Volt némi optimizmus bennem, mikor azt gondoltam, hogy míg a család feje a munkahelyén dolgozik, s a gyerekek pihennek, addig én majd szépen elegyengetem a ház körül a terepet. Ha már fű nem lesz várhatóan őszig, legalább ne a göröngyökön kelljen bukdácsolni. Hamar rájöttem, ez nem lesz olyan mókás testedzés, ahogy elterveztem. Tudni kell, hogy átforgatott földet simára gereblyézni nem lehet bármikor, főleg akkor nem, ha a talaj agyagos. Márpedig itt olyan.
Lecke feladva
A száraz, kemény rögöket szétverni képtelenség, úgyhogy meg kell várni, amíg egy kiadós eső eláztatja, s egy kicsit megszikkad. Aztán lehet felvenni a gumicsizmát, és gereblyézni, amíg túlságosan ki nem szárad újra. Nincs is nagyobb élmény annál, mikor a csizma talpa háromszorosára vastagszik a rátapadt nedves, agyagos földtől. Közben a gereblye fogai is időről időre eltűnnek az összeragadt agyagban.
Rendezz terepet gyerekkel!
Az sem könnyít a dolgon, hogy az időközben – értsd két gereblyehúzás után – felébredt 10 kilós gyermek a hátamra kerül, s míg én serényen tolom-vonom a szerszámot, ő sűrűn kitekintget hol jobbra, hol balra. Tíz perc múlva rólam csurog a víz, a gyerek a hátamon visít, a nagyobbik közben megjelenik a dömperével, és cuki kis lábnyomokat meg keréknyomokat hagy a gyönyörű, rögmentes, kisimított területen. Egy óra múlva feladom a küzdelmet. De juhéj, öt négyzetméter kész! Van még százszor ennyi.
Lássunk neki! Először a kerítés menti ültetősáv helyét igazítjuk el
No de, arról volt szó ugye, hogy első körben az előkertet szépítjük. Ahogy a ház melletti erősen feltöltött részen a gereblyével bohóckodom, valahányszor rápillantok az előkertre, érezem, hogy ott bizony kellene valami előmunkálatot csinálni, mint például felásni. Mivel a bobcat itt nem igazán tudott mozogni, nem is nagyon lett megmozgatva a talaj, így az az évtizedes műveletlenség következtében betömörödött állapotában maradt. Sőt, mivel az építési anyagokat többnyire itt szórták le, a beton ide csurgott leginkább, így még a termőréteg is elszennyeződött sok helyen.
Aztán megyünk tovább
Mikor a férjemnek előállok az ötlettel, hogy mi lenne, ha a vadiúj ásónkat felavatná, nincs igazán elragadtatva a gondolattól. Aztán mégis, munkából hazatérve, ő maga is beáll egy bő félórányi testedzésre. Igazán idilli kép lehetne ez az együtt mozgás, ha valamelyikünknek nem kellene folyton a gyerekeket terelgetni. De kell, így hát nem egy hét alatt fogunk végezni az előkerttel. Izomláz, hátfájás, vízhólyag és a hol-van-még-a-vége érzés. Nem egyszer elhagyja a szánkat a „miért is nem fizettük ki azt a félmilliót” mondat, csak kicsit cirkalmasabb formában. Aztán egyszer csak koppan az ásó – talán kincs? Aha, a kivitelezőnk ajándéka. A régi betonjárda, amit elfelejtett elbontani. Ráadásul pont abban a vonalban, ahova a tervek szerint egy fa kerül. Szóval csákány is kelleni fog.
A remény hal meg utoljára
Viszont, hogy ne csak a kínlódásról írjak: egy kis szerencse is ért minket. Korábban kiderült, hogy van némi földhiányunk, és sehogy sem akar kialakulni a terep végleges képe. Nos, ez megoldódni látszik, ugyanis a közvetlen szomszédunk is kedvet kapott a kertrendezéshez és ők úgy gondolták, hogy kimerülni látszó földjük helyett, hozatnak újat.
A földcsere kérdése igencsak kényes téma. Sokan gondolják azt, hogy új termőföldet hozatva kertjük újra pompázni fog. Az igazság ezzel szemben az, hogy amit a legtöbb helyen termőföldnek árulnak, nem más, mint egy, a meglévőhöz hasonló, egyszerű kerti föld átrostálva. Van, hogy javítják trágyával, komposzttal, de néhány éven belül ez a föld is csak olyan lesz, mint amit lecseréltünk. És akkor ugye nem beszéltünk arról, hogy a szállítás mennyire szennyezi a Földünket. A legtöbb esetben sokkal kifizetődőbb és mindenképp ökologikusabb, ha a helyben lévő talajt folyamatosan javítjuk, a tápanyagot pótoljuk. Lecsaptunk a szomszéd földjére, még ha olyan nagyon gazos is. Töltőföldnek kiváló, és egy kis kapálással, forgatással, használható lesz valamire.
Amíg mi a földrögökkel harcolunk, addig más munkák is zajlanak a háttérben. A régóta vágyott kocsibeállónk lassan a helyére kerül. Ideje volt, mert másfél hónapja tocsogunk a sárban. Hosszas noszogatásra végre sikerült a kivitelezővel időpontot egyeztetni szegélyépítésre. Megjelentek, és egy fél nap alatt lefektették a szegélyeket. Ők is megküzdöttek a termőréteg alatti agyagréteggel, nekik is jól jött a csákány.
Közben megérkezett a sóder és a beton elemek a szegélyhez
Árak
A közel húsz méter hosszú szegélyt 25 ezerért építették meg. A beálló alapja tíz centi vastag, tömörített, poros murva lesz, és erre kerül majd rá a nagyjából öt centi zúzottkő réteg. Mikor a szegély kész, bizonyossá válik, hogy a beálló végénél kell majd némi okoskodás, hogy a terepszint találkozzon a szomszédéval. Általános szabály, hogy a telekhatártól fél méter távolságban nagyjából vízszintes terepet alakítsunk ki. Így a szomszédra sem fog egy az egyben ráömleni a sár, és a kerítés lábazatáról sem fog lemosódni a föld. Mivel nálunk a kocsibeálló széle közel ebben a távolságban van a kerítéstől, és a végénél van vagy 50 centi szintkülönbség, így, hacsak nem derül ki, hogy a kerítés aljára korábban földet töltöttek, kell valamiféle megtámasztás. Egy masszív ágyásszegély, alacsony támfal, valami, ami helyén tartja a földet a kerítés mentén. Persze jobb lett volna ezt a szegéllyel együtt megépíteni, de késő bánat, a beton már megkötött – későn eszméltünk.
És kiterítve a már elegyengetett terepen
Amúgy a telekhatáros szabályt az utcafronton is tartani kívánjuk. A terv, hogy a kerítés mentén egy nyolcvan centi széles, nagyjából vízszintes sávban sövényt ültetünk, amit évelők kísérnek a belső oldalon. Hogy ne gazosodjon erősen, s hogy a talaj vízháztartása is kedvezőbb legyen, a sövény és az évelők alá mulcs kerül majd. Aztán jön egy enyhe, gyepes rézsű, melyben egy három egyedből álló fasor lesz. A gyepet és a mulcsozott ültető sávot műanyagszegéllyel választjuk el, hogy a fenyőkéreg minél kevésbé keveredjen bele a gyepbe. Igyekeztünk olyan szegélyt választani, ami nem túl merev és várhatóan nem törik el néhány év elteltével, ahogy ezt az olcsó, kemény, hullámos (amit sosem értettem, miért jó, mert szépnek nem szép, az tuti) szegélyek megteszik. A Bauplast mulcsozható ABS szegélyét rendeltük meg. Egy 10 méteres tekercs ára 6 ezer Ft. Állítólag ez a szegély rugalmas és könnyű lefektetni. Ez nemsokára kiderül.
