Annyira retró, annyira klasszikus, hogy ennél retróbb hazai édesség talán nincs is. Az első, amit egy gyerek egyedül össze tud állítani, ráadásul mindenki szereti, a sütőt sem kell bekapcsolni hozz, úgyhogy megéri az a kis maszat, ami marad utána. De mitől nem lesz az eredmény száraz és vacak, mint az iskolai büfés golyók? Beszéljünk a kókuszgolyóról.
Az se jó, ha túl édes, ha túl nagy, vagy ha túl száraz. El kell találni a nedvességet, a méretet és az ízeket ahhoz, hogy ne csak a gyurmázást élvezzük benne, de az íze is jó legyen. Nálunk a meggybefőtt levének hozzáadásától, illetve a közepére rejtett meggytől és az apró mérettől lesz mindig olyan, hogy újra és újra nyílik a hűtő, mert még az is megeszi, aki egyébként nem szerette soha.
A Nosalty ajánlott receptje itt olvasható, ebben sok rum is van és hagyományos fehér cukor, mi a meggylére és a nyírfacukorra esküszünk, de bevallom, készítettem már avokádóból is.
Itt nutellát tesznek bele, keksz helyett nápolyi is lehet az alap, ők pedig étcsokit és lekvárt is használtak. Ti hogy csináljátok, hogy ne legyen száraz, de ne is legyen tömény a kókuszgolyó?
Kiemelt kép: healthymummy.com
