Kerülgetett ez engem már egy ideje. Világ életemben zavart, ha nyílt szemetelést vagy egyszerű pazarlást láttam a környezetemben. Villanyt lekapcsolni, csapot elzárni. Kaját nem dobunk ki, megeszünk mindent – ez alap volt mindig is, így neveltek. Az egyszer használatos evőeszközökről már rég leszoktam, ugyanígy a műanyag poharas gépi kávéról is, ásványvizet pedig csak a legszükségesebb esetben veszek. Szerencsére ahol én lakom vagy megfordulok, ott iható a csapvíz.
De ennyi, nem vittem túlzásba az odafigyelést, nem számolgattam, hogy mennyi szemetet is termelek pontosan, általában elintéztem némi mormogással, a pillanatnyi lelkiismeret furdalásokat meg leöblítettem finom dobozos tejjel vagy kólával.
Aztán egy-két hete felgyorsultak az eseménynek.
Főnökünk a szerkesztőségi ülésen vérben forgó szemekkel, üvöltve csapkodta az asztalt, hogy most már aztán írni kell a zero waste-ről is, mert ugyanúgy a Gardenista szellemiségéhez tartozik mint minden más, amikről folyamatosan írunk. Rita nemrég elkezdte a műanyagmentes konyhával, Abbiyah folytatta a kerttel, de nem elég, több kell. S ha nem tetszik, ki leszünk rúgva, mehet mindenki, amerre lát.
Na jó, ez nem pont így volt.
A főnök, Tibi (vagyis Tibor, ha már főnök, ugye, huhh remélem ezt most nem olvassa) valóban figyelmünkbe ajánlotta a témát, mert hát ez (is) a dolga, irányítja az újság életét, terelgeti a gondolatfoszlányainkat a jó irányba, összerázza a csapatot. De ezt mindig azon az ellenállhatatlanul mély, bársonyos hangján teszi (céges telóra gyúrok, kell egy kis nyomulás, na).
Szóval, bele tette a bogarat a fülembe. Pár nappal később a Facebook-on jött is a jel: kerekasztal beszélgetés zero waste témában a Pinkponilo szervezésében a Palomában. Pink izé a hol? Mindegy, zero waste, megyek. Szerda este 6.
Nagy Rékát, vagyis Ökoanyut, Háztartásom hulladék nélkül Tóth Andit és Bitay Andreát, a Maisonblog szerkesztőjét Zimre Zsuzsa, a WMN újságírója faggatja a zero waste életről, tapasztalatokról, előnyökről és esetleges kellemetlenségekről.
Elmentem, meghallgattam. Az esemény előtt szándékosan nem is olvastam utána, bár a nevéből ki lehet találni, mi is ez, persze csak nagy vonalakban.
De mi is az a zero waste pontosan?
“A zero waste kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy nulla hulladék. Tulajdonképpen egy olyan logikai megközelítésről van szó amely az újrahasznosításnál (recycle) is hatékonyabb megoldásokat keres a hulladékgazdálkodás tekintetében. Ennek alapja az, hogyha a termékeket örök életűnek, azaz újrafelhasználhatónak (reusable) gyártják. Vagyis egyszerűbben megfogalmazva, a zero waste mozgalom célja az, hogy a hulladéktermelés helyett mindent használjunk újra – meg újra, szemben az egyszer használatos megközelítéssel. Így elkerülhetjük, hogy hulladék kerüljön a természetbe, hiszen minden már nem használatos, zero waste gondolkodásmóddal készült termék “élete” végén is megtalálja az új, hasznos helyét a természetben.” Forrás: www.zerohero.hu
Most jöttem rá, hogy én ebből a megközelítésből (is) az a fajta ember vagyok, akinek kell egy kis löket, hogy belekezdjek. Túl sok minden érdekel és túl sok mindent csinálok ahhoz, hogy magamtól elmerüljek egy olyan témában, ami nem az életem fő sodrában van (az a 3-4-5 dolog pont elég is…), de közben azért foglalkoztat ez is. A szemét termelése pedig nem csak, hogy gondolkodásra késztet, de rendesen idegesít főleg úgy, hogy azt látom, nagyon sok minden ha csak egy kicsit máshogy lenne, máris kevesebb szeméttel terhelhetném a környezetemet.
De most megcsapott ez a zero waste, úgyhogy belevágok. Szisztematikusan végignézem az életem, hol tudom realizálni a hulladékcsökkentést. Nem magáért a zero waste miatt, hogy egy sznob hozzáállást felvéve ezzel idegesítsem a környezetemet idegbeteg hülye módjára, hogy Zéró vészt, zéró vészt, halló, figyelj, te miért nem vagy zéró vészt?!, hanem leginkább magam miatt, mert biztos vagyok benne, hogy jobban fogom érezni magam még akkor is, ha a kezdeti tanuló időszakban ez sok plusz időt és energiát jelent (Tényleg sokat? Biztos ez?). De azt hiszem, amint ez rutinná válik, már fel sem fog tűnni, hanem az lesz az új normális. Jobb lesz nekem, gyanítom a pénztárcámnak is, és a bolygónak is, egy hangyapöcsnyivel (de gyönyörű ez a szó!). Számít ez? Persze, hogy számít. Ha százmilliók beszállnak ebbe a buliba, már érezhető kell legyen. Az pedig nem egy lehetetlen jövőkép.
Nyilván ez nem egy annyira gyors folyamat, én legalább is nem hinném, hogy hetek alatt véghez tudnék vinni egy életmódváltást, de ez igazából majd kiderül, ezért is tartom ezt egy kísérletnek.
Nem is gondolom jó ötletnek az erőlködést, az csak kiábrándultsághoz vezetne, ami egyenlő a biztos kudarccal.
Szóval, így csütörtök este november 22-én, minden előkészület, előtanulmány és utánaolvasás nélkül leírom, ami először eszembe jut, hogy hogyan is tudom elképzelni és elkezdeni az általam termelt hulladék mennyiségének csökkentését. Aztán majd hétről-hétre, vagy inkább hónapról hónapra tisztul a kép és okosodom ki a témában.
Izgalmas idők elé nézünk…
1. Konyhai szerves hulladék komposztálás
Ezt, ha jobban belegondolok, már el is kezdtem. Nemrég barkácsoltam egy jó nagy komposztálót egy kertben, ami tőlem 5 perc gyaloglásra van.
A konyhai hulladékom itt fog szépen átalakulni értékes komposzttá
Budapest belvárosában lakom, a Nyugati tértől 3 percre, Újlipótvárosban. Bár ez a hely nem a komposztálási lehetőségekről híres, ebből az egy szempontból speciális és ideális a helyzetem, mivel a környék több társasházában én vagyok a kertész, ezért van most már két olyan kert is, ahová elvihetem a komposztálható konyhai hulladékomat. Ha belegondolok, az elmúlt néhány hétben ezt a lehetőséget nem mindig használtam ki, bizony volt, hogy a konyhapult sarkában rottyant meg egy tányéron a maradék, amit inkább kidobtam a kukába már a látványa miatt. De ennek most vége.
Elhatározás 1: Mostantól minden komposztálható hulladékot megmentek a komposztáló számára, semmi nem kerül a kukába.
2. A PET-palack függőség
Gyerekkorban gyökerező barátság – Itt a vége? Meglátjuk.
A műanyag flakonokkal szerintem nem állok olyan rosszul. Néha befittyen egy-egy üveg kóla, de azt inkább nyáron ittam, meg amikor még meleg volt (azaz idén kb. november elejéig). Valahogy akkor kívánom csak. Télen inkább a rostos üdítőket meg a gyömbért kívánom.
Elhatározás 2: Kipróbálom, meg tudom-e állni, hogy 2 hétig ne vegyek semmilyen PET-palackos üdítőt, és másmilyet se.
3. Szelektív hulladékgyűjtés
Ezt csinálom, mióta csak van erre lehetőség. A társasházban ahol lakom, papír és műanyag szelektív kuka van, az egyértelműen ide vagy oda tartozó szemét elhelyezésére mindig figyeltem. Amivel nem nagyon foglalkoztam, az az üveg. Mivel nem tudom, hol van a környéken üveggyűjtő, így ezzel egyszerűen nem foglalkoztam. Most így hirtelen ez olyan egyébként, mint egy hátulról érkező fejbevágás, hogy te hülye, milyen már ez, kábé 3 perc lenne kideríteni (míg ezt a bekezdést megírom, meg is lennék vele…hatásszünet… és igen, kész, kigugliztam, akkor mostantól oda hordom az üveget).
Ugye nem gondoljátok, hogy a kávémról lemondok? Vagy mégis? Vagy mégsem? Mi lesz itt!?
Mik az üveghulladékaim? Instant kávé, az a nagy üveges, havonta kábé 1 darab. Csemegeuborka, néha egy-egy befőtt, de havonta biztosan nem több, mint 2. Amit viszont gyakran veszek, az az egyik közeli diszkontban kapható nagyon finom, literes kiszerelésű rostos gyümölcslé, hetente legalább kétszer.
Ehhez jön még havi két-három borosüveg, és azt hiszem nagyjából ennyi.
Elhatározás 3: Minden üveghulladékot a szelektív gyűjtőbe viszek, és itt is igyekszem a mennyiség csökkentésére.
4. Csomagolt áruk vásárlásának csökkentése, kiváltása
Barátkozom az új vadászmezővel. Valahogy eddig elkerültem, pedig hát… Zéró vészt! Zéró vészt! Figy, te miért nem vagy még zéró vészt!?
A szeméttermelés mértéke ugye akkor dől el, amikor eldöntöm, mit veszek meg a boltban. Eddig, bár bosszantott a zsugorfóliás brokkoli, megvettem, mert ott voltam a boltban, kellett a brokkoli, este fél 10, egyébkét is a franc se rohangál máshová, zöldségeshez, piacra, éhes vagyok, fáradt vagyok, haza akarok érni minél előbb, brokkolival, ennyi, pusztuljon el a világ, nem érdekel.
Na akkor most ezen változtatunk. Be kell iktatni a piacot. A Visegrádi utcában lakom itt a 13. kerületben, innen a Nyugati téren lévő nagy üzlet 5 percre van és mindig útba is esik, a Lehel piac meg olyan 8, gyalog persze, egy megállóért meg nem megyek le-föl a metróba, s az meg nem esik útba. De mostantól hetente kétszer kibírom, hogy elsétálok a piacra is. Ki kell bírnom. A világ kegyetlen, rideg hely, de én helyt állok. 16 perc gyaloglás pluszban, hetente kétszer. Emberek ezrei jönnek-mennek a Himaláján, csak nem fogok belehalni heti 2x8x2 perc plusz sétába, egyébként is ha csak tehetem, gyalog megyek mindenhová.
Elhatározás 4: A szupermarket mellett rászokom a piacra, és ami a boltban csomagolt és meg akarnám venni, előbb megkeresem a piacon.
5. Papírhulladék-csökkentés
A postaládámba szinte naponta gyömöszölnek reklámanyagot, plusz a helyi újság meg persze az ingyen osztogatott bulvár borzalom. Mivel a postaládára szükség van, le nem szerelhetem. A minimum amit megtehetek, kiírom rá, hogy semmilyen papírszemetet nem kérek bele. Meglátjuk, beválik-e. Ha nem, akkor megkezdem partizánakciómat ez ellen a láthatatlan, arctalan szemetelő szervezet ellen.
Újságokat, folyóiratokat nem nagyon vásárolok, papír lényegében csak az étkezési célú bevásárlással kerül a lakásba. De hogy most hirtelen már azt is visszafogjam, na ne. Fokozatosság, óvatos fokozatosság, az orvosok is mondják mindig. Lépésről lépésre, nyugalom, Gáborkám, a hirtelen cselekvés megárthat.
Ez itt nem az én postaládám, de ez is bosszant. Rohadtul.
Egy apróság van még, kezdetnek pont elég lesz azt kiiktatni a szemetemből, ez pedig a bankszámla kivonat meg a diákhiteles hulladék. Mindkettő évek óta eszemben van, hogy mondjam már le, mi a francnak, online van már minden ilyen. Végre, most elintézem. Talán…
Ja, és a főbérlőt is felhívom, ha hozzá érkezik valami papíron, akkor mondja le, legyen csak online. Elvégre, az is az én szemetem, az én lakhatásom termeli a gáz- meg a villanyszámlát. Kedves, aranyos ember a főbérlőm, nem lesz baj. Talán…
Elhatározás 5: Elintézem, hogy ne kapjak papír alapú számlákat, banki kimutatásokat, történjen minden online.
Első szuszra ennyi elég is lesz, még talán sok is, majd kiderül az első két hét élményei és a formálódó hangulatom alapján.
Kicsit azért már tovább is gondolkodom, de csak nagyon vázlatosan, és persze lehet, hogy az első tapasztalatok alapján az egészet újra kell majd terveznem. Na de nem baj, csak csinálni kell, a többi majd jön magától.
A következő etapra tervezem:
- A szerda esti beszélgetésen megvettem Tóth Andi könyvét, a Dobd ki a szemetest!, beleolvasok, és kezdetnek egy-két dolgot megfogadok belőle. Persze nyilván azokat fogom, amiket a legkönnyebb betartanom, de hát a kis lépés is lépés, ugye.
- Felfedezem a csomagolásmentes boltot – persze a két budapesti közül az egyik pont itt van valahol a közelemben, láttam valami cikket erről.
- Részletesen utánajárok 3 db, a mindennapjaimban használt terméknek, amiről fogalmam sincs, újrahasznosítható-e és ha nem, akkor kitalálom, mire váltsam ki.
- Lecserélem valamelyik műanyagflakonos tisztítószert… valamire.
- Egy-két barátnak vagy a családban finoman elkezdem adagolni ezt a témát. Nem tukmálom, nem erőlködöm, egyszerűen csak beszélek róla, hogy mi történik most velem ezen a téren, mibe kezdtem bele. Terjedjen az ige, mint a vírus.
A kísérlethez csatlakozni ér! Vagy ha te már évek óta tolod a zero waste-et és a fenntartható fejlődés hardcore csapatához tartozol, szívesen veszi a tanácsaid, ötleteid egy ilyen magamfajta zero waste csíra.
Írd meg nekem/nekünk, várlak a Facebook-on!
