A növény- és állatfajok szélsőséges környezeti változások miatt bekövetkező kihalása megnöveli annak kockázatát, hogy beindul egy kihalási dominóeffektus, amely végső soron a földi élet megsemmisüléséhez vezet – állítják kutatók a Scientific Reports című folyóiratban publikált tanulmányukban.
A kutatók kétezer földi szimulációt modelleztek és vizsgálták, mi történik a földi élettel különböző katasztrófák esetén, például egy aszteroida becsapódása következtében vagy a globális felmelegedés hatására.
Corey Bradshaw, az ausztrál Flinders Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője szerint nagy veszélyt jelent a “társkihalás”, amikor egy faj azért hal ki, mert eltűnik az a másik faj, amelytől a fennmaradása függ. A tanulmány példaként hozta fel, hogy a méhek kihalása esetén kihalnak a növények, amelyeket beporoznak, kihal a gepárd, amely egy bizonyos antilopfajtára vadászik, ha az a faj eltűnik, és kihal a koala, ha eltűnik az a bizonyos eukaliptuszfaj, amelynek levelével táplálkozik.
Azt állítják, hogy a globális felmelegedés esetén a hővel szembeni intolerancia és a “társkihalás” kombinációja azt eredményezi, hogy 5-6 fokos globális hőmérsékletemelkedés következtében az élet legnagyobb része eltűnhet a bolygóról.
Ha nem számolunk a dominóeffektussal, akkor hamis, túl optimista képet kapunk a klímaváltozás jövendőbeli hatásáról.
Az emberi tevékenység környezetpusztító hatása egyre drámaibb. A WWF természetvédelmi szervezet kedden megjelent friss Élő Bolygó Jelentése szerint mostantól 2020 végéig történelmi időket élünk, és ha most nem lépünk, abból nagy baj lehet. Az ENSZ szakértőinek nemrég közreadott jelentése szerint az emberiségnek alig 10 éve maradt, arra, hogy csökkentse a légkörben a szén-dioxid mennyiségét, különben vége az eddig ismert formájában a Földnek.
MTI, Pixabay
