Ez úgy hangzik, mintha épp búcsúznánk egy furcsa évszaktól, amit a népnyelv kanadai nyárnak nevezett el valami utópisztikus novellában. Pedig nincs így, pusztán a Fővárosi Közgyűlés augusztus 30-i határozatával kapcsolatos véleményünk címe ez.
A kanadai nyár a fa, amelyik gondoskodik a májusi hóról. Az emberek azt hiszik, hogy allergiásak rá, mert itt jön ez a sok rohadt szösz, és prüszkölni kell, de azt sajnos nem tudják, hogy nem allergén. A kanadai nyár közgyűlölet tárgya. Szegeden is ki akarják/ták irtani, most meg Budapesten is, mert nem esztétikus. Azt az előbb megbeszéltük, hogy ez a hibrid nem is allergén. Azért havazik amúgy, mert külön van a nőivarú, meg a hímivarú fa, és hát valahogy oda kell juttatni a szaporítóanyagot, a többit mindenki képzelje el maga.
Pedig nem rossz növény ő. Sokat ültettek belőle anno, mert gyorsan nő, igénytelen, bírja a zajt, vagyis a szmogot. Szóval sok fával ellentétben, elviseli a közel sem ideális városi környezetet. Főleg, hogy gyorsan, és nagyra nő, így hamar érezhetjük pozitív hatását. Nagy árnyékával keményen dolgozik a városi hősziget kialakulása ellen, amire nagy szükség van, ezt tapasztaljuk a nyári estéken. De ennél sokkal többről van szó.
A Családinet 2008-as cikke is foglalkozik vele: Hazánkban a nyárfáknak kilenc faja él. Igénytelen fafajták. Többségük őshonos, de van köztük kínai és amerikai eredetű is. Az ötvenes években nagyon sok nyárfát telepítettek városainkba.
Egy lombköbméter levélfelület tavasztól őszig 440 gramm oxigént termel, 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel és 4500 gramm szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből. Egy 50 éves fa 405 kg szennyezést tud kiszűrni a levegőből egy év alatt. Egy autó viszont évente 7000 kg oxigént fogyaszt, és utaskilométerenként 200 gramm szén-dioxidot bocsát ki. Erre is gondoljunk, amikor a nyárfára haragszunk allergiás tüneteink miatt!
Ki lehet vágni az összes nyárfát, de a problémát ez nem oldja meg. A gépjárművek által kibocsátott szennyezőanyagok ugyanis mindenféle pollenre rátapadnak, amivel sokkal agresszívebbekké teszik a polleneket.
Itt jön egy új összetevő, mégpedig a fa mérete. Nem mindegy, hogy egy frissen ültetett, 16-18 centiméteres törzs-körméretű platán szűri ki a levegőt, vagy egy több száz köbméteres lombtömegű nyárfa. A facsemetéknél kérdéses, hogy túlélik-e az első pár évet és majd 30-50 év múlva érezhetjük pozitív hatását. Az idős fák a város értékes elemei, vigyázzunk rájuk. Az idős fák kezelése egy másik kérdés, de erre is vannak ismert módszerek, nem csak a fakivágás. A fák lecserélése előre átgondoltan, több évre, évtizedre előre tervezve kellene történjen, nem úgy, hogy gyere fa, jól kiváglak. Reméljük itt is előbb ültetnek, aztán vágnak.
Az ilyen nagyon határozott ellenségképű dolgokkal kapcsolatban van más gond is. Mindig az a történet jut eszembe, amikor a népi kínában nem engedték leszállni a verebeket, és a végkimerülésig zavarták el őket a földekről, bottal, kereplővel, bármivel. Mondván, kieszik a magot a vetésből, ezzel rontva a termelés hatékonyságát. Abban az évben még a korábbinál is rosszabb lett a termés, mert, mint kiderült, a verebek nem kizárólag a magot, hanem a kártevőket is kiették, ezzel védve a termést. A kártevők abban az évben viszont akadálytalanul rombolhattak, mert nem ette meg őket senki, és ellenség nélkül szaporodhattak.
A budapesti faültetésekkel kapcsolatos cikkünkre jöttek az olvasói észrevételek, hogy a nyár közepén ültetett fák közül sok kiszáradt:
„Ezekkel teljesen feleslegesen teleraktak a 12. keruletet is. Ahol 3 meterenkent alltak a fak, kozejuk raktak meg egyet. Ott is kiszaradtak.”
„Budakeszi úton a nagy fák végig szegélyezik az utat,azért ott is elnyomtak párat,ha kell,ha nem,csak hogy megmutassák,ültetnek.”
Olvasóink kiszáradt fákat láttak még a MÜPA környékén, a Pesti úton, a Keresztúri úton, Zugligetben, szóval mindenfelé. A mi ellenségünk itt a besugárzó hő és a légszennyezés. Esztétikai okokból megfőlünk és megfulladunk, itt ez a közakarat?
Címlapkép: Wikimédia, Grin
