Be kell látnunk, megérkezett az ősz. Ázunk-fázunk, lassan kesztyűt és sapkát húzunk. Meg takarót magunkra a vasárnapi délutáni filmhez jókora forró tea kíséretében. De addig – amíg nem ennyire rossz a helyzet – a verőfényes napsütés még kicsalogat minket a természetbe. Én azt az őszt szeretem, mikor még süt a nap és kabát-pulcsiban jó idő van, lehet menni kirándulni meg csudiszééép színes leveleket gyűjtögetni.
Na de hogy is van ez? Mitől lesznek szép színesek a levelek? Mitől lesznek ilyen boldogan inspirálóak, hogy még a rossz idő közeledtét is elnézzük nekik?
Lenyűgöző folyamat megy végbe ilyenkor. Színtiszta tudomány és megannyi érdekesség következik: némi éghajlattan, növényföldrajz, növényélettan, ökológia egy csipetnyi kémiával megfűszerezve. És voilà, kész is van a gyönyörű őszi lombhullató erdő.
Magyarország éghajlata kontinentális: az északnyugati országrész nedves, a délkeleti száraz kontinentális éghajlatú. Jellemző a négy évszak – egyre kevésbé érzékelhető markáns – elkülönülése, cserébe igen nagy hőingások tapasztalhatók. És mindezt befolyásolja még az ország sajátos medencejellege.
A növényzet összetételét többek között a tengerszint feletti magasság, a klíma határozza meg. Az ezek által kialakult növénytársulások a klimazonális növénytársulások, amelyek Magyarországon például a cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös, stb. Tehát ezen társulások az adott éghajlati öv jellemzőihez alkalmazkodtak, azáltal alakultak.
Tudtad-e?
Az intrazonális társulások adott környezeti tényező által meghatározott, kialakult társulások. Igen jelentősen befolyásolja a növényzetet pl. az alapkőzet, a talaj típusa, vagy a víz mennyisége, illetve minősége. Ezek alapján intrazonális társulás például egy láperdő, homoki tölgyes, vagy a sziklagyep, löszpusztagyep, stb.
Az őszi lombhullás élettani jelenség, nem mechanikai folyamat eredménye, amely a lombhullató növényeket érinti és az évszakváltással egybeköthető. „A lombhullás bolygónk évszakváltakozással érintett területeinek évelő növényzetére jellemző, összetett, külső (környezeti) tényezők hatására örökletessé vált folyamat. A megvilágítás időtartamának lerövidülése és a hőmérséklet csökkenése miatt a fotoszintézis színhelyéül szolgáló lomblevelek – mint az anyanövény számára feleslegessé vált szervek – előbb elszíneződnek és elszáradnak, majd lehullanak.”
Tudtad-e?
„A botanikában lombhullató (…) növényeknek azokat a fákat, cserjéket vagy évelő, lágyszárú növényeket nevezzük, melyek az év valamely részében elhullajtják a leveleiket (abszcisszió). A mérsékelt övi és sarkvidéki klíma növényei esetén a levelek elveszítése a téli időszakkal esik egybe. Más területeken a száraz évszak, vagy az eső mennyiségének egyéb variációi szabályozzák a levélhullást, mint például a trópusi, szubtrópusi és sivatagos régiókban.”
Abszcissziónak nevezzük azokat a növényélettani folyamatokat a botanikában, amelyek során bizonyos szervek, szövetek leválnak az anyanövényről. Ilyen például ősszel a falevelek leválása, de ugyanígy a virágé, a termésé vagy a magé is.
„Az abszcisszió hormonális szabályozásában az auxin, az etilén, az abszcizinsav és a citokinek játszanak meghatározó szerepet. A szeneszcencia folyamatában a levelekben képződő auxin kiáramlása fokozatosan csökken. Az abszcissziót késleltető auxinok koncentrációjának csökkenése ezen gátló hatás elvesztését eredményezi. A levelek öregedését gátló citokinek koncentrációja szintén erősen lecsökken. Az auxinok és a citokinek visszaszorulását követően „lép színre” a különféle lebontó enzimek (pl.: celluláz) szintézisére pozitív hatást gyakorló etilén, melynek képződését az auxintranszportot gátló abszcizinsav is serkenti.”
Tudtad-e?
Az örökzöld növények is váltanak lombot, csak nem egyszerre, hanem folyamatosan váltják leveleiket, így sosem kopaszok. Lombhullásuk nem látványos, szinte észrevétlenül zajlik.
A szeneszcencia, azaz az öregedés során a lomblevelek zöld színtesteiben bomlásnak indulnak a fotoszintetikus pigmentek, a klorofillok. Így a zöld szín lassan elveszik, a levélben maradt kísérőpigmentek színe válik dominánssá. Ilyenek a karotinoidok, melyeknek két fő csoportja van: a karotinok és a xantofillok. Többségük sárga színű, de narancsszínű és piros képviselőik is vannak. Az antociánok a vöröses és vörösesbarna árnyalatokért felelősek.
A színes levelek lehullását további izgi folyamatok előzik meg. Az abszcissziós zónában egy szeparációs réteg közbeiktatásával, ezen leválasztó réteg mentén valósul meg a levél lehullása – olvasható a Turistamagazin cikkében. „Az abszcissziós zóna egy különleges képződmény, amely a levélnyél egészén áthatol. Sejtjeik, illetve elsődleges sejtfalaik dezorganizálódása, enzimatikus úton történő feloldódása idézi majd elő a levél lehullását a szeparációs réteg mentén. Utóbbi alatt pár sejtsorral lignin- és szuberinberakódás zajlik, ami egy hatékony védőréteg kialakulásával jár. A szállítószövet-rendszer elemeinek eltömődését a poliszacharidok közé tartozó tilóz és kallóz behatolása, illetve berakódásai okozzák. Az abszcissziós zónában képződött fizikai gát segítségével az öregedés folyamata a lomblevélre korlátozódik, a növény többi része így „biztonságban” lehet.”
Végül olyannyira meggyengülnek a sejtfalak, hogy a lomblevél már kis erő hatására is leválik a növényről a szeparációs réteg mentén. A kis erő szerepét jellemzően a szél tölti be.
Mi meg ekkor burkolózunk be nagy takaróval és forró teával.
A fotók a szabadkígyósi kastélyparkban készültek 2017. őszén, erről a beszámolót itt olvashatod el.
