Kiinduló helyzet: a növény arra használja a talajt, hogy kiegye belőle azt, amire szüksége van, ezzel persze csökken a talaj tápanyagtartalma, de semmi baj, majd jól megtrágyázzuk, és minden rendben. Igen ám, de hogyan? Műtrágyázni már a nagyüzemi gazdaságokban is egyre inkább a szükséges rossz kategóriájába tartozik, és különben is, ezer természetes módszer áll rendelkezésre a talajélet, a talaj termékenységének hosszú távú megőrzésére. Ha nincs helyed komposztálni, vagy nincs kedved bíbelődni vele, akkor maradnak az organikus talajjavító módszerek – illetve ezeken kívül van még egy varázslat: azok a növények, amelyek képesek javítani a talaj szerkezetét és/vagy tápanyag-ellátottságát. Hivatalosan zöldtrágyának nevezzük őket, de ne gondold, hogy ezek mind csúnya, dísztelen, alsóbbrendű gazok, amelyek maximum szántóföldre valók. Igenis vannak köztük kifejezetten mutatós, díszkertben is használható darabok – ezekből ajánlunk most néhányat.
A borsó nemcsak hasznos, de szép is.
Ahol tényleg fontos a jó talaj
A konyhakertbe nemcsak azért tök jó borsót tenni, mert finom és egészséges, hanem azért is, mert az egyik leghasznosabb talajjavító. Pillangósként tolja a nitrogént a talajba, nagy bozontos lombja meg növeli a szervesanyagtartalmat. Persze csak akkor, ha beforgatod. Úgyhogy forgasd csak be bátran, miután leszüretelted!
Szereted a spenótot? Ha nem, akkor is ültess belőle a konyhakertbe, mert neki is sok lombja van, de főleg a gyökere miatt, ami jó mélyre lekúszik és lazítja a talajodat. Ha szereted, akkor vess belőle egy kicsit többet, mint amennyit megeszel – jut is, marad is.
A borsó pillangós párja, a lóbab annyira király növény, hogy mindent tud: pillangós is, mély gyökerű is, táplál is, lazít is. Egyszerű, gyorsan nő, hasznos – főnyeremény.
Na de a talajlazítás házi királya nem más, mint az olajretek (Raphanus sativus L. var. oleiformis Pers) – amelynek konyhai változatát jégcsapretek néven ismerjük és szeretjük. Csak rá kell nézni, és máris látod, hogy egy szezon után egy ásást simán megspórol neked!
Ez itt egy reteknövény.
A fehér mustár (Sinapis alba) is nagyon jót tesz a talajnak, növeli humusztartalmát. Egyéves, gyorsan és erőteljesen nő, ráadásul elég határozottan elnyomja a gyomokat is. Saját rokonai, nevezetesen a káposztafélék közelébe ne ültesd. Most tavasszal is vetheted, egészen szeptemberig.
Díszkerted van?
Akkor sem kell lemondanod a talajjavítás tökéletesen organikus módjáról. Itt van mindjárt a büdöske, amely igazi szupersztár. Egyszerű, csinos és szapora – ráadásul egészen sajátos módon javítja a talajéletet: elüldözi a rémes nematódákat, azaz a gyökérfonalférgeket, amelyek sok hasznos és szép növény életét keserítik meg.
A facéliát vagy mézontófüvet (Phacelia tanacetifolia) már laudáltuk méhcsalogató természete miatt, de itt is muszáj megemlíteni, mert a talajjavításban is nagy barátunk. Bojtos gyökérzete segít lazítani a talajt, de a tápanyagok feltáródására is jó hatással van. És szép, nagyon szép növény, fedezzétek fel bátran!
És itt a csillagfürt, amely szintén a pillangósok varázslatos családjába tartozik. Ezért aztán szintén bevált zöldtrágyanövény, bár a mezőgazdászok persze nem várják meg, míg virágzik, de mi azért nyugodtan megvárhatjuk, attól ő még gyártja a felvehető nitrogént szorgalmasan.
Gyepműtrágya helyett
A kellemeset a hasznossal: bíborhere és kamilla.
Kissé eretnek gondolatnak tűnik, mert a legtöbben a makulátlan pázsitot szeretik büszkén szemlélni, és idegesen piszkálnak ki belőle minden egyes kétszikűt, de azért én bátorítalak: a gyepbe is rejthetsz talajjavító növényeket. Szerintünk ugyanis a házi gyepre is érvényes, hogy a diverzitás természetes, a heterogeneitás a barátunk. Vethetsz bele például hereféléket, ők is pillangósok, tehát csak úgy ontják a hasznos nitrogéntartalmat a talajba. Ha belevágsz, csak arra ügyelj, hogy ne hagyd őket virágozni, mert a rovarok eléggé szeretik, márpedig a nyári füvön mezítláb szaladgálva nem valami vicces méhecskébe lépni… Az is fontos, hogy a hereféléket újra és újra felül kell vetni, mert legtöbb fajuk egyéves, és az évelők se élnek 3-4 évnél tovább.
Tehát van bőven mód arra, hogy a természet organikus körforgását imitálva, minden külső anyag hozzáadása nélkül javítsuk a talajunk szervesanyagtartalmát, tápanyag-ellátottságát vagy szerkezetét. Egy titok azért van, bár nem annyira nagy: a zöldtrágyanövények akkor fejtik ki jótékony hatásukat, ha a területen hagyjuk őket. Tehát csak semmi őszi nagytakarítás! Az életük végére ért növényeket lazán forgasd a talajba télre, de legalább hagyd a felszínen, hadd nyomják el a gyomokat és gátolják a nedvesség elpárolgását.
A nitrogénmegkötésről
Egy csinos lóbabnövény
A nitrogén a növények egyik legfontosabb tápanyaga, a növekedéshez, a termésképződéshez elengedhetetlen. A növényi DNS egyik alkotóelemeként kulcsszerepet játszik az öröklődésben is.
A Föld légköre tele van nitrogénnel, de ezzel a légköri N2 molekulával a növények nem tudnak mit kezdeni, csak ammónia vagy nitrátok formájában tudják felvenni. A légköri nitrogén ammóniává redukálásának biokémiai folyamatát nevezzük nitrogénmegkötésnek. Tudják ezt a nitrogénműtrágyák is, de természetes körülmények között csak bizonyos fajta baktériumok képesek elvégezni, közülük a Rhisobium fajok a leggyakoribbak. Ezek a bacik előszeretettel éldegélnek szimbiózisban a pillangósvirágúak családjához tartozó növények gyökereivel, jellegzetes gümőket hoznak létre, és ott „főzőcskézik” a finom felvehető nitrogént. Ezért mondjuk, hogy a pillangós növények (bab, borsó, herefélék, csillagfürt, szója, lencse) termesztése jótékony hatással van a talaj nitrogéntartalmára.
(kiemelt kép: Arles-i kert, Vincent van Gogh, 1888. Gemeentemuseum, Hága)
