Városi legenda a Belvárosi plébániatemplom odébb helyezése?

Péntek, kellemes májusi este. Ideális randiidő. Hosszas séta után a Gellérthegy legeldugottabb kis ösvényein át kilyukadunk a jó öreg Gellértnél. Nem lehet betelni a látvánnyal: Parlament, Lánchíd, pesti látkép. Előttünk randipartnerünk kedvence, az Erzsébet-híd, mellette szinte már zavarba ejtően közel a Belvárosi plébániatemplom, illetve a Március 15-e tér. Rögtön meg is tudom tőle, hogy a híd építésekor szóba került a templom arrébb helyezése.

Na de vajon ez igaz vagy csak városi legenda? Ennek nézünk most utána. Az internetes kutatás után a következő infókra találtam.

Hivatalos nevén Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom igazából a Contra Aquincum erődítmény helyén épült. (A Contra Aquincum római kori emlék, egykori erőd, a pannóniai limes egyik nagyon fontos helyszíne.) Történetét itt tudod alaposabban áttekinteni, nem untatnám vele a kedves nagyérdeműt.

A mai Erzsébet-híd a ’60-as években épült. A régi híd a II. világháború áldozatává vált.

Tudtad-e?

“Az eredeti Erzsébet lánchíd a magyar hídépítő mérnökök és a hazai ipar egyedülálló teljesítménye volt. Átadását követően csaknem negyed századig rendszerében világrekorder, hetven éven át Duna-rekorder, és az egyetlen olyan híd, amely a folyót 290 m-es középnyílásával mederpillér nélkül ívelte át. A világ első, konstrukciójában sok újat hozó, acélpilonos lánchídja volt.”

A régi híd – és a Fővám téri híd – építésére tervpályázatot írtak ki a 19. század végén. Az építés 1898-ban kezdődött meg, néhány évvel a pályázat után. A késedelem oka legfőképpen a pesti belváros városrendezési elgondolásainak kialakulatlansága volt. A híd tengelyének vezetése a Hatvani utcával való összekötés miatt épületek bontását eredményezte (volna). Ezek megoldására már több alternatíva is volt, ezek közül választani viszont nem mutatkozott egyszerű feladatnak. Két jelentős épület állt ugyanis a híd tengelyvonalában: a régi pesti Városháza és a Belvárosi plébániatemplom. A városháza épületét lebontották. Utóbbit 1910-ben műemlékké nyilvánították, utána már a bontásról nyilván szó sem lehetett, de az arrébb helyezését sokáig fontolgatták így is.

A templom arrébb helyezésének – értsd: felemeljük, aztán odébb tesszük, mert hát miért is ne lehetne ilyet tenni, ugyebár – eljárása akkorra már világszerte bevett és rutinszerű volt. Aztán természetesen hosszas viták kerekedtek az ügyben. Egy korabeli cikket találtam ebben a vitatémában (Pesti Hírlap, 1937):

“A magasépítési szakbizottság szerdán délelőtt ülést tartott (…) Az ülés legfontosabb tárgya a belvárosi főplébániatemplom felemelésének és eltolásának kérdése volt. Wellisch Andor indítványozta: elvileg határozza el a bizottság, hogy a templom a mai helyén nem maradhat. (…) Petrovácz Gyula (ker. párt) azt hangoztatta, hogyha valaki a templom felemelését és eltolását ingyen, garanciával megcsinálná, még akkor is ellenezné. A templom műemlék és ezért nem szabad eltolni, nem szabad erre a vandalizmusra vállalkozni. Ha a templomot eltolnák, az orvtámadás lenne a városkép ellen. (…) technikailag keresztülvihető az eltolás, ez sem áll, mert háromhajós templomot, amely különböző anyagokból épült, még sohasem toltak el. (…) a belvárosi főplébánia templom ügyét végérvényesen vegyék le a napirendről(…) A Közmunkatanács a belvárosi templom ügyét ma tárgyalta és a felemeléséhez és a templom eltolásához városrendezési szempontok miatt nem járult hozzá”.

Na meg különben “Pisának is van egy ferde tornya és még senkinek sem jutott eszébe, hogy azt kiegyenesítsék.”

Végül tehát a templom maradt a helyén és a híd új tengelyvonalának kijelölésével orvosolták a problémát.

Ugyanezen cikkben a pro és kontrák között megemlítik a Flórián-kápolna áthelyezését, mint megvalósult példát.

A krisztinavárosi templom 720 000 kilós főoltárának áthelyezését pedig itt nézheted meg.

Címkék: