Az már régen kiderült, hogy az ember képes bármit megenni, a kígyót, békát, kukacot, rovarokat. Így például az ázsiai országokban egy ropogós, sült csótány igazi csemegének számít.

Na itt egy másik különleges ínyencség, a teremtés koronáinak ékességére megszólalásig hasonlító, és természetesen magyarul igen asszociatív módon elnevezett, falloszkagyló, ami hát valljuk, be nem egy szép látvány. Bocs, fiúk!

Ezt az Amerikában és Kanadában őshonos, latinul Panopea generosa névre hallgató puhatestűt, hazánkban fallosz-, vagy iszapkagylónak nevezik, de a prűdebb ázsiaiak elefántormány kagylónak, az amcsik pedig geoducknak hívják.

De akárcsak anno a chokito, ez is a ronda és finom kategóriába tartozik, sőt igencsak viszi ott a prímet, ugyanis a különleges kagylóhús kilójáért akár 70 ezret is ki kell perkálni. A nem túl előnyös külsővel megáldott kagyló 140 évig is élhet, és akár 7 kilósra és 2 méter hosszúra is megnőhet. Nem szívesen találkoznék egy ilyen példánnyal, de a kisebb egyedek is vicces reakciót váltanak ki az emberekből:

Pedig szegény csúnyácska kukikagyló igazi kincs, édes, puha húsa miatt számtalan országban fogyasztják, naná hogy arfodiziákumként is, mi lehetne az, ha nem a falloszkagyló. Kanada és Amerika millió dolláros üzletágat, Ázsia pedig státuszszimbólumot csinált a péniszre hajazó kagylóból. Egy hongkongi étteremben így választhatod ki, hogy nyolcvan-, vagy épp csak negyvenezer forintnyi falloszkagylóra vágysz aznap:

(kép:wikimedia)

Ezek után gondolhatjátok, mekkora a boldogság, mikor a hajnalban kelő, és órákon át a parton vadászó kagylóbányászok, kihúznak egy hatalmas, vastag falloszt a homokból. Mert bizony a kukikagylók a tengerparti homok mélyén élnek, és csak egy egy apró lyuk árulkodik róluk a felszínen, ezért egészen sajátos módszerrel kell őket begyűjteni.

(kép: otlibrary)

Egy jó fogásért gyakran órákon át kell hajnalok hajnalán a homokot fürkészve, kóvályogni a parton, és minden apró lyuknál „lefúrni” egy spéci eszközzel. Ezt mélyen le kell dugni a lyuk körül a talajba, és kihúzni vele egy nagy adag homokot, és ha szerencséd van, abban ott figyel a méretes fallosz forma kincs, ami még guszta módon vizet is spriccel, mintha csak pisilne. Imádnám ezzel tölteni a reggeleimet.

De vannak, akik a lyukas aljú vödör földbe döngölésére, vagy a lyukba való sószórásra esküsznek, meg olyanok is, akik az egész partot felássák, majd örömtáncot járnak, egy hatalmas fallosszal a kezükben.

Na de most, hogy már profik vagyunk falloszkagyló vadászatban, nézzük hogyan is készülnek az ínycsiklandó kukis fogások. Forró vízbe kell dobni, és így könnyen leválasztható a héja, valamint lehúzható róla a külső bőrréteg. Ezután késsel fel kell vágni, kibelezni, és már készülhet is belőle a fallosz-sushi, vagy a rántott kagyló, a kukinyárs, vagy a lehelet vékonyra vágott nyers geoduck-szeletek.

 

 

(képek: imgur, seriouseatshounghaisealifecroise)

De akkor se keseredj el, ha vega vagy, és kifejezetten szimpatizálsz ezzel a rút puhatestűvel, rád is gondolt a piac, ugyanis meglepheted magad egy plüss falloszkagylóval, ráadásul sokkal olcsóbb, mint az igazi, csak kilenc dolcsi.

(kép: evergreen)

(kiemelt kép: macleans)



Címkék: