A varjúhájak szukkulens növények, más néven pozsgások. Ez azt jelenti, hogy levelükben és szárukban képesek vizet raktározni, amiből hosszú távon fedezni tudják saját vízszükségletüket, ha ideiglenesen nem jutnak vízhez. Ez a képességük teszi őket szélsőségesen szárazságtűrővé a Magyarországon általánosan alkalmazott kerti virágokhoz képest.
Az alacsony, talajtakaró varjúhájak legtöbbje örökzöld. 2-3 nálunk is elterjedt faja viszont késő ősszel visszahúzódik, föld feletti száruk elszárad, de tövüknél szinte azonnal meg is jelennek a következő évi hajtáskezdemények.
A varjúhájféléket legtöbben sziklakerti növényekként ismerik is használják, és kis cserepekben vásárolva, egyesével ültetik őket többnyire sziklakertekbe, amik így kis foltokat alkotnak. Sajnos így gyakran benövik őket az egyéb, akár szintén gyenge növekedésű sziklakerti évelők, így a legtöbbjük általában rövid távon eltűnik a kertből. Pedig egy kis odafigyeléssel könnyen meghosszabbítható az életük, ha olyan helyre kerülnek, ahol nem veszélyeztetik más növények.
Amik mégis megmaradnak, azok általában a versenyképesebb fajok. Alacsony méretüket – társaikhoz viszonyított – agresszív terjedéssel ellensúlyozzák.
A sziklakerteken kívül méretükből és nagyfokú igénytelenségükből adódóan balkonok, teraszok díszeiként is remekül használhatók. Öntözést szinte csak a nyári időszakban igényelnek, ősztől tavaszig a vízigényüket fedezi a lehulló csapadék vagy a reggeli harmat. Ha pedig nyáron kimarad egy hét öntözés, azt is gond nélkül képesek elviselni. A minimális vagy az annál több törődést persze meghálálják, mint minden növény.
Közös jellemzőjük még, hogy fényigényesek, legszebb formájukat akkor mutatják, ha egész nap tűzi őket a nap. Félárnyékban-árnyékban kiritkulnak, majd gyorsan el is tűnnek a kertből.
Igénytelenségük mellett a talajra és ezáltal a sok vízre érzékenyek egyedül. Legjobb számukra a homokos, laza, vízáteresztő talaj, de az tévhit, hogy a humuszban gazdag földet nem kedvelik, csupán elviselik. Nagy tápanyagtartalmú táptalajon növekedésük és terjedésük is sokkal gyorsabb. Amin valóban sínylődnek, az a kötött, agyagos talaj, amibe finom és gyenge gyökérzetük nem tud megkapaszkodni, tövük pedig nagyon könnyen kirohad.
Laza, vízáteresztő talajon akár a napi öntözés sem jelent számukra problémát. A kertészetek által nevel példányokat is naponta öntözik, van, hogy többször is, és nem, hogy semmi bajuk nem lesz, csak még szebben virítanak.
Szóval, hiába van szó igénytelen, tágtűrésű évelőkről, egy kert tervezése, kitalálása során több dolgot is figyelembe kell venni, különben könnyen csalódást okozhatunk magunknak.
Nézzük hát a legkönnyebben beszerezhető fajokat:
Sedum acre – borsos varjúháj
Talán a legismertebb a varjúhájak között, nagyon sok sziklakertben évtizedek óta találkozhatunk vele, mivel őshonos. A természetből bekerült a kertkapun belülre, sziklás, gyéren benőtt domboldalakról / hegyoldalakról származik. Magassága alig 4-6 cm, a virágszárai magasabbak. Apró, aranysárga, csillag alakú virágai tömegesen nyílnak májusban. A virágzó szár elvirágzás után elpusztul, így ha a teljes növénycsoportot virágozni látod, egy részét nyírd le ollóval, így új hajtások növesztésére késztetheted, és a csoport életben marad.
Sedum album – fehér varjúháj
A borsos varjúháj mellett a másik, széles körben elterjedt varjúhájféle. Annál valamivel magasabb, 5-8 cm magas párnát alkot. Levélkéi tavasztól őszig leginkább zöldek, gyenge bordó árnyalattal. Pirosas-bordós színe a hideg idő beálltával alakul ki, legszebb pedig kora tavasszal lesz, amikor már növekedésnek indul, kirúgja magát, de a színét még megtartja. Nevét fehér virágáról kapta, ami 10-15 cm magasra nyúlik fel április-májusban. A legszívósabb varjúháj faj, szinte a csupasz aszfalton, tetőn is elél, ha már minimálisan gyökeret tudott ereszteni.
Sedum Angelina – aranysárga varjúháj
Ahogy a többi társa, ő is teljes napfényt igényel, egyébkét kifakul és kiritkul. Vízigénye viszont kicsit magasabb, szárazságban elsatnyul. Levelei egész évben sárgák, késő ősztől kora tavaszig kis pirosas árnyalattal. Szára könnye törik, de a letört darabka földet érve hamar le is gyökeresedik, így ha a kertbe kerül, ne csodálkozz rajta, ha váratlanul máshol is felbukkan – felkapja a szél, vagy egy macska/kutya szőrére tapadva, néhány méter utazás után új helyet talál magának. Eltüntetni viszont könnyű, nem kell tartani tőle, hogy a kertben gyomosítana. Más növényekkel szemben pedig egyáltalán nem versenyképes, könnyen benövik még a hasonló méretű társai is.
Sedum ellacombianum – kossuthka varjúháj
Ez az egyik varjúhájféle, aminek szára és levele ősszel visszahúzódik. Mérete nagyobb az előbbieknél, 15-20 cm-es, laza, de tömött bokrot alkot. Élénk halványzöld színével és májusban nyíló aranysárga virágaival díszít. A virágokat elvirágzás után érdemes levágni, mert akkor már csúnyák, de ez egy 50-60 centiméter átmérőjű csoport esetében sem több, mint 10 perc.
Sedum hispanicum Blue Carpet – deres varjúháj
Ezt a varjúhájat leginkább színe miatt érdemes tartani, kékeszöld árnyalatú levelei egész évben dekoratívak, télen pedig még erőteljesebben előjön a kékes árnyalat. Ahogy a borsos varjúhájnál, itt is figyelni kell, ha az egész növény virágba borul, mert a szárak utána elpusztulnak. Ha lenyírjuk a virágokat, megmentjük a növényt. Szára nagyon puha, könnyen törik. Cserépben, teraszon is érdemes tartani, télen nagyon szép látvány, egy örökzöld kis gombóc. Viszont könnye gyomosít, ha bekerül a gyepbe ami sokszor van nyírva, könnye elterjed. A fűnyírás neki olyan, mintha direkt szaporítani akarnád: a néhány milliméteres nyesedék is meggyökeresedik, szóval fűnyírással csak a terjedését segíted elő, kipusztítani így nem fogod tudni. Ha viszont magasabb növények közé kerül, akkor a fényhiány miatt elsatnyul és hamar eltűnik a kertből.
Sedum kamtschaticum Variegatum – fehértarka kamcsatkai varjúháj
Ez is nagyobb, 15-20 centi magas bokrot képező varjúhájféle, aminek lombja télre eltűnik. Halványzöld leveleinek széle fehéres-sárgás árnyalatú. Virága sárga-piros színűek, június-júliusba nyílnak (ha a május melegebb az átlagosnál, akkor már májusban virágba borul).
Sedum pachyclados – szürke varjúháj
A szürke varjúháj két dolog miatt is kilóg a sorból. Egyrészt, hajtásai a föld alatt ágaznak szét, így terjed nagyon lassan. Másrészt ez a faj jobban kedveli a félárnyékot, mint a tűző napot. Nagy nyári melegben levelei összefonnyadnak, könnyen meg is égnek. Vízigénye is nagyobb, inkább az üde, állandóan nedves talajt kedveli, tehát főleg nyáron bátran öntözzük naponta! Megjelenése is kicsit különleges, a szár végén a levélkék ránézésre olyanok, mint a kövirózsák tőlevélrózsái, sokan emiatt kövirózsának, vagy egyéb szukkulensnek hiszik.
Sedum rupestre – kövi varjúháj
10-15 cm magas, laza párnát alkot. Szürkéskék színét egész éven át megőrzi, tavasztól őszig természetesen egy kicsit élénkebb. Sárga virágai május-júniusban nyílnak 20-25 centiméteres száron. A fehér varjúhájjal párban a legszívósabb varjúháj faj, a puszta kövön elél. Ideális körülmények között,gyorsan terjed. Nagyobb kaspók beültetésére is alkalmas, edényben tartott, magas szárú cserjék vagy kis fák tövéhez ültetve talajtakarónak is ideális.
Sedum spurium Purpurteppich – bordó kaukázusi varjúháj
Tavasztól őszig élénk bordó-bordószöld színű, széles, húsos leveleivel díszít. 8-10 cm magasra nő, virágai enél 5-6 centivel magasabbak. Rózsaszín virágai májusban nyílnak. Nagyon tartós, szívós faj, talajtakarónak, kisebb rézsűk befuttatására is alkalmas, gyorsa terjed. Nem virágzik minden évben.
Sedum spurium Tricolor – fehér tarka kaukázusi varjúháj
Az előző, alapfajnál valamivel gyengébben növő faj, emellett félörökzöld – levelei csak a tövénél maradnak meg télen. Tavasztól őszig viszont fehér tarka/rózsaszínbe hajló, élénk, világító leveleivel díszít. Növénycsoportba, egy kaspókba ültetve ideális, amit nyáron a kert frekventált helyére tehetünk. Fehér-rózsaszín virágait június-július között hozza. Talajon elterülve laza szőnyeget alkot.
