Tudja mi a közös egy angol kertvárosban és Hollókő főutcájában? Az biztosan, hogy mindkettőben kellemes sétálni. Szép, egyforma házak és kerítések, virág a kertben, gondosan nyírt fű az utcán. A harmónia és szabályosság vonzó tulajdonság. Miért hagyjuk elveszni hát oly sokszor?
A gyönyörűséges Hollókő, Kossuth Lajos utcájának látképe, a Szent Márton római katolikus templommal (a kép forrása: Bárdos Veronika Győr a magyar Wikipédia-ról)
Az a csodás angol kertváros (a kép forrása: pxhere)
A régiek tudtak valamit
A legtöbb település organikus módon, a természeti adottságokhoz igazodva jött létre és fejlődött az évtizedek során. Kezdetben az emberek ösztönösen építkeztek. Olyan helyet választottak, ahol bőséggel akadt élelem, víz, építőanyag. Az építkezésekhez mindig olyan anyagot használtak, amely a közelben nagyobb mennyiségben rendelkezésre állt. Ennek köszönhető, hogy hegyi falvakban faházakat találunk vagy a bányák közelében kőházakat. A házai egyforma vagy hasonló színűek, ugyanabból az anyagból és a jól bevált elrendezéssel épült mind, az utcákat fasorok szegélyezik, és még sorolhatnám. Egy szóval szép.
Bibury, Anglia, Arlington Row bájos kőházai (a kép forrása: Saffron Blaze a Wikimedia Commons-ról)
Az új évezred lehetőségeinek tengere
A globalizációnak hála azonban mára már szinte bármit elérhetünk, terveinknek határt igazából csak a pénztárcánk szabhat. Ha ma kezd bele valaki családi ház építésébe, már szinte bármilyen anyag elérhető, nagy távolságokról is rendelhető, így senki sincs rászorulva a helyi, hagyományos építőanyagokra. Míg a régi szép idők legfőbb festő anyaga a mész volt, ma már a szivárvány minden színében elérhető festékek, vakolatok, építőanyagok stb. Ez mind természetesen fantasztikus, nagy szabadság, de tudjuk ezt a rengeteg lehetőséget felelősségteljesen használni?
Bármi megoldható, ennek hála megjelentek a mediterrán villák a falu határában, a kolumbiai szappanoperákban látott „haciendák” a szántókon és a szivárványt megszégyenítő, ízléstelenül színpompás házak a kertvárosokban. Biztos mindenki látott már olyan épületet, amin megakadt a tekintete és nem azért, mert szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Ezek a túlzó és a hazai adottságokhoz egyáltalán nem illeszkedő, tájidegen látványt nyújtó épületek nem csak a tájképet rombolják, de egyáltalán nem is praktikusak. A klasszikus parasztházakat nagyon okosan alakították ki. Tájolásuk déli volt, a napos oldal felől verandával, mely az árnyékolást és temperálást biztosította, ezt a hatást a ház mellé ültetett nagyméretű gyümölcsfa, diófa ültetésével erősítették. A ma annyira divatos tujasornak semmi létjogosultsága nincs hazánkban. Nincs funkciója, és habitusa miatt élesen kiválik a honos növényeink sokaságából. Rengeteg, jobbnál jobb növény van itthon nálunk, ne felejtsük, hogy a gyümölcsfa is fa.
Szokták mondani, a szépség szubjektív
Biztos ismerős az út mentén leparkolt neonszínű fagylaltos kocsi látványa, kiegészítve a minden színű napernyőkkel, és a szponzorokkal díszített, szigorúan műanyag ülőgarnitúrákkal. Na ilyen látvánnyal nemigen találkozunk egy kifinomult angol kertvárosban, itthon viszont annál gyakrabban. Villogó NYITVA ledfeliratok minden üzlet ajtaján, kerítésre gyorskötegelőzött műanyag táblák is csak a kontinens ezen felén hirdetik a ház borát.
Egyre többször fordul elő az is, hogy az építkezés helyéül nem olyan területet választanak az építtetők, ahol a legkisebb energia befektetéssel, hatékony módon építkezhetnek, hanem inkább más szempontok döntenek, mint például a panoráma egy domboldalban, a vízpart közelsége stb. Az se számít ha az természetvédelmi terület, vagy ártér, vagy hogy a domboldal télen aligha megközelíthető, hiszen ma már minden megoldható, leginkább pénzzel.
Az ilyen szélsőségek kialakulása hátterében általában az „én házam az én váram” közmondás félreértelmezése áll. Sokan úgy vélik, senkinek nincs joga beleszólni abba, hogyan is nézzen ki az a ház, amiért ő pénzt fizetett. Az önjelölt építész sokszor úgy gondolja, égi áldással rendelkezik és nincs szüksége senki segítségére a lakásépítésben. Ilyenkor születnek meg az utcák gyöngyszemei, a piros falak, kék tetők és ragasztott műkő díszítések. Persze akkor nincs gond, ha a tulajdonost valóban kifinomult, jó ízléssel és remek intuíciókkal áldotta meg az ég és ösztönösen érzi, milyen stílusban kell tervezni. Azonban az emberiség túlnyomó többsége nem ebbe a kategóriába tartozik, de ez nem is baj, nem érthetünk mindenhez, ugye? Lehetőségünk van viszont megkérdezni olyat, aki rendelkezik az istenadta tehetséggel, vagy használhatjuk a legújabb segédanyagot is, de erről kicsit később…
A kevesebb néha több
Mindenki mindig a nyugatra akar hasonlítani, a településrendezésben miért nem? Egy ház nem elég, ha önmagában jól néz ki, annak egy települési szövetbe kell illeszkednie. Ne féljünk segítséget kérni a tervezéshez, kérdezzünk meg szakembereket, ne akarjunk mindent egymagunk eldönteni. Nagy motiváció az ár is, tudom. Az akciós ciklámen színű festék pont olyan jól fed, mint a törtfehér, csak éppen olcsóbb. Érthető ez is, de biztos, hogy nem éri meg kicsit többet ráfordítani arra a házra? Egy kellemes utca, rendezett környék az ingatlanok értékét is növeli, nem beszélve arról, hogy élhetőbb, megnyugtatóbb is. A harmonikus utcakép azonban nem érhető el, ha mindenki úgy gondolja, csak magának kell megfelelnie. Az ideális település utcái rendezettek, növénnyel bőségesen ellátottak, kellemes hangulatúak, házai különbözőek, mégis egységes képet alkotnak.
Torockó, Erdély (a kép forrása: Bodka a magyar Wikipédia-ról)
Szerencsére nem kell építészkurzust végeznünk vagy településtervező képzésre járnunk ahhoz, hogy szép házat építsünk. A helyi önkormányzatok szüntelenül azon dolgoznak, hogy rendezett, szép településen élhessünk. Ennek egyik legfontosabb eszköze a helyi építési szabályzat. Sajnos az emberek nagy része még csak nem is hallott ilyesmiről, pedig ez a dokumentum tartalmazza a város különböző részeire vonatkozóan a telkek, épületek, közterületek alakításáról szóló szabályokat, továbbá meghatározza a teljes település területének felhasználási módját.
A szabályzat segítségével meghatározhatóak az épület alapvető paraméterei. Külleme azonban még tovább alakítható, aminek megálmodásához pedig itt az új segédanyag: a nyugati mintára megalkotott településképi arculati kézikönyv. Több európai országban úgy igyekeznek segíteni az építkezőknek, hogy egy képekkel gazdagon illusztrált építészeti útmutatót készíttetnek az egyes települések, mely sokkal olvasmányosabb és látványosabb, mint egy szigorú szabályzat. Tavaly óta hazánk összes településének el kell készítenie egy ilyen építészeti útmutatót. 2018 januárjáig nagyon sok településen el is készültek a kiadványok, sok helyen még folyamatban van az elkészítése és vannak sajnos olyan települések is, ahol ez a feladat még várat magára.
A települések új őre: a településképi arculati kézikönyv
A településképi arculati kézikönyvek feladata a település történetének, kialakulásának megismertetése, épített és természeti értékeinek bemutatása valamint a település különböző stílusú részeinek lehatárolása és részletes leírása továbbá építészeti kialakításra, kertrendezésre vonatkozó javaslatok megfogalmazása. A kézikönyv célja, hogy segítsen a település lakóinak, valamint az építkezőknek abban, hogy hogyan illeszkedhetnek a legelegánsabban, legmegfelelőbb módon a kialakult környezethez. A kézikönyvből megtudhatjuk, melyek azok az anyagok, színek formák, tömegek és növények, amelyek a leginkább illeszkednek városunk stílusához, történelméhez. Mindenki számára érdekes és tanulságos lehet a saját városára készült arculati kézikönyv megismerése. Ezek megtalálhatók a települések honlapján vagy az önkormányzatoknál.
Hangsúlyoznám azonban, hogy a kézikönyv nem helyettesíti a helyi építési szabályzatot és a településkép alakítására vonatkozó egyéb önkormányzati rendeleteket, melyek előírásait a jövőben is kötelező betartani.
Természetesen házunkat elsősorban magunknak építjük, de az útmutató megismerésével talán találunk olyan megoldást, ami nem csak nekünk tetszik, de illeszkedik az utcaképbe is. Olyan gyönyörű építészeti hagyományokkal rendelkezünk, hogy egyáltalán nincs szükségünk más nemzetektől kölcsönzött stílusokra, ki van ez már találva itthon is.
