Korábban írtunk már a puszpángmolyról és az általa hátrahagyott, szétrágott puszpángokról (Buxus sempervirens). Jogos igényként merül fel az emberben új növény ültetése helyettük.
De nem minden esetben ültethet az ember akármit, valamikor kifejezetten szükség van ugyanolyan, illetve egészen hasonló habitusra, megjelenésre, hangulatra (például sövénykerítés, ikonikussá vált növényzet, vagy barokk parter szegélynövénye, stb. esetén). Ilyenkor okoz fejtörést, mivel is tudjuk elérni a kívánt hatást. Buxusdublőrök következnek.
Örökzöld lonc – Lonicera pileata
Mikor a Villa Carlottában jártam, az épület előtt barokk parter fogadott, a klasszikus elrendezés szerint örökzöld nyírott szegély – amely rendszerint buxus – közepén színes egynyári és/vagy évelő virágos növényekkel. De amikor közelebb mentem, hogy rácsodálkozhassak, hogy itt nem ölte meg a puszpángot a puszpángmoly, rájöttem, hogy nem is az: örökzöld loncból, azaz Lonicera pileataból ültették ki a parter szegélyét. No. 1. buxusdublőr.
Szegélynövényként Lonicera pileata.
Alacsony, 40-60 cm-re megnövő, kiválóan nyírható talajtakaró cserje. Apró krémfehér, alig látható virágokkal és liláspiros, mostanában érő bogyókkal rendelkező, kedvelt örökzöld növény. Keskeny, hosszúkás, elliptikus levelei hasonlóak a buxuséhoz, de átellenes levélállásáról gyorsan beazonosítható, hogy ez mégiscsak egy lonc. Igényei is hasonlóak a buxuséhoz: félárnyékot, árnyékot kíván. Széleskörű alkalmazhatósága ezúttal a puszpánghelyettesítő szerepkörrel is bővül.
Elliptikus levelű örökzöld talajtakaró cserje a Lonicera pileata.
Kettes számú buxushelyettesítő a fényes levelű lonc – egyik fajtája -, latin néven a szépen csengő Lonicera nitida ’Maigrün’. Lényegében ugyanazt tudja, mint az örökzöld testvére – a Lonicera pileata -, csak kisebb, kerekdedebb levelei, sötétlila bogyói vannak és nagyobbra nő (~fél-egy méter magas). Szintén kiválóan nyírható, alakítható. Sűrű, kompakt örökzöld talajtakaró cserje.
A csipkéslevelű magyal (Ilex crenata) az egyik legkülönlegesebb magyalfaj, így még én is szimpatizálok vele. Sűrű, tömött ágrendszerű örökzöld cserje, amelynek hosszúkás, elliptikus vagy lándzsás levelei fogazottak. Apró virága fehér, míg bogyói fénylő fekete színűek. Számos fajtájából ültethető masszív sövénykerítés. Ilyen például a ’Convexa’, amely legfeljebb 2 méterre nő, árnyéktűrő, jól nyírható, sűrű, télálló és bőven termő cserje. Egyetlen hátulütője, hogy lassabban nő.
Tiszafából sövény. Elég sűrű, mindig takar. fotó forrása: pixabay
Sövény helyettesítésére alkalmas lehet még a közönséges tiszafa, azaz a Taxus baccata (vagy valamely fajtája). Az örökzöld, tűlevelű, erős növekedésű, sötétzöld lombú alapfaj Magyarországon a Bükk és a Bakony gyertyános-tölgyeseiben és bükköseiben őshonos. Mint így védett növény. Az egész növény erősen mérgező, kivéve a piros húsos magköpenyt, az arilluszt. Széles körben alkalmazható: sövénynek, cserjecsoportben, de akár szoliternek is. A barokk kertépítészeti időszakban – a puszpáng mellett – közkedvelt növény volt, kiváló nyírhatósága, alakíthatósága miatt.
A piros magköpeny kivételével a tiszafa minden növényi része erősen mérgező! fotó forrása: pixabay
A gömb formájú puszpáng dublőre lehet az oregoni hamisciprus szintén gömb alakú fajtája, a Chamaecyparis lawsoniana ’Globus’. A pikkelylevelű zárvatermő fiatalon gömb, majd idősebb korára kissé tojásdad alakúvá válik. Lombja ezüstös szürkészöld.
kiemelt kép forrása: pixabay
