A cat lady, azaz macskás hölgy elnevezést azokra a nőkre szokás használni, akik sok macskával élnek együtt, ettől nagyon boldogok és túlzott rajongásukat még a macskakedvelők is rémülten figyelik. Hát ilyen hatással söpört végig a Gardenista szerkesztőségén Summer Rayne Oakes, a plant lady, aki 500 szobanövénnyel osztja meg brooklyni otthonát.
Summer, aki többek között modellként is dolgozik, a Cornell Egyetemen tanult rovartant, lelkes környezetvédő aktivista könyveket is ír. Eddig két kötete jelent meg, egy a fenntartható divatról és szépségápolásról és egy szakácskönyv. Legújabb projektje pedig egy online növényápolási tanfolyam. Ez pedig a legzöldebb lakás New York-ban:
Szóval azért Summert nem csak egy bolond lány, aki a növényeket jobban szereti, mint az embereket. A 110 nm-es lakásban növesztett dzsungel napi fél óra locsolást igényel, de szívesen bíbelődik vele, ráadásul a lakás adottságai is kedvezőek, rengeteg ablakon ömlik be a fény. De bármennyire is természetközeli ez az otthon, vagy bármilyen jól is mutat fotókon a rengeteg szobanövény, azért elég sok kérdést felvet.
Forrás: facebook.com/summerrayneoakes
A gyors körkérdés után az derült ki, hogy a minden bizonnyal növénykedvelő kollégák inkább frászt kapnának egy ilyen lakásban, mint laknának benne. Tibor a helyszűke miatt aggódik: “Nem tudjuk meg, hol tárolja a ruháit, hol a hapsija, a gyereke, a kutyája, a macskája, a szemetesvödre, a bármije… Engem megrémisztenek ezek a szélsőségek. Egyet tudok megérteni egyedül, amikor egy Citroen DSt tart valaki a nappaliban.” Rita a kártevőktől viszket (és most már én is): “És ha elszaporodik valami durva levéltetű és beleugrálnak a hajába? Áááááááááááááááááááááááááááá“. Dávid sem lakna itt, de a gyerekkori papagájnak más lenne a véleménye: “Gyerekkoromban volt papagájom, akit eléggé sajnáltam a kis ketrece miatt, és néha elképzeltem, hogy kaphatna mondjuk legalább egy saját szobát, és azt ilyen erdőszerűvé alakítanám – na azt valahogy így képzeltem.”
Forrás: facebook.com/summerrayneoakes
Gábor a lány társas kapcsolataiért és a növények állapotáért aggódik: “Hát, kíváncsi vagyok, milyen lehet baráti összejövetel nála… Oda ne ülj le! Vagyis leülhetsz, de hátra ne dőlj! Nem látod a futókát? Ide ülhetsz, de vigyázz, szúr a kaktusz. Azt ott, ha levered, megöllek (fogpasztareklám mosollyal). S hogyha havi 100 dollárt költ növényekre, akkor 1: A lakása egy fizikai paradoxon, egyre csak tágul és tágul benne a tér, miközben meg nem. 2: Havonta egy csomó növénye elpusztul. Igaz, lehet, hogy megeszi őket, akkor nem szóltam!”
Abigél toleráns, de távolságtartó, korrekt hozzáállás: “Lakni még csak-csak ellaknék itt, főleg NY-ban, huhúú, de pl. nem lennék az a barátnője, aki “nem vagyok a hétvégén, átjönnél meglocsolni a növényeimet?” Persze, biztosan van valami pszichés kehéje ezzel a gyűjtőmániával, de inkább növényt gyűjtsön, mint cipőket. Akinek van otthon egy komplett városi könyvtára, azt nemhogy bolondnak nem nézzük, de még hanyatt is esünk, hogy ó mekkora intellektus.”
Én viszont Emese véleményével értek egyet, Summer úgy tud együtt élni a növényekkel, ahogy kevesen, ráadásul ő boldog így: “Szerintem rohadt jó! Igényesen csinált egy őserdőt a lakásából a város közepén. Végülis a beltéri zöldfalak is hasonlóak, csak automata az öntözésük és nem látjuk az ültetőközeget.”
És Ön? Lakna együtt 500 tő szobanövénnyel? A Facebbok poszt alatt kommentben szavazhat!
Kiemelt kép: facebook.com/summerrayneoakes
