Mi is az a fűszerspirál és mire jó? A fűszerspirál egy speciálisan kialakított ágyás, kimondottan fűszernövények számára. A spirális alakjából és kialakításából adódóan egy különleges mikroklímát alakít ki, így a különböző igényű fűszernövények is kitűnően érzik magukat egymás mellett. Elkészítése kicsit nagyobb lélegzetvételű feladat, de egyáltalán nem ördögtől való, még nekem is sikerült (kis segítséggel…).

Hogy is néz ki?

A fűszerspirál nagyon praktikus, a fűszernövények egy helyen megtalálhatók, saját friss növényeinket termeszthetjük, és nem utolsósorban díszítő értéke is van, stílusos és bárki el tudja készíteni. Az ágyás spirális alakban egyre magasodó szárazon (kötőanyag nélkül) rakott falból áll. Kívülről befelé magasodik, a kezdőpontnál egy kis tavacskával indul. A formának, a méreteknek, a felhasznált anyagoknak és a vízfelületnek is fontos szerepe van a mikroklíma és a különböző élőhelyek kialakításában.

Előkészületek

Először is szerezzünk magunk mellé egy-két vállalkozó szellemű segítőt. Nem muszáj, de sokkal gyorsabb és könnyebb lesz a munka. Ha beírjuk a keresőbe, már nagyon sok mindent kidob a fűszerspirálról, de én évekkel ezelőtt, mikor az építésébe fogtam, még egy okos kis könyvet használtam. Érdemes utána olvasni, mert rengeteg változata létezik és a kialakítható stílusok száma is közelít a végtelenhez. Én a saját példámat mutatom be röviden.

Mire lesz szükségünk?

Egy megközelítőleg 2,5-3 méter átmérőjű ágyáshoz szükség lesz 5-6 m2 falfelülethez elegendő terméskőre vagy téglára, tófóliára vagy egy nagy edényre. Az ágyás feltöltéséhez szerezzünk be építési törmeléket (kb. 2 talicska), homokot, komposztot és földet (összesen kb. 6-7 talicska, vagy amennyi megtölti). Az eszközök, amiket használni fogunk: ásó, lapát, talicska, vízmérték, egy bot és madzag, mérőszalag, iránytű (nem vicc) és persze –ahogy korábban már említettem– nem árt legalább egy erős, segítőkész fiatalember. A vízelvezető réteg kialakításához szükséges nagyjából fél köbméter sóder, és ha biztosra akarunk menni 6 m2 geotextilt is teríthetünk alá, hogy távol tartsuk a gyomokat.

Én téglából építettem, és kezdő hobbi-kertépítőknek is ezt ajánlanám, mert sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a szabálytalan alakú terméskövekből. Később terméskőből is építettem, tényleg nagyon nehéz. Fizikailag is megterhelő (nehezek a kövek) és mentálisan is kihívás, türelemjáték összetetriszezni a szabálytalan köveket. A végeredmény viszont egész más hangulatú és gyönyörű. Aki érzi magában az erőt, annak hajrá!

A fal építéséhez nincs szükség semmilyen kötőanyagra, nyugodtan rakhatjuk szárazon, ha szépen megágyazunk neki, nem fog szétesni. Vegyük azonban figyelembe, hogy az egyszerű tégla nem feltétlenül télálló. Pár fagyos évszak után összetöredezhet, sok év után pedig el is mállhat. Az én fűszerspirálomhoz durván számítva 250-300 db téglát használtam fel, ami még az építkezésből maradt. Többek között ez is nagy előnye a spirálnak, hogy akár a kertben megtalálható anyagokból is össze lehet állítani.

Kezdjünk hozzá

A spirál építésének ideális ideje a kora tavasz, így szinte azonnal el tudjuk ültetni az összes növényt és a nyár folyamán van idejük megerősödni és már első éven használhatjuk őket a konyhában. Lehetőség van ősszel is építkezésbe kezdeni, de ekkor már csak a télálló növényeket tudjuk betelepíteni.

Először ki kell választanunk egy olyan helyet a kertben, ami a nap nagy részében napfürdőzik, de a legjobb, ha egyáltalán nincs árnyékos része (majd a spirál alak gondoskodik a megfelelő benapozottságról és árnyékról). A fűszerspirál elég sok helyet foglal, legalább 2.5 m átmérőjű (ennél kisebbet nem érdemes építeni, mert nem fog funkcionálni), ezt tartsuk észben a hely keresésekor.  Léteznek egyébként akkora monsturmok is, amikben sétálni is lehet. A spirált mindenképpen észak-déli irányba tájoljuk, azaz a spirál alján lévő kis tó, a csigavonal kiindulása nézzen dél felé. Ehhez használhatjuk az iránytűt.

Nálunk nagyon sok a fa, ezért teljesen napos helyet nem tudtam választani, de így is remekül fejlődnek a növények benne. Következő lépésben kijelöltem a körvonalat. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy leszúrunk a leendő középre egy karót, amihez egy madzagot kötünk. A madzagot a spirál sugarának nagyságára vágjuk és így forgatjuk körbe. A körvonalat festékkel, valamilyen színezett porral (akár liszttel) kijelöljük, vagy -ahogy én is csináltam- egyszerűen egy bottal a földbe karcoljuk. A spirál alakot szabad kézzel rajzoltam fel.

A következő lépés a vízelvezető réteg kialakítása, amit én nem készítettem el (hosszú történet, családi ellenállás is szerepel benne). Ennek ellenére javaslom, a drén réteg elkészítését: a kijelölt részen körülbelül 10-15 cm mélyen kitermeljük a talajt, helyére pedig kavicsot szórunk. Az első 1 métert a tó mellett hagyjuk ki, mert ide nedvességkedvelő növények kerülnek majd, nincs szükség vízelvezetésre. A kavicsot elegyengetjük, és attól függően, hogy milyen anyagból szeretnénk használni, hozzákezdhetünk az építéshez a kijelölt vonal mentén. A téglákat a spirál alakban leraktam, majd néhány tégla eltolással, kötésben folytattam tovább a következő sort és így tovább.

Amikor elértem a hozzávetőlegesen 80 cm magasságot, akkor befejeztem. A váz elkészült, jöhet a feltöltés. A középső részt félig töltöttem az építési törmelékkel. Erre azért van szükség, mert a legtöbb melegkedvelő, mediterrán fűszernövény szereti a sovány, meszes talajt. E nélkül is működhet, de jobb, ha van benne (itt is némi ellenállásba ütköztem, de nyertem, belekerült a törmelék). Ezután következett a föld, amit szintén lehet homokkal keverni, hogy jobban elvezesse a fölösleges vizet, a középső és alsó részbe pedig komposztot is adjunk hozzá.

Ahogy azt már korábban említettem, a spirál aljában lévő tó fontos, fő szerepe a temperálás, visszaveri a napsugarakat, így befolyásolja a mikroklímát és nem utolsósorban vízinövények élőhelye. A kis tó mindössze 50 cm mély és az átmérője is többé-kevésbé ennyi. Én fóliával béleltem, de lehet akár egy régi nagy fazékkal is helyettesíteni.  A szélét szintén téglával raktam körbe, de mivel a fólia látványa enyhén szólva nem esztétikus, ezért érdemes valamivel takarni, például kavicsokkal. Ma már kapható olyan fólia, amit gyárilag kaviccsal szórtak.

Növények

Ha mindennel megvagyunk, jöhetnek a növények. A fűszerspirált négy fő rész alkotja, ezek határozzák meg az ültetendő növényeket:

  1. a spirál közepe, az ágyás csúcsa: száraz, sovány talajú rész, ahol a homokos talaj és az alapot képző építési törmelék hamar elvezeti a vizet, és kissé meszes kémhatást hoz létre. Ide kerülhetnek a mediterrán vidékekről származó növények, például a kakukkfű, zsálya, levendula, oregánó, rozmaring és tárkony.
  2. közbenső szakasz: itt a talajt a homok mellett komposzttal keverhetjük, így tápanyagdúsabb és víztartó képessége is kicsivel jobb, mint a felső száraz résznek, de még mindig jól átereszti a nedvességet. Ide kerülhetnek a Közép-Európában honos, nap- és melegkedvelő, tápanyagdús talajt igénylő növények, mint például a snidling, kapor, metélőpetrezselyem vagy ánizs.
  3. alsó szakasz: a tó utáni szakasz, ahol üde, nyirkos a talaj, komposztban, így tápanyagban is gazdag. Ide kerülhet az itthon is honos sóska, borsmenta, turbolya vagy torma.
  4. tavacska: a kis vízfelület is alkalmas vízinövények számára, akár fűszert (pl.: vízitorma) vagy dísznövényt is telepíthetünk ide. A tó másik oldalára a spirálon kívülre kerülhet citromfű, a nagyobb mérete miatt.

Fenntartás

A fűszerspirál a permakultúra-elmélet mentén jött létre, így elvileg önfenntartó rendszer. Néhány év távlatából pedig azt kell mondjam, ez helytálló. Ha főként évelő fűszereket ültetünk, akkor a legnagyobb gondunk a burjánzó növények kordában tartása lesz. Rendszeresen takarítsuk be a fűszereket, metsszük vissza a terjengő bokrokat.

Öntözésre csak az ültetés utáni időszakban van szükség, amíg be nem áll a közösség. Persze egy kiadós kánikula idején, ha látjuk, hogy sínylődnek a növények, akkor öntözzük meg. A kis tó méretéből adódóan rendszeres utántöltésre szorul, a párolgás és a fürdőző madarak, valamint a szomjukat oltó kerti állatkák vízfogyasztása miatt.

Gyomlálni szinte egyáltalán nem szükséges. A felső részen a törmelék és az eredeti talaj távolsága miatt nem nagyon jelennek meg gyomok, csak magról kelhetnek, de a fűszernövények lefedik a talajt, így azok nem tudnak fejlődni. Az alsó szakaszon, azonban számíthatunk bekúszó tarackbúzára, ezért érdemes geotextilt fektetni.

A fűszerspirál szerintem egy nagyon jópofa megoldás, a kert dísze és praktikus is. Szinte teljesen önfenntartó, és egy helyen termeszthetjük benne a különböző igényű fűszereket. Azt mondom érdemes belevágni, jó kis családi program lehet, aztán évekig élvezhetjük a házi fűszerkert előnyeit.



Címkék: