Állandó heves viták tárgya, hogy mit is lehet kezdeni az utcákat járó kóbor kutyákkal és macskákkal, de sok helyen a galambok okoznak gondot. Vagyis egyesek szerint nem is az állatokkal van a baj, hanem azokkal az emberekkel, akik etetni kezdik, és így a környékre szoktatják őket.
Utálkozó szomszédok, végeláthatatlan lépcsőházi viták, egymás feljelentgetése, rendőri intézkedések, és kilátásba helyezett pénzbírságok. Mindez azért, mert az egyik tábor szíve megesik a szegény éhező állatokon, a másik tábor pedig már nem bír élni a falkába verődött kóbor ebek, a kertben tucatjával lézengő macskák, vagy a mindent összeszaró galambok miatt.
Ki fogja már végre eldönteni, hogy kinek van igaza? De leginkább ki talál megoldást a problémára?
Az állatbarát külföldi módszerek
Törökország-szerte kóbor állat etető automatákat telepítettek az utcákon, amik használt műanyag palackkal működnek. A tervezők célja az volt, hogy egyszerre oldják meg az éhező állatok problémáját, valamint az országban nem túl elterjedt, szelektív hulladékgyűjtésre való ösztönzést.
(kép: dailymail)
Kolumbiában a falra szerelt etetőkkel, és kihelyezett vizes tálakkal gondoskodnak az utcakutyákról. A Carambola étterem is csatlakozott a kezdeményezéshez.
(kép:portaldodog)
Szingapúrban pedig kóboretető csoportot szervezett a Purely Adoptions állatvédő szervezet, és minden hónapban, adományokból 1250 kilogramm rizst osztanak szét a csatlakozó önkéntesek között, akik minden nap főtt rizst készítenek, és helyeznek ki az utcákra a kóbor kutyák számára. Valljuk be, ennek még a látványa is szörnyű.
(kép: purelyadoptions)
A másik véglet, a visszavont eutanázia
Romániában az egyik rettenetes esetet követte a másik szörnyűséges törvény. 2013-ban egy négyéves kisfiút szétmarcangoltak a falkába verődött kóbor ebek Bukarestben. Egy héttel később lakossági nyomásra, a román parlament törvénybe foglalta, hogy a hatóságok elaltathatnak minden begyűjtött kóbor kutyát, ha azt 14 napon belül nem fogadják örökbe.
(Kép:The Serbian Times)
Ekkor viszont az állatvédők háborodtak fel, és a Négy Mancs nemzetközi állatjóléti szervezet tiltakozásának köszönhetően, a román Fellebbviteli Bíróság pár hónappal később felfüggesztette a kutyák lemészárlását elrendelő törvény végrehajtását. Az egész azóta is lóg a levegőben, a mai napig nem született megoldás az ügyben,
Itthon teljes a káosz
Hazánkban sem megoldott ez a probléma, sőt. Sokan úgy tartják, hogy kegyetlenség az állatokat az utcákon éhezni hagyni, azonban örökbe fogadni nem tudják, vagy nem akarják őket, így marad az etetésük.
De ekkor jönnek a felháborodott környékbeliek, akik persze érthető módon, nem szeretnék ha az életterüket ellepnék az etetéssel odaszoktatok kóbor kutyák, macskák, vagy akár galambok.
És hogy kinek van igaza? Azt még a törvény sem mondja ki egyértelműen, ugyanis az önkormányzatok saját hatáskörükben teljesen eltérően rendelkeznek a kérdésben. Vannak olyan települések, kerületek, ahol önkormányzati rendelet mondja ki, hogy márpedig a kóbor állatok etetése tilos. Az újpesti képviselő-testület például kimondta, hogy „Aki közterületen állatot etet, közterületnek nem minősülő ingatlanon vadon élő vagy kóbor állatot etet, a felügyelete alatt álló állat közterületen való tartózkodására vonatkozó jogszabályi előírásokat megszegi, kétszázezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújtható.”
Viszont vannak olyan városok, ahol erről nem rendelkeztek. Ennek ellenére az állatvédők és az állatorvosok azt tanácsolják, hogy ne etessük a kóbor állatokat, mert azok betegségeket terjeszthetnek, a környéket saját területüknek tekinthetik, és azt agresszívan is védhetik, valamint így elősegítjük a szaporodásukat.
Ez rendben is van, de akkor mit tegyünk? Fordítsuk el a fejünket, és tegyünk úgy, mintha nem lenne ott az a csont sovány állat? Attól az még ott kóvályog a környéken minden áldott nap.
(kép:3milliondogs)
Az állatvédő egyesületek szerint, a sajnos jelenleg eléggé utópisztikusnak tűnő megoldás, ezeknek az állatoknak a befogása (ami egyébként az önkormányzat feladata), majd azok örökbefogadása. De tekintve a sintértelepeken, menhelyeken és fajtamentőknél tapasztalható elkeserítő túlzsúfoltságot, erre vajmi kevés az esély.
(kiemelt kép: dogstarfoundation)
