Te is imádsz kirándulni? Gyengéid a kastélyok és kastélyparkok? Nahát, akkor ha máshonnan nem is, innen biztosan ismered a puszpángot (Buxus sempervirens). De igazából – elég sok beállt növényzetű – közterületen, templomkertben, temetőben, illetve kórház és szanatóriumkertben (érzek némi ambivalenciát…)  is találkozhatsz vele. Igen, pontosan, az az apró, elliptikus levelű örökzöld, azaz!

Az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) körülbelül 3-6 méter magasságú cserje, amely Nyugat-Ázsiában és a Földközi-tenger környékén őshonos. Sötétzöld, elliptikus, a színén fénylő, apró, lekerekített csúcsú levelei vannak. Lomblevelű örökzöld. Világos zöldessárga virágai a levelek között észrevehetetlenül nyílnak áprilisban. Tágtűrésű faj, jól viseli a szárazságot, a meleget, a szennyezett levegőt és kiválóan nyírható is. Utóbbi tulajdonsága miatt már a barokk kertekben is megtalálható volt, főként sövényként és alakfaként.

Nyírott puszpáng (és tiszafák) a szabadkígyósi Wenckheim-kastély parkjában

 

Barokk hímzéses parter Schloss Hofban

Temetői hangulata miatt a közterületekről egy időben kiszorult. Rengeteg kertészeti fajtája van, egyik legkedveltebb és leggyakrabban használt a ‘Suffruticosa’, amely sűrű gömb formájú, nyírás nélkül.

Az, amelyik az utóbbi néhány évben pusztul az egész országban. Amelyik valami ritka undorítóan néz ki mostanában, vagy amit lecsonkoltak vagy már ki is vágtak. Igen, sajnos, mivel a puszpángmoly végigsöpört az ország feltehetően összes puszpángbokrán.

Mikor először ütötte fel a fejét a puszpángmoly az országban, néztem-nézegettem az otthoni parkban található négy hatalmas puszpángot, hogy semmi bajuk. Örültem. 2014-ben még így néztek ki:

Körülbelül egy-másfél éve, azonban őket is elérte a végzet. Milyen morbid, hogy a legtöbben temetőnövényként ismerik a puszpángot és őt is eléri a végzet, nem?

Mi mindezért a felelős, a gonosz? A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis).

Magyarországon először Sopron környékén figyelték meg, 2011 őszén. Néhány év alatt elérte a keleti országrészt, így az én kedvenc otthoni puszpángjaimat is.

A selyemfényű puszpángmoly kifejlett egyedként körülbelül négy centiméter nagyságú, fehéres színű, a szárnyain barnás szegéllyel. Évente három nemzedéket nevel. Az áttelelő hernyók március-április környékén kezdenek aktivizálódni, mikor a hőmérséklet eléri a 9-10 °C-ot. A lárvák zöldek, fekete csíkos mintázatúak. Bábozódáskor több levelet (2-3) használnak, amelyeket összeszőnek.

A kártételt a puszpángmoly a rágással okozza. A legnagyobb probléma, hogy a növény belsejében kezd el rágni a kártevő, így általában már csak későn, a tarrágást veszik észre az emberek. A fiatal hernyók a leveleknek csak az egyik oldaláról rágják le a levélszövetet, ezek után pedig az így megcsócsált levelek kisárgulnak. A nagyobb hernyók gyorsan és teljes körűen pusztítanak: megeszik a teljes levéllemezt.

A kártétel képekben:

A buxusnak nagyon jó a megújuló képessége – a lerágott puszpángok (metszést követően) kihajtanak. Nyári tábor során lettem figyelmes, hogy a kétegyházi kastélyparkban található puszpángmoly-rágás utáni csonkolás áldozatai újra kihajtottak.

Nagy valószínűséggel visszatér a puszpángmoly nosztalgiázni, tehát ha elsőre el is maradt a moly elleni fellépés, a következőkben pótolható a növényvédelem.

Védekezés

Metszéssel

A késő ősszel, illetve kora tavasszal elvégzett szakszerű metszéssel jelentős egyedszámcsökkenést lehet elérni, már ami az áttelelő nemzedéket illeti. Ilyenkor alaposan át kell nézni a bokrot és a hajtásvégeken található összeszőtt leveleket – amelyekben telelnek – el kell távolítani, majd véglegesen megsemmisíteni.

  1. A cserje kivágása csak legvégső esetben indokolt.
  2. Ha a puszpángmoly elintézte a buxusod, ne ess kétségbe, van megoldás! A lényeg, hogy a száraz részeket el kell távolítani – illetve egy picit tovább is mehetsz, a biztonság kedvéért -, és a bokrot gondosan kitisztíthatod. Vegetációs időszakban metszést követően 10-14 nap múlva kezd el hajtani a puszpáng, de ha néhány hét után sem teszi, ugorj az első pontra. Sajnálom.

Na de vissza a kihajtáshoz. Tehát, ha kihajt a bokrod a tarrágást követően, igényli a törődést: vizet, tápanyagot, növényvédelmet. Fontos, hogy tartani kell a további hernyótámadástól és ilyenkor fokozott figyelemmel kell követni a puszpáng életét, keresni-kutatni kell a hernyókat a bokor belsejében, a bábokat a hajtások felső részein. És ha kell, cselekedni.

Növényvédő szerrel

A permetezést minden esetben nagy nyomáson és úgy kell elvégezni, hogy a permetlé a bokor belsejébe is eljusson és hatni tudjon. Ez főként azért fontos, mert az áttelelő hernyók a cserjék belsejében, az összeszőtt levelek között telelnek át, így ha a permetlevet csak a felületére juttatjuk ki, teljesen feleslegesen strapáltuk magunkat. Ilyen esetben tavasszal újra hódít majd a puszpángmoly.

A különböző növényvédő szerekről itt olvashatsz bővebben. Arra azért felhívnám mindenki figyelmét, hogy csak méhbarát módon permetezgessen! A méhek védelme és a világvége elkerülése érdekében senki ne használjon méhekre veszélyes szereket, légyszi.

Zárszóként magánvélemény: sokan úgy vannak a puszpángokkal, hogy nem őshonos, kipusztul, hát akkor kipusztul. Alapvetően én is őshonos párti vagyok, de ez esetben, gondoljunk csak bele, mi lenne a kastélyparkjainkkal. Azt azért nem kellene hagyni.

 

Borítókép forrása: wikimedia, David J. Stang

Szövegközi fotók: Tóth Bettina



Címkék: