Egy több hektáros zöldfelület újult meg Budapesten. Az Orczy-kert. Ez a cikk még nem arról szól, mert a bejáratig is annyi minden változott, hogy alig győztem feldolgozni.
A Ludovika épülete felől érkeztem, ahol hajdanán a félkörben az üzletsoron a stoplis cipőkért áhítoztak a környék gyerekei. Mára már se stopli, se Corso, csak hatalmas épületek, és Közszolgálati Egyetem. Meg a Ludovika, aminek a környezete már korábban megújult. Az épületet 2014-ben gyönyörűen felújították, a rá vezető sétányt szintén. A Korányi Sándor utca felől jöttem, ezzel az új sétánnyal nincs eldugva az egyetem homlokzata, ami jó. Régen itt egy dzsindzsás tér volt, idősebbeknek Kun Béla tér, itt állt egy szobor, aminek a belsejében szipuztak a csövik, mégpedig Technokol Rapiddal. Szerencsére ez már a múlté. Mert a teret pár éve felújították. És most már a szobor sincs itt.
A helyén nagy mészkőtömbön felirat: Ludovika, Nemzeti Közszolgálati Egyetem – a haza szolgálatában és a logó a Szent Koronával.
A tervezők ügyesen figyeltek a fal mögötti, magasabb elektromos szekrény eltakarására. Azt már nem értem, hogy az árvácskák miért kerültek a fal mögé. Ha ide közepes méretű cserjéket ültetnek, mondjuk ami nem túl nagy, hogy ne takarja ki az épületet, de takarja el az elektromos szekrényt.
A Ludovika főépülete felé vezető sétány szép, egy jobb minőségű térkövet használtak, bár nagyon széles lett, van vagy 5-6 méter. Vajon ezt ki szokták használni rendezvények alkalmával?
Ez nagyon elegáns megoldás: a térkő burkolat szélélén stabilizált, szórt burkolatban vannak a padok. A legtöbb murva és gyöngykavics burkolattal ellentétben ebbe a burkolatba nem süllyedtem bele és lettem öt centivel alacsonyabb, és nem fáradtam ki, mintha órákat kellene hóban gyalogolnom. Azért, mert ezt jól tömörítették, így azon kényelmesebb sétálni és legalább nem térkő. A sétány mentén a meglévő fasort új fákkal egészítették ki, amik az elmúlt négy évben szépen fejlődtek.
Ez a terület a kutyások birodalma. Sokan itt találkoznak reggel és este és beszélgetnek, míg a kutyák jól eljátszanak egymással. A sétány egyik oldalán elkerített kutyafuttató van, ám a kutyák nagy mozgásigényének a legmegfelelőbbek a gyepes területek, amit itt is kihasználnak a kutyások. Végre egy jó példa arra, hogy a funkciókat sikerült értelmesen szétválasztani. (játszó és sport funkciók az Orczy-kerten belül vannak). Csak a valóság az nem a tervezőasztalon lakik.
Az Üllői út zaja elég zavaró. Oké, még nem voltak zöldek a fák, az nyilván fogna valamennyit. De a parknak nincs egy puffer területe, nincs ami tompítsa a 2×3 sávos út zaját, bűzét. A néhány tizenéves, túlélő cserje ebben az esetben mit sem ér. Az Üllői út felőli zöldfelület kimondottan elhanyagolt. Sokat segítene a forgalmas autóút legalább vizuális leválasztása egy szélesebb cserje sávval. Ez a park belső mikroklímájának is jót tenne. De biztos tényleg nagyon drága volt az a temérdek térkő, és vitte el a pénzt, pár ezer forintos cserje elől.
Végre eljutottam a park kerítéséhez. A park bejárata előtt parkoló, és csomó biciklitámasz van. Kicsit csodálkoztam, de biztos kihasználják a diákok, csak én időzítettem rosszul és jöttem túl korán, vagy későn. A kerítéssel elkerített közparkokról mindig a londoni nagy parkok jutnak eszembe. Ott éjszakára bezárják a parkokat, ezeket őrök felügyelik. Fő a közbiztonság. Itt nem láttam kiírva zárást, csak egy kutyatiltó tábla virított a kapun és rögtön megértettem az eddig látott egy négyzetméterre jutó kutyások számát.
Odabent egy óriási placcon egy óriási, igényes és szép útbaigazító tábla. Sok sok épület, hirtelen végig sem tudom olvasni, mi minden található ebben a KERT-ben: vívóterem, oktatási központ, kollégium, sportközpont, tóparti épület, lövészklub, huszár lovarda. Az épületek mellett azért eldugva parki funkciókat is találtam: sportpark, egyetemi sportpályák, tóparti terasz, csónakázó tó, kalandpark. A feliratokat nem vitték túlzásba, hol a játszótér, vagy a nyilvános WC? Az sem derült ki, hol vannak a parkba a bejáratok, ha esetleg nem ugyanerre szeretnék távozni. Mindenesetre lesz mit megnéznem – gondoltam.
Az Üllői út felőli részen, jobbra indultam el, a Ludovika Campus körúton és sorra hagytak le a futók. Elég sokan. A fiatalok (és kevésbé fiatalok) tesznek az egészségükért, ez mindenikek jó, de leginkább nekik. Én örülök, ha végig döcögök a kerten, most, hogy feljött pár kiló. Viszont a térdüknek nem tehet jót, a térkövön futás. Itt még nincs kitaposott futóút a sétaút mellett, ahogy a futókörök megépülése előtt szokott volt lenni. A sétány vagy négy méteres, szóval mindenki elfér rajta. Ezt csak azért tudom, mert leszámoltam a térköveket, nem, nem jöttem a centimmel, félreértés ne essék, bár ez sem mentség a térkövek számolgatására, tudom.
Elsétáltam az Oktatási Központ Üllői úti bejáratához, az elkészült parkot majd legközelebb mutatom be jobban. Szóval az oktatái központ előtti tér egy városias jellegű tér, ami a kertből kimenve, az Üllői út felől nézve teljesen rendben van, illik az épülethez.
Középen kiemelt növénykazetták (planténerek, kiemelt növényszigetek vagy ahogy tetszik ). A szélei furcsák. Két eltérő minőségű betonból készültek, az egyik fele szép designbeton, a másik meg polcról levehető ipari. Ugyanilyen ambivalens a folyókák és a burkolati minta összeveszése is. Talán résfolyóka helyett költségcsökkentéskor került be a vastagabb folyóka, aminek láthatóan nem kellene ott lennie. Résfolyóka kellett volna, na.
Az egyik oldalon a diákoknak egy jó kis gyülekező, leülős pihenő hely van, tetején sejtelmesen szűkülő és sehová vezető lépcsővel. Ez a kíváncsi lelkületűeket vonzza, amilyen én is vagyok. A szűk átjárón épphogy átfértem, pedig annyira nem vagyok nagy darab azért.
Ami fent várt, egy vörös salakos beültetett zöld tető, mégpedig pozsgás, zöld tetőkön használt, mindent túlélő növénnyel, a varjúhájjal. A növényeket csak elvétve vettem észre, kell még pár év, hogy tényleg zöld legyen. Leülni itt már nem lehet, viszont a tantermekbe belátni. Szóval a sehová vezető lépcső csak a fenntartás miatt maradhatott – gondolom.
Pozitív, hogy az előteret nem csak leburkolták, hanem fáknak is jutott hely és az oldalsó fal pár év múlva bezöldül, amikor a futónövények benövik.
A Campus téren a metró megálló felé, térkő tenger, kíváncsi vagyok, mennyit emelkedett tőle a környék hőmérséklete egy forró nyári nap után.
Főleg kerítésen belül nyomasztó a sok burkolat. Korábbi terveken itt még középen egy zöld sávot láttam, mennyivel barátságosabb lett volna úgy ez a tér. A zöld szándékot itt a növényládákban látom, csak ezek ekkor éppen nem a téren álltak. Bár a zöldfelületeket ez korántsem helyettesíti. Az óriási útbaigazító tábla környékét a diákok találkozó pontnak használják, mellette a téren végig hosszú padon beszélgethetnek.
Folytatom a kert belső részeivel, de már egy másik cikkben.
