Turistáskodni jó dolog. Múzeumok, sugárutak, szelfik hada, hadd egye meg a méreg az összes Facebook-ismerőst, a hiteltörlesztés meg ráér, arról úgysem tud senki.
A városnézésnél már csak egy jobb dolog van: mikor van egy bennfentesed, akinek bejárása van ide vagy esetleg oda, olyan helyekre, ahová egyébként mezei turistaként esélytelen lenne bejutni.
Így lógtam be nemrég (nyáron) egy ismerősöm segítségével Észak London egyik kertjébe egy drága negyedben.
A tulajdonosok bár otthon voltak, mivel a kertésznek szabad bejárása van, így a kutya sem érdeklődött irántunk, kényelmese végigfotózhatta a kertet.
Ami nem egy tipikus angolkert, ami a legtöbb ember fejében él, vagyis nem egy mini tájképi kert természetszerű fásszárú csoportokkal és burjánzó vadvirágos mezőkkel, hanem a szintén jellemzően angolosnak mondható, de a mai kertek modernségét és szabályok nélküli kialakításának nyomait magán viselő, “átlagos” puccos angolkert.
A kert több kisebb egységből áll. Olyan, mintha papíron egymás mellé pakoltak volna különböző kertek terveit vagy azok részleteit, és azokat utána egymás mellé szépen megépítették.
A fő kertrész két sehová sem vezető erős tengelyből áll. Az egyik két széles, burkolt útból és egy központi virágágyból áll, a másik igazából csak egy lépcső, amit kockára nyírt gyertyánok kereteznek. A végükön a kertnek is vége van, vagyis oldalirányba el lehet sétálni. Értelmet persze lehet társítani hozzá – egyszerűen dekorációs céllal készültek. A tulajdonos meg a vendégek ránéznek, nice, és már jöhet is a következő bourbon, egy húzásra.
Az angolkertekben nagy hagyománya van a délszaki növények alkalmazásának, lévén, hogy a szigetország klímája megengedi a szubtrópusi növények használatát. A néha-néha előforduló gyenge fagyok Angliában nem károsítják ezeket a növényeket. Tele is pakolták az egész kertet mindenféle bunkóliliomokkal, amik itt hatalmas bokrokká fejlődnek. A zsúfoltság miatt sok részen alig érezhető a geometrikus elrendezés.
A párás klímát igénylő, kényesebb növények, mint például az azáleák és a hortenziák itt vígan megélnek, a jól előkészített talajon kívül másra nem is nagyon van szükségük.
Irigylem az angolokat, globális felmelegedés ide vagy oda, a klímájuk azért még mindig ezerszer ideálisabb a buja kertekhez. A kiegyenlítettebb hőmérséklet miatt a cserjék és évelők virágzása is sokkal hosszabban elnyúlik, mint nálunk. A rododendronok itt 3-4 hétig is képesek virágozni.
A kert egyik árnyékos sarkában is egy kis céltalan dizájn kapott helyet. Az L alakra nyírt puszpángbokrok egy-egy nagy cserépbe ültetett fuksziát fognak közre. A négyzetes területen ez az egy elem ismétlődik. Kicsit olyan, mit egy kiállítási darab, mit egy művészeti alkotás, amiben felesleges rációt keresni. Azért készült, hogy szép legyen, reprezentálja és erősítse a tulajdonos üzenetét mindenkiben, aki ide betéved: ilyen nagy kertem van London közepén egy jó drága környéken, hogy még ez is bőven belefér, hogy ez csak itt “van”. Ezt csodálva el is gondolkodtam rajta: lehet én is távol-keleti halkonzerv kereskedőnek állok, és hagyom a firkálást a fenébe.
A család járgánya, egy hófehér Rolls-Royce. Valamelyik csúcsmárka egy-egy darabja egyik ház előkertjéből sem hiányozhat. A BMW-d itt max csak egy lesajnáló pofavágást vált ki a szomszédokból.
Nézzük is meg gyorsan három példa erejéig a szomszédokat:
A lengyel és magyar kertészek hamar akklimatizálódtak az angol éghajlaton, és kisujjból kirázzák az angolos kertstílust, a madame meg csak hüledezik. Ez itt fent egy két éves kiültetés, szittya magyar kezek munkája. Well done!
Nagy ház, nagy előkert, nagy pénzek a tulajdonos széfjében. Így válik az előkert is a reprezentáció hatásos eszközévé.
A tipikus téglaépületek sorából rendesen kilóg ez a hegyi/erdei faházak stílusába készült épület, és ezzel el is lopta a show-t a többi ötlettelen homlokzat elől.
Na de térjünk vissza a tett helyszínére. Itt is a fél kerten végigfut az angol kertekből kihagyhatatlan puszpángsövény, ami praktikusan takarja a kis szintkülönbségeket áthidaló mini támfalakat. Látod? Nem látod? Na ugye.
Szintén teljesen külön életet él és a semmibe vezet a kert egy másik szegletébe, a hosszú kertészház/félig üvegház mögé elrakott hatalmas pergola, amire lilaakác fut fel.
A tavaszi, virágos állapotot sajnos én is csak fényképről látta, de így is elég hatásos.
Nyáron a virágzuhatagot a hortenziák és a nyári virágzású évelők pótolják.
Minden gazdag embernek kell legyen valami kis hóbortja. Az itteni tulajdonos minden szombaton egy fej hortenziát tűz a műszerfalra, amikor elmegy kocsikázni (már persze amikor nyílik a kertben, júliustól októberig). Persze megtehetné, hogy az év többi részében meg rendel a a világ túlsó feléről, de biztos ő is ismeri a “bölcs” mondást: Ha csak teheted, válaszd a hazait!
Fotók: Kiss Gábor és S. Szabolcs, e-migráns
