Nem hálás feladat olyan jelenséget kritizálni, amit alapvetően a jó szándék keltett életre, és aminek művelőit valószínűleg a legnagyobb jóindulat és tenni akarás hajtja. De sajnos mint majdnem minden, az újrahasznosítás témaköre is könnyen félresiklik és a rossz logika mentén történő gondolkodásnak köszönhetően még erősíthetjük is azt, ami ellen épp harcolunk.
A közösségi média felületein milliónyi tematikus csoportban számolatlanul és szűretlenül ömlenek ránk a DIY (csináld magad) ötletek, mi pedig, elgyengült pillanatainkban hajlamosak vagyunk minden ellenállás, minden alapvető kritika nélkül befogadni és mentálisan elfogyasztani azt, amit látunk. Hiszen a küldőn látszik a jó szándék, ő csak ötletet akar adni, mindezt ráadásul ingyen. Miért is feltételezne bárki ártó szándékot? És épp itt van a bibi: ártó szándék nincs, ártalom viszont van. Ezért, mint amikor egészségtelen, halálos adag cukrot tartalmazó süteménnyel kínálnak, tanuljunk meg tisztelettudóan, de határozottan NEM-et mondani.
A bejövő infók egy része valóban hasznos, minden szempontból ártalmatlan. Egy jelentős része viszont nem más, mint közönséges digitális hulladék, ami sajnos valódi hulladékból keletkezett, leginkább fényképezés útján.
Az ilyen valódi hulladékból legyártott és ezüst tálcán felszolgált digitális szeméttel foglalkozunk mai cikkünkben, a Félreértett kertészkedés sorozat keretei között.
FÉLREÉRTETT KERTÉSZKEDÉS
Minisorozatunk első részében az autógumik félresiklott kertészeti alkalmazását, a másodikban a népi hagyományok egyik félreértett továbbélését, a köcsögfát vizsgáltuk, majd jött a szekér és a dísztárcsa. Ezután pedig a felesleges, csúnya és ökológiai szempontból káros burkolatokról alkottunk véleményt, majd belekezdtük a kerti giccsek műfajának elemzésébe A pusztító giccs és az Újra pusztít a giccs cikkekkel.
Az újrahasznosítás-bűnözés akár hasznosnak is tekinthető változatától haladunk előre a megbocsáthatatlan rémtettekig.
Aminek még van is értelme
Mikor az ember pénz híján van, vagy egyszerűen csak sajnálja a lóvét valamire, óriási leleményességre képes tervei megvalósítására. Ennek egyik példája a a PET-palack “üvegház”, vagyis a műanyag flakonokból készített melegház.
Általában fa kerettel készül, és mindenféle leleményes technikával összeillesztett/ragasztott műanyag palackok helyettesítik az üveget. Nem is akarok sokat időzni ennél a példánál, mivel itt egy valóban használható építmény jön létre, ami ellátja a feladatát – feltéve, ha szét nem esik.
Én alapvetően viszolygok attól, hogy a kertben műanyagot lássak, szerintem egyszerűen nem oda való. A kertnek épp nem arról kellene szólnia, hogy valamilyen könnyed ideológiával legalizált szeméttel telepakoljuk azt a helyet, aminek épp a természetessége a legnagyobb értéke. Szóval, ha ilyet építesz, legalább jól rejtsd el a kert egy félreeső szegletében. Praktikusak praktikus, de nem mutogatni való.
A kert szebb lenne nélkülük
Az egyik leggyakoribb ötletcsoport a DIY borzalmak között az, amikor műanyag vagy üvegpalackokat virág- vagy zöldségágyak kialakítására használják, díszítő célzattal. A kreativitás itt sem ismer határokat, a figurális alkotások végtelen változatosságát hozhatjuk létre egy kis kézügyesség segítségével – és a helyi szupermarket kifosztásával.
A De miért műanyagból? kérdésre nehéz ésszerű választ találni, talán filozófiai vonalon érdemes ezt leginkább megközelíteni. Mert az ember egy olyan lény, ami szereti rányomni a bélyegét mindenre, amit csak meglát, és szinte semmit nem szeret úgy önmagában, ahogy azt a természet megalkotta. A tavakat mindenképp át kell formálni, a szélüket lebetonozni, hisz a partján MUSZÁJ lakni, más lehetőség nem létezik. Mindenhová oda kell menni a Földön, mindenhol kell lakni, és ki kell tűzi egy zászlót, aztán ki kell vágni az erdőt, hogy építhessük egy házat, hogy elmondhassuk és érezhessük, hogy mi vagyunk ennek a bolygónak az urai.
A szándékosan túltolt demagóg dumám talán képes érzékeltetni az emberi természet egyik árnyoldalát.
Valami ilyesmi történhet kicsiben sok kiskertben is. Furcsa belső késztetéstől hajtva nem elégszünk meg a természettel magával, ott kell hagynunk a nyomunkat, lehetőleg a természettől minél távolabb álló eszközzel. A műanyag flakonnál ideálisabbat pedig keresve sem találhattunk volna.
Azon túl, hogy természetidegen, semmiképp sem praktikus. Sérülékeny, puha és könnyű még akkor is, ha földdel töltik fel – aminek a gondolatától is összeszorul a gyomrom, a jó magyar anyaföldet beletölteni ocsmány műanyag palackokba… NE! Idővel szétdől, szétnyomják a növények, közöttük kifolyik a föld, rálépsz, belerúg és elhordja a kutya, kihúzza a gonosz óvodás unokád (ironizálok, fel ne húzd magad).
Vitatható fenntarthatóság, egyébként meg ronda
Aztán ott van a zöldfalak ötletéből szeretettel, de frankeinstein-i technológiával fogant torzszülött gyermek, a műanyag flakon függőkert.
Két érvem van ellene, ha az egyikkel egyetértesz, már haverok vagyunk:
- Ronda.
- Nem praktikus, nem jó a növénynek és feltehetően mocskot csinál maga alatt.
Az első pontot ugye felesleges kifejteni, ami pedig a másodikat illeti: a növényeknek nem túl jó ez a méret, legalább is ha értékelhető méretet szeretnél elérni, és nem kövirózsákat nevelni benne. Fűszernövényeknek oké, de már a salátafélék is senyvedni fognak csak ilyen környezetben. A flakonokat mindenképp ki kell lukasztani, különben beposhad a földjük. Ha pedig lukas, akkor a kicsit saras víz végigfolyik a felfüggesztésen, és fentről lefelé haladva egyre nedvesebb lesz a föld a flakonokban, legalul meg kifolyik a saras víz. Egy idő után ez persze alább hagy, ahogy a növények gyökere teljesen benövi a flakont és ezzel megfogja a földet, de az az állapot kábé nyár végére jön el, feltéve, hogy addig nem szárad vagy rohad ki minden a kevés/sok öntözés miatt. Ha a kreálmány egy fal mellett van, óhatatlan, hogy a lecsöpögő víz össze ne fröcskölje a falat. Vagyis az egész nagyjából az elkészítés napjáig néz ki “jól”, vagyis tisztán. Az egész nem egy fenntartható, praktikus ötlet.
Semmi de semmi értelme
Ugyanez a gondolatmenet igaz a fenti kép bal oldali példájára, megspékelve azzal, hogy itt még kevesebb a föld, és minden fél-flakonból biztos, hogy csöpögni fog a saras lé. Emellett a munka- és anyagigénye is elég tetemes ahhoz képest, hogy mennyi növénynek ad életteret. Itt is erősen kérdéses, hogy a bennük nevelt növények megérik-e egyáltalán a következő hónapot, vagy rövid próbálkozás után, 2 hét alatt kimúlnak.
A PET-palack kerítésnél megint csak erős érv lehet, hogy ronda, de sokkal inkább bűn ronda, emellett az értelme is kérdéses. A felfüggesztésük nyilvánvalóan fémhuzal segítségével történik, tehát a védelmi funkciót a huzal adja. Akkor meg minek a műanyag palack? Persze ha van otthon egy rosszul látó kutyus vagy birka vagy esetleg ló, akkor célszerű lehet így felhívni a figyelmüket, hogy ne szeleteljék fel magukat a huzalon, de erre talán van jobb megoldás is.
A földre helyezett műanyag palackba ültetett növényeknek pedig egyedül akkor van létjogosultsága, ha a kertedben a talaj toxikus anyagokkal szennyezett. De akkor meg nem lehet lukas a flakon alja, mert a gyökerek átnőnek rajta, és kész a baj. De ha meg nem lehet lyukas, akkor jön a poshadás – sehogy sem jó ez.
Oké, szőrszálhasogatás, mondhatod. Mert ugye lehet, hogy ez csak azt a pillanatot örökíti meg, mielőtt felaggatják őket zöldfal-imitációnak… S a kör be is zárult.
Semmi értelme, és még szemetet is termel
Ennél a résznek a példáinál, e sorokat írva már erősen tikkel a szemem. Szóval azt tanácsolják neked és nekem, hogy vegyél egy műanyag ültetőedényt – ami látszatra tök új, de ez nem is lényeg -, vágd le az alját, helyezd a földbe, és ebbe ültesd a kis paradicsom/paprika/égig érő paszuly palántádat.
A hozzá tartozó leírásban az a magyarázat szerepel, hogy ezzel távol lehet tartani az agresszívan terjedő gyomokat (ezt magyarázza el valaki a magyar taracknak, ő nem néz Pinterest-et). Ez sajnos nem igaz. Egyrészt, a gyökerükkel terjedő gyomok mélyebbről is képesek felnőni, oldalirányban pedig egy vékony perem nem állít meg semmit. Másrészt pedig ott vannak a magról terjedő gyomok, amik ellen végképp semmi értelme ennek a megoldásnak.
A kilyuggatott flakon földbe ásása a hatékonyabb öntözés végett szintén egész értelmetlen. Ez könnyen kiváltható a jó öreg tányérozás módszerével, többet nem is kell erről mondani. Ha valaki a növények mellé flakonokat ás és ősszel nem szedi ki mindet, akkor az a kertjéből lényegében egy szeméttelepet csinál. Ha pedig kiszedi… gondoljuk át ezt még egyszer gyorsan, és inkább tányérozzunk.
Csak azért veszi meg, hogy újrahasznosítsa
Tényleg nagyon látványos a hatalmas hófehér virág vagy a napraforgó ajtódísz, de. Ugye senki nem gondolja, hogy ezek a műanyag kanalak valódi újrahasznosított kanalak, vagyis, hogy valaki egy étterem kukájából túrta ki. Ha pedig csak azért vesszük meg a kerti partira ezeket az egyszer használatos vackokat, hogy utána napraforgót gyártsunk belőle, az nagyjából egyenértékű a direkt szemeteléssel.
Ez itt nem újrahasznosítás, ez a bikicsunáj maga. Itt a környezettudatosságot durván félreértették, és még büszkék is rá.
Ez a téma egyébként jól rímel Brigi cikkére a DIY szemetelős kreatívokról, érdemes azt is elolvasni.
Van bőr a képükön…
A fenti kép bal oldalán látható témájával alapvetően semmi baj nincs. A világ nagyon szegény tájain építőanyag híján úgy oldják meg a minimális lakhatási feltételek megteremtését, ahogy tudják. Így születtek a PET-palack házak, amik pedig nem csodálni való DIY ötletek, egyszerűen a kényszer szülte őket.
De ez a kép itt nem ezt ábrázolja, s még csak nem is egy Afrikában önkénteskedő, new york-i családanyát. Ez egy egyszerű kertes oldalról a Pinterestre felpakolt kép egy otthon könnyen megvalósítható ötletről, ha netán kerti konyhát szeretnél építeni. Még ez is elmenne egy átlagos félreértett kertészeti ötletek, de a készítőnek volt bőr a képén bio construction-nak, vagyis bio építkezésnek vagy bio szerkezetnek elnevezni ezt a sárral dagasztott kőolajszármazék háztartási hulladék gyűjteményt.
Zárásképp pedig, a jobb oldali képen láthatod Lea Turto finn művész alkotását, ami egyszer használatos műanyag kanalakból készült.
A fentiek ismeretében és a már leírt nézőpontok alapján úgy hiszem, nincs szükség az alkotás külön elemzésére. Ha egyetértesz, már magad is kristálytisztán látod, mi vele a baj, ha pedig nem értesz egyet, nos, akkor gyere a Facebook-ra, és mondd el a véleményed ott!
Fotók: pinterest.com
