Azt már tudjuk, hogy az élelmiszerek csomagolása micsoda szemétterhelést jelent környezetnek, ezért ha csak lehet, kerüljük a túlcsomagolt termékeket, vagy egyenesen csomagolás nélküli boltba járunk. De mi van akkor, ha a termék csomagolása nem is a terméket csomagolja, hanem a SEMMIT?
Lépjünk azon túl, hogy mi van egy csipszben és mennyire indokolt a fogyasztása, mivel sajnos finom, amin nem lehet vitatkozni. Na meg ott állnak a polcon a jól kitalált zacskóikban pöffeszkedve, színesen, étvágygerjesztően, ízfokozótól duzzadva, mi meg nyúlunk értük és már visszük is haza. Otthon kibontva aztán hamar kipukkad a lufi és már látjuk, mit tettünk: van egy zörgős zacskónk, azt alján némi egészségtelen törmelékkel. De miért kell ennyi cucchoz ilyen nagy zacskó?
Egyrészt, mert így azt hisszük, hogy többet kapunk a pénzünkért, ez alap. De a valóság ennél sokkal több: egyrészt a csipszes zacskó üres részében nem is levegő van, hanem nitrogéngáz. Ez pedig arra kell, hogy amíg nem nyitjuk ki, a csipsz jobban megőrzi az ízét és a ropogósságát, mintha páradús oxigén venné körbe. És a lényeg: légzsákként védi a csipszet attól, hogy a szállítás és tárolás közben porrá törjenek a roppanós, sérülékeny darabok.
Az viszont, hogy egy zacskóban mennyi gáz van és mennyi terméknek jut hely, szigorúan szabályozzák. Ehhez képest a Bored Panda összeállítása remekül bemutatja, hogy vannak zacskók, ahol nagyobb arányban vásároltunk nitrogént, mint krumplit. Tehát nem elég, hogy egészségtelen, hogy szemetelünk vele, még indokolatlanul nagy csomagolással is árulják őket, ami csak még tovább növeli a zacskó csipsz ökológiai lábnyomát. Süssünk inkább otthon krumplit, mindenki jobban jár majd.
Kiemelt kép: flickr.com/photos/quinnanya/235863171
