A tavasz egyik biztos jele, hogy éjszakánként visítozásra ébredek. A hálószoba ablaka előtt álló hatalmas fenyőről jön a hang, határozott, éles, agyszaggató, és én mégis képes vagyok örülni neki. Ez biztos valami idegrendszeri gond lehet nálam, madárbarát-agy, nem is tudom.
Az erdei fülesbagoly hangja ugyanis nem egy bagolytól elvárható lágy, mély, bársonyos huhú. Sőt, egy kicsit sem huhú, sokkal inkább sípolós műanyag kacsa, vagy nyikorgó hintalánc. Pláne a fiókák képesek erre és tavasz van, ezt a baglyok is érzik.
Ő például így beszélget a Budakeszi Vadasparkban:
Éjszakánként pedig ebbe futhatunk most bele, hogy aztán boldogan várjuk, hogy messzebb reppenjenek végre és alhassunk tovább:
Kiemelt kép: pixabay.com
