Allemansrätten – svédül annyit tesz: „minden ember joga”. A Google mondjuk az IKEA húsgombócait dobja ki első találatként, ami szintén abszolút jackpot, de az igazán érdekes sztori az az, hogy miért pont ez lett a neve minden gyorskaják legjobbikának (szubjektív megjegyzés – a szerző). Svédországban ugyanis nem létezik a fent látható tiltó tábla, amely itthon elég gyakran gúzsba köti a természetjáró ember kíváncsiságát.
De mihez van joga minden embernek?!
A természettel való kapcsolathoz. A természeti környezet minden polgár számára korlátlanul elérhető kell legyen. Ezen a ponton mi nagyokosok azt gondoljuk, hogy tudjuk, miről van szó, de hidd el: nem tudjuk. Most figyelj: Svédországban (és még egy pár skandináv és balti országban) nem kell engedélyt kérned ahhoz, hogy mások privát földterületére belépj, birtoktulajdonosként pedig nem akadályozod meg a békés arrajárókat még abban sem, hogy a tavadon csónakázzanak vagy akár egy éjszakára sátrat verjenek a földeden. Nem építenek kerítést, nem telepítenek sorompót, nem alkalmaznak biztonsági őrt, punktum. Egyszerűen nem szokás. A természet mindannyiunké. Nemcsak az „arra kijelölt út”, a „tűzrakásra kijelölt terület”, a „megfelelő engedély birtokában”, hanem az egész.
Azt mondják egyébként, hogy régen ez mindenhol így volt. Nem volt olyan, hogy „én erdőm, te tópartod” – az volt a szokás, hogy mindenki mehetett mindenfelé, gyűjthetett például tűzifát és legeltethette állatait (nyilván anélkül, hogy kárt tett volna más vagyonában). Aztán az európai országok nagy részében ez a nagy jövés-menés megszűnt, megjelentek a gondosan ápolt szántóföldek, gyümölcsösök, kastélyparkok, golfpályák, jachtkikötők, és velük együtt a kerítések meg a “TILOS AZ Á” táblák. Az északi országok – nevezetesen Norvégia, Svédország, Finnország, Izland és Észtország – viszont megőrizték a csámborgás ősi szokását, sőt, Svédországban egyenesen az alkotmány mondja ki, hogy minden embernek elidegeníthetetlen joga a természetben LENNI.
De miért jó az, ha mindenki arra csámborog, amerre kedve tartja?
Igen, itt Közép-Európa közepén valószínűleg nehéz megérteni ezt a világlátást, de megéri az erőfeszítést, mert az okfejtés tök érdekes. A történészek azt mondják, azért alakult ez így, mert Észak-Európában soha nem létezett a nálunk évszázadokig minden fejlődésnek keresztbe fekvő, földtulajdonon alapuló virtigli feudalizmus. Mégpedig azért nem, mert a hatalmas ország területének csak kis része alkalmas művelésre, a földek döntő része mezőgazdasági szempontból értéktelen. Meg azért is, mert a feudalizmus a Római Birodalom társadalmi rétegzettségéből és működési szabályaiból alakult ki, Skandináviát viszont soha nem gyarmatosították a rómaiak. Még hogy a történelem unalmas tantárgy! Még hogy nem logikus!!
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem létezett földbirtokos és földművelő – csak az előbbi nem tudott aránytalanul nagy vagyonra szert tenni a termőföldek jövedelméből, utóbbi pedig nem volt röghöz kötve egész életére. Határozott idejű munkaszerződéssel dolgoztak, melynek lejárta után szabadon tovább állhattak, ha úgy látták jónak. És persze mindig létezett az úgynevezett társadalmi elit is, csak ők jobbára kereskedelemmel foglalkoztak (például ellátták tengeri hallal a kontinentális Európát). A föld tulajdoni viszonyai másodrendűek a természeti értékeihez képest.
Eddig csodás, de tényleg nincs szabály?
Ó, dehogynincs. Csak nincs neki ötsoros címe és hetven alrendelkezése meg kivétele, és nem módosítják minden héten kétszer. Úgy hívják: józan ész, meg úgy: felelős természet- és környezetvédelem.
A természethez való hozzáférés általános jogának mibenlétét könnyű megértenünk, ha arra gondolunk, hogy ezer éve létező tevékenységekről van szó. Az egykori vándor elindul szerencsét próbálni, gyalog, esetleg lóháton vagy szekéren. Időnként megáll pihenni, éhét az erdőben szedett áfonyával, szomját a patak vizével csillapítja. Este tábort ver, tüzet rak, a tóból kifog egy-két halat, a parázson megsüti. A halat a tarisznyájában magával hozott kenyérrel meg az útközben talált gombával fogyasztja el. Majd egyszerű sátrat készít, alszik egy jót, másnap pedig összepakol maga után, megköszöni a természetnek és a terület tulajdonosának, hogy nyugodtan pihenhetett, és továbbmegy.
Szóval semmi esetre sem kvadozik, nem bömbölteti az autórádiót, nem lövöldöz puskával, és nem hagyja szanaszét a sörösdobozokat. A tulajdonos pedig nem uszít kutyákat és nem hív rendőrt arra, aki zavarás és rombolás nélkül egyszerűen csak ott van. A jog egyetemes, a felelősség kölcsönös.
És akkor a történelmi alapok után nézzük csak, mi mindent tehetünk meg ÁLTALÁBAN Svédország elmondhatatlanul szépséges erdőiben, ezermillió tavában és vadregényes pusztaságain:
- Mindenhol szabadon jöhetünk-mehetünk, kivéve a lakóházak, kertek közvetlen környezetét. A farmokon is keresztülmehetünk, ha nem zavarjuk az állatokat és nem tapossuk le a növényeket.
- Nemcsak gyalog, de bicajjal és lóháton is közlekedhetünk, ha nem teszünk kárt a környezetben.
- Természetesen kutyát is vihetünk mindenhová, csak ügyeljünk rá, hogy ne zavarja a természet nyugalmát, főleg a fészekrakás és az utódnevelés időszakában (tavasszal és nyáron).
- Sátrat állíthatunk és egy-két éjszakát vadkempingezhetünk BÁRHOL.
- A csámborgás történhet vitorláshajóval is, bármelyik bójához vagy stéghez ki szabad kötni, egy-két éjszakát minden tótulajdonos elvisel.
- Kellő óvatossággal gyújthatunk tábortüzet.
- Szedhetünk virágot, gombát, bogyós gyümölcsöket – persze ha védett növényt szedünk le, annak ott is következménye van.
- Magánterületen húzódó utakra is behajthatunk autóval, az útról viszont ne menjünk le. Nincs terepezés.
- Bármelyik tóban megfürödhetünk, az ott élő állatok megzavarása nélkül.
- Bármelyik strandra, partszakaszra bemehetünk, kivéve a magánházak környékét.
- Szabadon pecázhatunk az öt nagy tóban és a tengerpart teljes hosszában.
Egyetlenegy nagyon egyszerű szabály van: „inte störa – inte förstöra”, azaz „ne zavarj és ne rombolj”.
Nemzeti parkok és természetvédelmi területek esetében természetesen Svédországban is speciális szabályok lehetnek érvényben, de szabadon kószálni ezekben is lehet. Az állatvilág védelme érdekében törvények szabályozzák a halászatot és a vadászatot is. Ne emberkedjünk, olvassuk el azt a rövidke kis útmutatót, mielőtt negatív országimázs-akcióba kezdenénk 😉
Oké, de hogy megy ez a gyakorlatban?
Saját sztori a Balti-tenger partjáról: olyan partszakaszt kerestünk, ahol le tudunk ülni a homokban és felfalni a korábban zsákmányolt házi parasztkenyeret meg a füstölt halat. Végtelen, nyílegyenes út a csodálatos nyári tajgában, zéró közlekedési tábla, zéró egyéb tábla, csak itt-ott egy-egy keskeny aszfaltcsík be az erdőbe. Miután egyiknél se volt se házszám, se sorompó, se tilosazá, se harci kutya, se kamera, se kommandó, az egyikre rácsavarodtunk, lássuk, mi lesz. Pár perc kanyargás az egysávos aszfalton – és hopp, ippeghogy be nem zuttyantunk Pettson bácsi tyúkóljába. A magánterület abszolút minősített esete, ciki. Jött is ki Pettson bácsi, cirka 70 éves, snájdig jólétiállam-polgár – és lám, nemhogy nem hívott ránk rendőrt, de 1. használható angolsággal útbaigazított bennünket a tengerpart tárgyában, mert az ő kertjéből nem vezet oda út, 2. a lelkünkre kötötte, hogy nézzünk be a szomszéd faluba, mert falunap van, ingyen kisvonat és húsgombócfesztivál, 3. jó nyaralást kívánt.
A svédeknek persze könnyű, ilyen nagy országot ilyen kevés emberrel nem lehet csak úgy letérköveztetni meg körbesorompóztatni 😉 Úgyhogy nem is törik össze magukat, inkább szeretik és tisztelik a természetet úgy, ahogyan van, együtt élnek vele. Svédországban jött létre Európa első nemzeti parkja és skanzenje is (maga a „skansen” szó is svéd: sáncot jelent). A természetvédelem nem szabályok és tilalmak szigorú rendszere, hanem a svédek mindennapi életének része. Valahogy úgy van, hogy a széles lehetőségek és a közös felelősség nemhogy telhetetlenné és felelőtlenné tennék őket, hanem ellenkezőleg: elégedettek és mértékletesek. Lagom – ez a szó tökéletesen leírja a hozzáállásukat. Lagom – azaz „nem túlságosan”, „mérsékelten”, „elegendő mértékben”. Boldogok a sajtkészítők 🙂
(források: sweden.se, naturvardsverket.se, reddit.com)
