Kiruccantunk pihenni néhány napra az Őrségbe. Aki kicsit is ismeri Magyarország tájegységeit, az pontosan tudja, hogy ez a vidék igazán csodálatos, mind természeti, mind kulturális értékeit tekintve. Ha csak rövid időre, akkor is megéri erre utazni, főleg ha magunkkal visszük a kerékpárjainkat is. Az egész terület jól tervezett kerékpárútvonalakkal átszőtt, így minden része tökéletesen bejárható. És még csak le sem kell térni a bicikliútról ahhoz, hogy rejtett kincseket találjunk.
Amikor szentgyörgyvölgyi szállásunkon felpattantunk a nyeregbe, nem sejtettünk, hogy pár kilométernyi tekerés után egy kis titkos kertre fogunk bukkanni. A szomszéd falucskát, Velemért vettük célba, a híres Árpád-kori Szentháromság-templomával, amit sajátos fényjátékai miatt a fény templomának is szoktak nevezi. (Itt olvashatsz róla többet.) Mikor ezt a káprázatos helyet elhagytuk s lefelé gurultunk, hogy visszatérjünk a kerékpárútra, az elágazásnál feltűnt egy tárva nyitva álló, bronzszínű díszes vaskapu, mögötte fenyőerdősávval kísért árnyékos sétány.
A sétány mentén régi piros padok és mohás sziklák álltak. Egészen magával ragadó látvány volt, olyannyira, hogy nem is bírtunk ellenállni a kísértésnek, bementünk. Totális csönd, csak a lábunk alatt a tűlevelek ropogása és a fákon a madarak csivitelése volt hallható. Egészen hátborzongató volt, a szikrázó napsütésről betérve, ezen a sötét hangtalan helyen sétálni, amiről nem tudtuk, hogy mi is pontosan. Aztán vagy 20 métert megtéve, kaparászást, szöszmötölést lehetett hallani a fák mélyéről. Valaki gereblyézett. Megkönnyebbültünk, mégis csak evilági hely ez.
Az idősödő úr kérdésünkre, miszerint be lehet-e ide jönni, azt a választ adta, hogy már bent is vagyunk. Hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy ez pontosan mit is jelent, de hamar megnyugtatott, hogy szívesen lát minket. Elmondása szerint sokszor betérnek hozzá a falubeliek is, kicsit ücsörögni, relaxálni a fák alatt. Hívogató a hely, tudja.
Elmesélte a kert történetét. Körmendről jár ide, tavasztól őszig. Kötődik a helyhez, mert itt nőtt fel, nagymamájáé, majd édesanyjáé volt az ingatlan, 1995 óta az övé. Gondolkodott az akkor még klasszikus falusi kert eladásán, de akkoriban csak elkótyavetyélni lehetett az efféle telkeket. Így megtartotta és elkezdte betelepíteni lucfenyővel. Csupán saját szórakoztatására. Tudta, hogy a faluban sokan bolondnak nézték ezért, de mindig is vágyott egy saját erdőre.
És hát valóban, ha még ha mindössze 40 méter széles is, egy igazi kis erdőt sikerült létrehoznia. Ahogy mesélt, mintegy megerősítésként elugrándozott egy mókus a fenyves mögötti hatalmas diófán. Követtük az útját és csak ekkor tűnt fel, hogy a fenyők között rengeteg különféle madárodú van. Szinte mindet saját kezűleg készítette a tulajdonos, mert rajong a madárfüttyért.
Aztán invitált minket, hogy menjünk csak beljebb, ahol a kis ház van és a kert többi része. A fenyvest egy újabb kapu választotta el a belső részektől, fölötte egy hajdan volt kocsmai világítótesttel. A kapun átlépve egy kis átereszen mentünk át, melynek két oldalán korlátként egy régi cséplőgép öntöttvas alkatrészeit vizsgálhattuk meg. Nem mai darabok voltak ezek sem. Körös-körül pedig igazi őserdő-hangulatot árasztott a kert.
Amikor beértünk, máris világossá vált, hogy a tulajdonos a madárfüttyön túl az újrahasznosítás rajongója is. A ház körül rengeteg régi holmi, sok közülük egykor egész más funkciót tölthetett be. A saját kezűleg eszkábált kerti konyha bármilyen meglepően is hangzott, de kiválóan működik, amikor csak lehet, ott főznek. Elképesztő látvány volt a tárgyak sokfélesége, de valahogy itt még az ütött-kopott, fején virágtartót tartó színes kislányszobor és a mellette lévő furcsa tekintetű kerti törpe sem szúrt szemet. Valahogy minden ide, ebbe az egészen furcsa külön világba illett.
Nehezen hagytuk el a helyet, mert tényleg valami egészen magával ragadó hangulata volt a kertnek. Ám vártak ránk még az Őrség dimbjei-dombjai, falvai és szerei. Bejártuk a vidéket, de az biztos, hogy ez a kert, a természetszerető tulajdonosával maradandó emléke lett ennek a rövid kiruccanásnak. Biztosan máshol is vannak ehhez hasonló elzárt világok. Reméljük, egyszer rábukkanunk azokra is.
