, vagyis a gyepszegély nyírást.
Elsőre talán jó buli lehet kisollóval végigmenni 20-30 méteren, de hatodjára és főleg huszonkettedjére biztosan nem az. Ha pedig a lenyíratlan fű ott marad, egyrészt ronda lesz, másrészt túlzottan megerősödik, becsomósodik, így még rondább lesz.
Szóval maradunk annál a verziónál, hogy a fűnyírás mellett hetente-kéthetente szegélyezni is kell, s mivel gyarlók vagyunk mind, én meg aztán főleg, mindezt szeretnénk a leggyorsabban és legkönnyebben elvégezni.
Ehhez nyújtanak segítséget a különféle kertészeti termékek, amik szegély készítésére alkalmasak, vagy éppen pont erre a célra készültek. Ezek anyaguk szerint az alábbi csoportokba oszthatók:
- fa
- műanyag
- fém
- kő
- egyéb (terméskő, térkő esetleg)
Fából készült szegélyek
A ’90-es években a kapitalizmussal együtt betört hozzánk a posztmodern kertészeti termékek hada is. A szegélyeknél ez a félhenger alakú, 20 vagy 25 cm magas, 2 drótra felfűzött faelemekből álló szegélyt jelentette leginkább. Egy tekercs 1,5 vagy 2 métert tett ki.
Ha kerti szegélyről volt szó, szinte mindenki ezt használta a magánkertekben. Ennek ízlés szerint 2/3-át vagy 3/4-ét a földbe kellett ásni, így állt meg egyenesen. Ez 2-3 évig jó is volt, utána viszont a földben lévő része elkezdett elkorhadni, eltűnni, s a szegély szép lassan kifordult a helyéről, ekkor lehetett kezdeni újra, anyagot megvenni, beépíteni…
Persze ezt a típus még ma is lehet kapni, kb. 900 Ft egy másfél méteres tekercs a legrövidebb, 20 centis változatból. Ne.Vedd.Meg.
Ennek a megoldásnak egy fejlettebb változata a trópusi fa vagy keményfa szegély, ami egy sokkal jobb minőségű alapanyagból készült, ezáltal élettartama is nagyságrendekkel hosszabb. Ez még ma is értelmes opció, egy baj viszont van vele. Ha úgy kerül beépítésre, hogy kiemelkedik a földből, akkor a szegélyezéssel megint csak probléma lesz, ha viszont a talajszintbe, akkor – a viszonylag keskeny, 3-4 centis szélessége miatt – a faelemek közti kis hézagokon a fű lazán átnő, s a fűnyíró kereke sem fekszik fel rajta, ahhoz túl keskeny.
A 20 cm magas tekercs ára ma 3.000-3.200 Ft körül mozog, ami 180-200 cm-es hosszt jelent, tehát métere 1500 Ft plusz a beépítés munkája. Ha fa szegélyről van szó, akkor már sokkal inkább ez, mint az előbbi.
És itt el is érkeztünk a szegélyek egyik legsarkalatosabb pontjához, mégpedig, hogy az a legpraktikusabb, ha a fűnyíró kereke végig tud gurulni a szegélyen, így nagyrészt megspórolhatjuk a szegélyezést (nem teljesen). Ehhez viszont minimum 6-8 centi széles szegély kell, akkor az viszont már azt jelenti, hogy követ kell használnunk -de azokról majd a következő cikkben.
Vannak még alternatív szegélyek fából, mint az akácrönk vagy lehet az például egy gerenda is, ezeket inkább csak érdekességként említem. Az akácrönk csaknem olyan árra jön ki, mint egyes terméskő szegélyek, s míg az akác mondjuk 15 évig bírja a földben (jó oké, rendesen lekezelve 20 vagy 25), a megfelelő típusú kő pedig 1500 vagy 2000, vagy amíg szét nem porlad. S az akáchengerek íve mentén a fűnyírással ugyanúgy bajban leszünk.
Az ára…
Mennyi is az akác köbméterára? És milyen hosszú akácrönköket akarsz beépíteni? A szórás elég nagy, értelmetlen lenne leírni. Érdeklődj a legközelebbi – vagy a környékeden legolcsóbb – tüzépen az akácfa ára iránt, és csinálj egy gyors számítást. A szegélynek szánt elemek minimum 10 cm hosszúak vagyis vastagok legyenek, de inkább hosszabbak.
Egy combos kis akácgerenda jól jöhet speciálisabb esetekben. Mint itt a lenti képen is látható, például gyep és egy murvás autóbeálló elválasztásakor, ahol ráadásul még szintkülönbség is van. Itt praktikus a gerenda: a murva nem tud keveredni a gyeppel, s a gerenda szélessége miatt lépcsőként is működik – ez bizony két légy egyetlen suhintásra.
Hamarosan folytatjuk, jönnek a fém-, a műanyag-, és a kőszegélyek!