Aki erdőn-mezőn jár így június elején, vagy akár erdő közelében lakik és kiül a kertbe, az ezekben a napokban nagy eséllyel folyamatosan kis fehér pöttyös, potrohán sárga gyűrűs, fekete lepkékbe botlik. De szó szerint: ott van a lábuk alatt, előttünk, a fejünk körül, mindenhol. De kik ők és mit akarnak tőlünk?
Tőlünk nyilván semmit, egymástól annál inkább. Ezek a 3,5-4,5 centis rovarok, a fehérpettyes álcsüngőlepkék (Amata phegea) mindenhol előfordulnak hazánkban, az erdős helyek, erdőszélek, kertvárosok, parkok lakói. Alacsonyan, lassan és esetlenül repülnek, az emberre is leszállnak. Védtelennek és törékenynek tűnnek, de megtehetik: a testük olyan méreganyagot tartalmaz, ami megvédi őket a rovarevőktől.
A fehérpettyes álcsüngőlepkék amikor épp nem összevissza röpködnek, akkor virágokon ülve nektárt szívogatnak. Apró, lágyszárú növényeken, útifűn, gyermekláncfűn, és egyéb gyomnövényeken élnek és ilyenkor június-júliusban tömegesen röppenek, majd a nőstény csoportokban rakja le petéit a növényekre. Hernyója sötétbarna vagy fekete, szürkén szőrözött.
Forrás: https://www.flickr.com/photos/notoriousxl/3539208950
Vigyázzunk rájuk, mert a méreganyaga tőlünk nem védi meg, kirándulás és séta közben könnyen rájuk léphetünk.
Kiemelt kép: pixabay.com
