Sárkányölős, királykisasszony-kiszabadítós, hét tornyos mesekastély és nincs is messze Budapesttől. Kívánhatnánk jobb kirándulóhelyet a nyáron? Azt nem mondom, hogy a legnagyobb kánikulában nem hiányzik mondjuk még egy szökőkút is, de igazán nem lehetünk telhetetlenek, mert ennél érdekesebb, látnivalókban bővelkedő kertet keresve sem találunk a környéken.
Minden sarkon néznivaló
A székesfehérváriak büszkeséggel hívják a „helyi Taj Mahalnak” amiatt, hogy a várat a család szimbolikája járja át és alaprajza szerint két fő rész: a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem köré épült. Bory Jenő képzőművész 1912-ben vásárolta meg ezt az 1 hold, azaz 5754 négyzetméteres szőlős-gyümölcsös területet a székesfehérvári Mária-völgyben, akkor még nyaralónak.
Itt kezdett neki a pontos tervezést nélkülöző ház építésének, amit „betonkísérleti állomásnak” tekintett. És tényleg, rengeteg itt a beton: „Van itt vagy 200 oszlop, hengeres, sima, mintha esztergálva volna, pedig mind-mind úgy készült, hogy kátránypapír-hengerbe öntöttem a híg betont, a kétszer körülsodort papírhengert dróttal átkötöttem. Kész az oszlopforma. Egy papírossal akár 10 oszlopot is meg lehet csinálni.” írja Bory a naplójában. Tényleg döbbenet, ahogy végigsétálunk az oszlopsor mellett. Képzeljétek, még a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mint a legnagyobb épület, amelyet egy ember saját maga épített.
ALBUM! Az Alsókertből fényképezve
A már korában elismert művész negyven nyár alatt (év közben főleg tanított és megrendelésre alkotott), élete végéig bővítgette és csinosítgatta saját két kezével a túlméretezett lakóépületet és kertet, ami ma csinos egyveleget alkot. A második világháborút a család a várban vészelte át, amit agyonbombáztak felülről, míg lent a betolakodó katonák céltáblának használták a Bory házaspár festményeit, szobrait. A háború után Bory a helyreállítással foglalkozott, majd saját otthona idegenvezetőjévé is vált szakmai munkái mellett. Érdemes elolvasni az életrajzát is itt!
A kert a terület lejtése miatt is több részre oszlik. Az Alsókertet magasra nőtt fák, bukszusok és más cserjék, rózsákkal és évelő virágösszeültetésekkel színes ágyások teszik látványossá, de a sok időtálló szobor és egyéb alkotás (padok, domborművek, virágtartó edények stb) teszi igazán mozgalmassá az egész teret. Nehéz elindulni felfelé, annyi itt a látnivaló. Ezen a szinten van a főbejárat is, amit –meg kell vallani- keresni kell egy darabig a sövénnyé nőtt bokrok miatt.
Ránézünk az Alsókertre
A Művészgaléria a széles lépcsőkön az épület felé vezető út első állomása. Rózsák futnak itt a falakon és látványos kuckót alkot a trombitafolyondár egy kőpad fölött. Körben híres festőkre, szobrászokra emlékeztet Bory például róluk készült mellszobrokkal.
Három részlet a tengernyi látnivalóból
Az Elefántos udvar a második terasz a sorban, szintén kevés, főleg futónövényzettel, ám annál monumentálisabb szobrokkal. A teraszt a hátán tartó elefánton kívül Nagy Szulejmán betonszobra is itt található.
Százoszlopos udvarnak hívják a felső nagy, franciás ihletésű kertet. Négy csúcsában egy-egy óriásira nőtt, formára nyírt bukszus áll, középen füves terület egyenes sétánnyal, néhány színfoltot jelentő virágzó évelőággyal és alacsonyabb cserjével. Sok itt a pad, jó megpihenni, mielőtt felmászunk a család tagjait szimbolizáló szűk tornyokba.
A felső, “százoszlopos udvar”. Elöl elvirágzott pünkösdi rózsabokrokkal
A névvel is ellátott kertek között többnyire vadregényes, titkokat és szobrokat rejtő meredek utakat, egy-egy idősebb fa vagy óriásira nőtt cserje körül kialakított ágyásokat, rézsűket találunk. Kár lenne ezeket kihagyni. Mert míg a többség a híres kertrészekre koncentrál (=szelfizik) és csodálja a házi monumentalitás lehetőségeit, addig a zegzugos, csendes részeken sétálgatva meghitt hangulat és hűvös árnyék vár minket.
További praktikus információk itt!
