Évek óta követem a tevékenységét, mert olyan kiapadhatatlan lelkesedéssel beszél és ír kertészetet érintő témákról és közügyekről, amit imádok. Sok mindent tudunk már róla, hiszen hosszú ideje hallatja a hangját, de mielőtt találkozom vele, még utoljára gyorsan rákeresek a nevére a Google-ban. Vajon mire kíváncsiak vele kapcsolatban az emberek? Tippelek én a véleményére, kertészetére, a Ligetre, míg ütöm a billentyűzetet, aztán jön a meglepetés! Első helyen ez áll a neve mellett: „felesége”. Már-már kockáztatom a találkozóról való késésemet, de muszáj hát nekem is utánanéznem. De semmi. Beírom hát a kérdések közé a jegyzetfüzetembe és útnak indulok.
A Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakgimnáziumban találkozunk Budapesten, ott tanít ugyanis, amikor ideje engedi a vállalkozása (Megyeri Szabolcs Kertészete), zuglói főkertészi állása és saját rádióműsora mellett, ami a Klub Rádión fut évek óta. Van egy lyukas órája, meghív egy büfékávéra és beülünk a könyvtárba beszélgetni. Későbbre hagyjuk a japán kertet.
Az iskola tankertjében egy csodálatos japánkert is található, egy másik cikkünkben találsz róla ajánlót
Mielőtt nekikezdenénk, előre bocsátja, hogy a családjáról és magánéleti kérdésekről nem szeretne, de minden másról nagy örömmel beszél. Na bumm! Mi lesz hát a sok tízezer (százezer?) reménytelenül keresővel? Fel is tör belőlem a nevetés és mutatom a feleséges kérdést a noteszomban. Jó-jó, semmi közünk hozzá, de láthatóan nincs is annyira meglepődve a dolgon. Azért igazán jókedvre deríti és azt mondja, szép hölgyek szép kerttel bármikor jelentkezhetnek.
Gardenista: És csúnya kerttel?
Megyeri Szabolcs: Ők főleg jöhetnek, szeretem a kihívásokat!
Gardenista: Néhány Facebook-os posztból kiderül, hogy neked is van egy csinos kerted. Ez ott van, ahol élsz vagy máshol kell keresni?
Megyeri Szabolcs: Bár Budapest környékén is van telkem, igen, ott élek, ahol az említett kert is van. Ez egy kisebb városi kert, 200 négyzetméteres, amit 2012-ben teljesen elölről kezdtem csinálni. Tarackos, fertőzött, elvadult terület volt, ma már szép gyepfelület, kis üvegház és 19 fa is van rajta.
Gardenista: 19???
Megyeri Szabolcs: Hát igen, talán soknak hangzik, de már csak kísérletnek is szuper volt, ugyanis több, kifejezetten gyorsan növő fafajt telepítettem, ami egy folyamatosan visszatérő, sőt mindig jelenlévő kérdéskör a vásárlók felől. Én ma már a környezetére gyakorolt jótékony hatását élvezem: az árnyékot és az így megteremtett egyedi mikroklímát.
Részlet Szabolcs kertjének felső harmadából (forrás: Megyeri Szabolcs kertész FB oldala)
Gardenista: És tényleg, melyik nőtt a leggyorsabban, melyik adta leghamarabb az árnyékot? Hadd kapjunk már az elején egy jó kertészeti tanácsot.
Megyeri Szabolcs: A vörös levelű nyárfa, azaz a Populus deltoides ’Purple Tower’.
Gardenista: A kerted gondozása mennyire vegyszeres? Mit gondolsz a biomódszerekről a kiskertekben?
Megyeri Szabolcs: Én a saját kertemben nem permetezek. Mindig azt mondom, hogy a megfelelő fajtaválasztás eldöntheti egy egész kert sorsát. És ne felejtsük el azt, hogy a növények jó karbantartás mellett sokkal ellenállóbbak mindenféle betegséggel szemben.
Gardenista: Te hol tanultad meg a kétkezi munkát? A családban, az iskolában, vagy várni kellett vele az első munkahelyig?
Megyeri Szabolcs: Én már óvodás korom óta kertészkedem, de komolyra fordítva a szót, nagyon örülök, hogy pályaválasztáskor ide, ebbe az iskolába jelentkeztem és nem gimnáziumból mentem továbbtanulni. Itt nem csak szakismereti alapozást kaptunk, hanem megtudtuk, hogy fizikailag is mit jelent a kertészkedés. És ezzel a tudással már könnyebb a jövőre készülni, tervezni. De úgy igazán a munkát iskola után tanultam meg. Egy évre Németországba költöztem, egy Hollandiához közeli kisvárosba, ahol egy „virággyárban” dolgoztam.
Ez már nem a virággyár, hanem a saját kertészete és egy kiszállítandó csomag
Gardenista: Hogy bírtad a kiképzést?
Megyeri Szabolcs: Én egy nagyon cingár gyerek voltam, nehezen bírtam. És ott aztán megtapasztalhattam a német munkaszervezést, a pörgést, a pontos feladatteljesítés fontosságát. Nem egyszer volt olyan napom, amikor hazaérve a munkából, csak úgy koszosan, kertésznadrágban feküdtem ki a padlóra és aludtam reggelig.
Nehéz volt, ugyanakkor nagyon sokat tanultam is belőle: hogy van munkabírásom és például azt, hogyan működik a piac vagy a munkaszervezés egy nagy kertészetben. Azóta is sűrűn megfordulok Németországban.
Gardenista: Üzlet, tanulás?
Megyeri Szabolcs: Mindkettő. Az ottani kertkultúrát érdemes tanulmányozni. Mert bár néha már unalmasnak hat az, hogy ott mindenki szépen rendbe tartja az előkertjét például, hazaérkezve máris tele vagyok inspirációkkal, mert itthon ebben még sok a kihívás.
Amúgy sokszor megyek kiállításokra, kikapcsolódni, és időnként kertészeti tanácsot is adni arrafelé. Ez egy új dolog, elsősorban ott élő magyarok kerestek meg a kertjükkel kapcsolatban, de volt már német kliens is.
Gardenista: Miben nyújtasz segítséget? Mivel lehet téged kicsalogatni a kertünkbe?
Megyeri Szabolcs: Én nem vagyok tájépítész, ezért nem komplett kerteket tervezek, hanem a növények alapos, gyakorlott ismeretével próbálok tanácsot adni fajtaválasztásban, válaszolni a klasszikus mit-hova ültessünk kérdésekre, és a növények ápolásában, gondozásában nyújtok segítséget, hogy a lehető legtöbbet lehessen kihozni az adott kertből.
Gardenista: Itthon milyenek a kertek, hogy látod? Miken kellene javítanunk?
Megyeri Szabolcs: A hazai kerteknél két főbb irányt látok. Az egyiket a viszonylag új építésű ingatlanok esetében, ahol a kertet a fű, a szegély és a tuja alkotja. Bár rendezett képet alkot, ez a steril hármas a változatosság örömét öli meg (többek között). Itthon nagyon nagy jelentősége van a lombhullató fáknak, a talajnak nagy szüksége van a ráhulló levelekre, de éppen ezek a kerttulajdonosok azok, akik azonnal sepregetik, ha látnak egyet a füvön. A smaragd tuja és a leylandi ciprus helyett pedig előbb ajánlanék tiszafát, borókát vagy babérmeggyet. Talán a bátorság, az hiányzik ezekből a kertekből, azaz tulajdonosaikból legjobban.
A másik esetben meg ott vannak a vidéki kertek, ahol hagyják a növényeket élni és láthatóan elterjed egy-egy növény az egész utcában, vagy településen is a helyi csere-berének köszönhetően. Itt jobban érvényesülnek a honos növények és a fajok jellegzetességei is. Én ezeket jobban szeretem.
