A kettéhugyozott város

Ne szépítsük: az van, hogy a főváros egyes részei gyomorforgatóan ocsmányul néznek ki, hányingerkeltő módon szarosak, hugyosak, ebből következően büdösek. Most hagyjuk a szemetet, arról az oldalról is felháborító a helyzet, és senki nem fog meggyőzi olyan érvekkel, hogy Máshol sokkal rosszabb a helyzet, menj el Nápolyba!

Nem érdekel Nápoly, Budapesten élek, ez a város érdekel, és szeretek itt élni. Itt töltöm életem 90-95 %-át és itt szeretném a következő évtizedeket is – igen, biztos hülye vagyok.

De ahogy kilépek az utcára, önkéntelenül is képtelen vagyok gondolni bármi másra, mint hogy menet közben bámulom a földet, és kószálok a járdán ide-oda, húgyfoltokat kerülgetve. Mert a kutyaszar az még nem is olyan vészes. Van, sok van, de azok inkább autók között, fák tövében, félreesőbb helyeken. Járdán is van, de Budapesten élek 17 éve, megszoktam, elviselem, megtanultam együtt élni vele. Egy bizonyos mennyiségig oké, és az elmúlt években-évtizedekben tényleg sokat javult a helyzet. A kutyások legnagyobb része tényleg összeszedi, vannak már kifejezetten kutyazacskós tartók is, tök jó.

De az egymásba folyó kutyahúgy foltokat és – leginkább persze melegben – a velük járó húgyszagot egyszerűen nem lehet megszokni. Ugyanígy azt sem, hogy az összes sarok, szeglet, kapualj, beálló, kiálló, oszlop, pózna, fa és cserje, 5 percre letámasztott bicikli, motor, az autók kerekei és rendszám táblái, minden, de tényleg minden le van hugyozva.

Én odavagyok ezekért a nyomorult kis pórázas, vartyogó csincsillákért, de tényleg. Vezeti a néni az utcán 4 méteres pórázon, nem lát és nem hall. De nem bánom, kivárom, nézegetem addig, próbálom megsimogatni is sokszor (nem a nénit, a kutyát!), pedig folyton rohanok mint egy idióta.

Náluk jobban már csak a nagyobb testű, valóban kutyát formázó kutyákat szeretem. Német juhász, pitbull, magyar vizsla, golden retriver, husky, keverék, minden jöhet, nem vagyok válogatós.

Itt egy pisafolt, ott egy pisafolt, hát oké, látom messziről, kikerülöm. De ezt a mennyiséget ami elöntötte a várost idén, ezt már nem lehet kikerülni. Igen tudom, nem esett az eső, nem mosta le, majd esik nemsokára és majd “tiszta” lesz minden.

De ott vannak a házfalak, emberek tulajdontárgyai. Autók – oké, lemossa -, de minden nap? Vagy a bicikli. Városi biciklisták sokszor a lakásban tartják a bringát, mert nincs más lehetőségük, sok házban nincs hely a lépcsőházban, nincs tároló. Vagy a boltok, üzletek információs táblái, virágládái, cserepei, bármi, amit kitesznek reklám miatt vagy egyszerű dekorációs célból.

Minden azonnal és válogatás nélkül ketté van hugyozva, mert a kutya gazdája arra nem képes, hogy legalább az ilyen helyeken hátra húzza kicsit a Bodrit.

Mindjárt itt vannak az önkormányzati választások (alig egy év!), a helyi érdekű politikusaink és leendő politikus aspiránsok agyából, tollából és szájából csak úgy ömlik a sok remek ötlet, a nép pedig tapsol.

Sétáló Budapest, mindent mindennel összekötő földalatti vasutak, ez már Dánia a 22. században. Csak kapkodom a fejem, szívem szerint most azonnal mindenkire szavaznék, legalább kétszer.

A sétálást én is pártolom, főleg a saját kis környékemen, itt, a 13. kerület belső bugyrában, Újlipótvárosban. Egyrészt, mert szeretek sétálni, másrészt, mert autóval itt – de persze az egész (bel)városban – ha a közlekedés még nem is, de a parkolás az aztán tényleg idegőrlő tud lenni.

Mivel a munkám legnagyobb része is ide köt, így tényleg elég sokat sétálok belső Újlipótban, de szinte az egész belvárosban a Nagykörút mentén és azon belül leginkább.

Az idei nyár és ősz miatt biztosan hatványozottan érzékeltem a problémát, azaz a várost elborító kutyaürüléket és vizeletet, mivel alig esett eső, ami azért legalább a foltok eltávolításán keresztül sokat segíti a köztisztaságiak (léteznek olyanok?) munkáját.

És nem, most ne keverjük ide a hajléktalanok ügyét, amiről itt most szó van, az egyértelműen a kutyatartáshoz köthető. Az utcán élő embereket pár hete eltüntették a város ezen részeiről, a nyomok pedig frissek, de korábban is elég egyértelműen külön lehetett választani, hogy milyen folt honnan származik.

Ebből a szempontból tehát most “tiszta az ügy”, hogy kicsit saját magammal is viccelődjek – pedig nem kéne.

Persze, hisz a kutyát az utcán ezer inger éri, egész nap azt várja, hogy kimehessen végre arra a napi 1x-2x-3x 10-20-30 percre. És biztosan van olyan is, aki órákat sétáltatja minden nap, annyira törődik vele, annyira szereti. És odafigyelni rá, na az egy macerás dolog. Percenként rászólni, húzni vissza, mert mindent “felül akar vizelni”, beosztja azt a kis fél deci pisikét is akár, okos az a kutya, nem hülye, azért is az ember legjobb barátja talán.

Csak az a baj, hogy az nem egy kis kakika, pisike meg jaj ugyan már!, az bizony szar, húgy és fos, minden egyes kapualjban és utcasarkon, minden biciklikeréken és mobil reklámtáblán. Ez így nem Nápoly, ez talán inkább Banglades.

Na és mit lehet tenni ez ellen?

Sok mindent. Nézzük az opciókat:

• tiltsuk be a kutyákat
• tiltsuk be a kutyásokat
• tiltsuk be azokat, akik fel mernek szólalni a probléma ellen, mert ugye ha valamiről nem beszélünk, akkor az nincs
• legfőképpen tiltsuk be a tutira frusztrált, ballib, belvárosi, romkocsma hulladék, munkanélküli, mindig mindennel elégedetlen, bölcsészdiplomás, zsidócigány, pirézmigráncs, buzeráns, nagyfejű, kispöcsű, mamahotelben ingyenélő, magát újságírónak képzelő, valójában csak zugfirkász idiótákat, akik azt hiszik, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy azt ők elképzelik (ezt a vázlatpontot csak azért írtam, hogy segítsek azoknak, akik netán a Facebook-on jelzőkkel szeretnének illetni, amennyiben nem teljesen értenek egyet a mondadómmal)
• kötelező kutyachip, kutyaadó, kutyakommandó – minden kutyást megadóztatni, kutyákat kötelező chipekkel ellátni, regisztrálni, felügyeleti rendszert felállítani, és annyi pénzt szedni be mondjuk kerületenként/városonként hogy az fedezze a rendszer fenntartását és a folyamatos takarítást

De állj, ez nem jó, mert ennyi erővel akkor megadóztathatnánk a szemetelőket, a cigicsikkeket eldobálókat (mondjuk azt büntetném is, de nagyon) is. Meg akkor már az utcán dohányzókat is a passzív dohányosok védelmében. Utána le lehetne vámolni a részegen az utcát összehányókat, de akkor már a betegség miatti rosszullét általi hányást is, ne álljunk meg ennyinél. Büntessük a rondán öltözőket, mert vizuálisan szennyezik a környezetet. Legyen mindenre egy bizottság, legyenek normák, szabályok, pontrendszer, mint Kínában.

Mindez nyilvánvalóan marhaság.

A társadalom bármely kis csoportját ki lehetne pécézni, ráfogni valamit (ezt igazából tapasztaljuk is jelenleg, sajnos), és ellehetetleníteni, eltüntetni. Csak akkor nagyon hamar szétesne az a társadalom, hogy utána – jobb esetben – kezdődjön minden elölről.

Azt gyanítom, hogy a kutyások annyira szeretik a kis szarógépeiket, annyira ragaszkodnak hozzájuk, olyan sokat jelent nekik az a kis (nagy) dög, hogy emiatt teljesen megváltozott a világlátásuk.

Nincs is ezen mit csodálkozni. A kutyák ragaszkodása, sokszor fergetegesen vicces, egyedi személyisége csak a legelvetemültebb emberekből nem vált ki még egy aprócska pozitív reakciót sem. Még ha valaki nem is kedveli különösen a kutyák társaságát, vagy mondjuk szerencsétlen módon allergiás rájuk, esetleg szimplán csak fél tőlük, titokban még az is szeret vicces kutyás videókat nézegetni, ez tuti. A kutyákat igazából nem lehet nem szeretni.

A kutyás ember biztosan máshogy látja a világot. A kutyája miatt visszafejlődik a látásmódja, ami korábban esetleg még megvolt, és pár hónap vagy év alatt az neki már csak kakika meg pisike (és igen, fosika, milyen szar szó már ez, azért is ide írom).

Vannak igénytelen emberek, de azok biztosan nem a kutyások. A kutyások álladóan takarítanak, mosnak, zavarják le a pofátlan kis dögöt a kanapéról. Egy valag pénzt költenek el arra a szinte fogadott gyerekükként tartott szőrcsomóra, tehát nem a legcsóróbbak. Újlipótváros amúgy is viszonylag drága hely, de legalább is nem a legolcsóbb. A kutyások normális ruhában járnak, normális munkahelyük van, röviden: normális emberek. Csak egyszerűen kutyások.

Meg kellene tanítani őket egy kicsit nem kutyásnak lenni. Kellene valaki, valakik, akik türelemmel, nyugodtan elmondják nekik, ha kell szájbarágósan, hogy figyelj, ez így nem jó, valamit tennünk kell, közösen.

Egyre sűrűbb a város, minden házhely beépül. Növekszik az elmagányosodás, és nem csak az idősek körében van az, hogy a hozzá legközelebb álló élőlény egy kutya (esetleg egy macska) lesz, egyre fiatalabb korosztályokat is megcsap ez a jelenség. Ezzel párhuzamosan azért csak gazdagodik az ország, még ha ez nem is nagyon látszik, és egyre többen engedhetik meg maguknak a kutyatartást, hobbiból, mert az egy jó dolog, és tényleg milyen jó. Egyszer nekem is lesz újra, mint gyerekkoromban volt nagyon sokáig, majd akkor, ha nem 24 négyzetméteren élek a belvárosban, mert szerintem ez így állatkínzás lenne, de ez már egy másik téma.

Szóval, ki mondja el nekik? És mit mondjon? Te mondod el, vagy én? Az biztosan nem lesz jó. Én egy rend- és tisztaságmániás esőember vagyok, ha én állítanám fel a szabályokat, hamar befuccsolna a terv. Neked meg se időd, se kedved, se csapatod, se tévéd, se újságod, se közöd nincs hozzá, nem a te feladatod.

És kinek van? Hát az önkormányzatnak! Ki tart rendet, ki hozza a helyi szabályokat, és ki tartatja be azokat (oké, ez kicsit röhejesen hangzik, tudom, de elméletileg így van)? Az önkormányzat a te meg az én pénzemből tartja fenn ezt az egész kócerájt helyi szinten, hogy a te meg az én eszement igényeimet összerázza, és egy nagyjából mindenkinek megfelelő, de legalább is a legtöbbeknek csak közepesen ostobának tartott rendszert alkosson belőle. Mi meg ebben élük szépen.

Így van ez a szemétszállítással, a helyi adókkal, a csendrendeletekkel, a takarítással, a bulihelyek nyitva tartásával, és így kellene lenni a – szerintem – elvadult városi kutyatartással is.

Figyelemfelkeltő akciók, tájékoztatás, oktatóanyagok, tévéinterjú, újságcikkek, lakossági fórum, plakátolás, önkéntesek, kutyanapok, kutyahét, kutyás celebek a helyes kutya szaratást és pisáltatást demonstrálandó.

Oktatóanyagok: ember, legalább azt ne hagyd már, hogy a tiszta házfalra vizeljen!

Ezen felül pedig kutyavécék, több takarítás, még néhány kutyavécé, dolgozó és látható kutyaközteresek, bármi, nem tudom, oldják meg, kezdjék el, mert elborít mindent a… de ezeket már felsoroltam korábban.

Naiv vagyok? Biztosan. Különben nem is írtam volna róla.

Te meg kapd fel a kaszát és a kapát, gyere Facebook-ra és mondd el, mi a véleményed erről!

Címkék: