A gyönyörű, méregzöld, egyöntetű képet adó tujasövény az egyik legnagyobb ábránd, amit sok kerttulajdonos csak el tud képzelni kis hazánkban. Kicsit olyan ez, mint a nyugati életszínvonal. Teperünk, csináljuk, de valahogy a szomszédét – az aznapi hangulatunktól függően – mindig kicsit vagy sokkal jobbnak látjuk, nekünk meg marad a bosszankodás.
Mikor a tujasövény szóba kerül, a legtöbben a nyugati tujából nevelt növénysort értik alatta, esetleg még a leyland ciprust, de azt egyszer majd külön tárgyaljuk.
A nyugati tuja – smaragdtuja
Leginkább 4-6 méteres, de ideális körülmények között akár 7-9 méter magasra is megnövő, pikkelylevelű örökzöld cserje. Törzse a gyökerénél egy tőből indul, majd általában 0,5-1,5 méter magasságban 2-3 fő ágra oszlik, ezekből nőnek ki a leveles oldalágai. A kifejlett példányok szélessége kb. 1 méter. A legnépszerűbb sövénynövény Magyarországon.
Az utóbbi években a gombabetegségek egyre gyakrabban károsítják, emellett a nyári, hosszan tartó meleget rosszul tűri, ilyenkor egy-egy ága, esetleg a csúcsa visszaszárad. Legrosszabb esetben pedig az egész növény különösebb előjel nélkül hirtelen elpusztul.
A gombabetegség a növény belseje felől terjed a külső része felé, emiatt nehéz észrevenni, s ez általában akkor történik csak meg, amikor már túl késő.
A növény hosszútávú megmaradásának esélyeit erősen növelhetjük, ha az ültetésnél körültekintően járunk el. Nagy ültetőgödörbe (legalább 60x60x60 cm, de ha van hely és szorgalom, ennél sokkal nagyobb is lehet) jó minőségű, humuszban gazdag talaj kerüljön. Ha van rá lehetőség, akkor célszerű minél szélesebb gödröt ásni számára, mert a tuja gyökerei oldalirányba erősen terjednek, így sok éven keresztül juthat majd friss tápanyagforráshoz.
A talaj-előkészítés mellett a másik legfontosabb a folyamatos nyári vízellátás. Öntözni általában májustól szeptemberig szükséges.
Szinte minden örökzöldre, így a tujára is jellemző, hogy az idősödő növények belső levelei a fényhiány miatt kipusztulnak. Az elhalt részeket folyamatosan ki kell takarítani, mert ez a felhalmozódó nedves korhadék segíti a gombák szaporodását.
Szóval, ha neked ilyen tujád van, és már azon gondolkodsz, túl nagyra nőtt, de félsz, hogy csupasz lesz ha levágod a tetejét, megnyugtatlak: ha legalább a növény magasságának felénél vágod el, rendben lesz, kb. 2 év alatt szépen benövi a tetején keletkezett lukat. Emellett pedig a megmaradt részeken jobban fog sűrűsödni, persze csak ha öntözöd, mintha nem lenne holnap.
Ideálisabb viszont, ha inkább a felső egyharmadát távolítod csak el, vagy még kevesebbet – értelemszerűen, minél fiatalabb a növény, annál kevesebbet kell csak levágni belőle. Így kevésbé sokkolod a növényt, és a teteje is hamarabb visszanő. Néhány év alatt a hegye pedig újra felveszi a csúcsos formát – úgy fog kinézni, mint eredetileg.
Ha fiatal sövényed van, ami még csak 1,5-2 méteres, akkor is elvégezheted a metszést, vagyis ilyenkor csak a csúcshajtásokat kell eltávolítani, a felső 10 centit. Vegyük például, hogy van egy 2 méteres sövényed, ami neked már elég, mert már épp takarja a szomszéd – számodra kevésbé szexi, fürdőgatyás – kerti tevékenységeit. Hogyha ebben az állapotában levágod a hajtások végeit, lelassítod a tuja növekedését, és egyben sűrűsödésre is készteted.
Ha esetleg a képek láttán kedvet kaptál a tujasövényhez, csak még egy megjegyzés, mielőtt nekiugrasz ültetni:
Az a baj a tujával, hogy ha akár csak 10 év után egy is kipusztul, a “hézagmentes” pótlása szinte lehetetlen. Bár nagy tuját lehet venni, az ára horror, és biztosan nem fog pont úgy kinézni, mint amilyenekből a te tujasorod áll.
Tudom, hogy nagyon ideálisnak tűnik a gomba meg a kiszáradás veszélyének ellenére is, mert sűrű lesz, viszonylag magas, kevés helyet foglal, oldalirányban soha nem lesz gond vele, nem fog átnőni a szomszédba.
Egy-egy példány kipusztulása viszont mindig benne van a pakliban, és akkor vakarhatod a fejed meg bosszankodhatsz, hogy Hogy néz ez így ki!.
Éppen ezért, ajánlok neked erre a célra sokkal hasznosabb és szebb sövénynövényeket…EBBEN A CIKKBEN!
