Bár az utóbbi évek gasztroforradalmának köszönhetően kuszkusz folyik a csapból is, azon kívül, hogy nagyon divatos, sokan azt sem tudják, mi fán terem. Azt meg pláne nem, hogy van egy cuki, szőrös verziója, amit ugyan megenni nem lehet, de ha szerencsénk van, megleshetjük az állatkertben.
Na most már biztos teljes a zavar, szóval rakjunk rendet a fogalmak között. Van a kuszkusz, ami ugyebár egy berber eredetű étel, ami hántolt őröletlen, vagy durvára őrült durumbúzából készül. Az arab virág közkedvelt körete, vagy egytálétele, amit most már az egész világ előszeretettel lapátol magába, főleg hogy ilyen fancy neve van.
(kép:pxhere)
És vannak a kuszkuszfélék, amik nem a keleti étel különböző elkészítési módjait takarják, hanem az emlősök osztályába tartozó erszényesek csoportját. A kúszóerszényesek családjába több faj is tartozik, de mivel ezek a különleges kis állatok az indonéz szigetvilág, és Ausztrália különböző apró szigetein teljesen elszigetelve élnek, a mai napig nem tudják pontosan hány fajjal is büszkélkednek.
Sokáig a medvekuszkuszt tartották az egyetlen kuszkuszfélének, ami természetes körülmények között kizárólag az indonéz Celebesz-sziget sűrű őserdeiben éldegél, sehol máshol a világon.
Májusban nagy szenzáció volt, hogy a világon először sikerült fogságban szaporítani a medvekuszkuszt, de nem a távoli szigetvilágban, hanem lengyel barátainknak. A wroclawi állatkert gondozói egyszer csak észrevették, hogy egy icipici kuszkuszbébi mászott elő a nőstény kuszkusz erszényéből.
Ezt nem is olyan egyszerű észrevenni ám, mivel az állat rejtőzködő életmódot folytat a trópusi fák, sűrű lombkoronájában, és az apró poronty 8 hónapig rejtőzködik az anyja erszényében, mielőtt kidugná onnan az orrát.
A kuszkuszfélék másik különleges faja, az egyszínű, vagy más néven földi kuszkusz, akiket akár a Fővárosi Állat- és Növénykert ausztrál házában is megcsodálhatunk. Az egyszínű kuszkusz őshazája a Új-Guinea, és az Aru-sziget.
A többi kuszkusszal ellentétben egészen sok időt tölt a talajszinten, innen a neve is. Éjszakai életmódot folytat, nappal nagyokat szunyókál a fák tetején. Ebben segíti a hosszú farka, ami olyan, mintha a legújabb divatot követve fel lenne nyírva, de nem így van, hanem eleve nem nő szőr a farka utolsó kétharmadán, mert azzal kapaszkodik az ágakon.
A foltos kuszkusz szintén divatol, ő a tarka bundájával tűnik ki a sorból. A maluku-szigeteken és az ausztráliai Queensland államban él magányosan, ugyanis nem túl szociális, nem kedveli a társaságot. Vega társaival ellentétben, ő nem csak a leveleket, virágokat és gyümölcsöket kedveli, de a rovarokat, valamint a kisemlősök, hüllők, és madarak tojásait is szívesen megdézsmálja.
Egy almon belül eltérő színű kölykök is születhetnek, amik 6-7 hónapig anyjuk erszényében, utána pedig még 7 hónapig annak hátán utazva barátkoznak meg a trópusi környezettel.
Két másik ausztrál faj, az északi rókakuszkusz és a közönséges rókakuszkusz ugyan mindketten egyszínű szürkék, az orruk viszont a többi fajtól eltérően rózsaszín.
Ők szigorúan vegán diétát folytatnak, ami magvakból, gyümölcsökből és virágokból áll, és így 15 évig élnek. Ha Ausztráliában járva összefutsz velük, úgy tudod a két fajt megkülönböztetni, hogy a közönséges kuszkusznak nagy, bozontos farka van.
(képek:wikipedia)
