A kerti törpék perverz valósága

A BDSM törpét nem mutatom meg, csak azért sem, guglizd ki, ha mered. A többit viszont igen, szóval öveket becsatolni, hányós zacskókat elő,  dőlj hátra és görgesd végig az oldalt, méltatlankodjunk együtt az elfajzott kerti törpéken.

Ez az egész történet természetesen teljesen ártatlanul kezdődött. Az apró, leginkább szakállas (vagyis eredetileg hímnemű), csúcsos piros sipkát viselő, a mesékben sokszor varázserővel bíró lények az 1800-as évek közepén a német mese- és mondavilágból kerültek először a kertekbe. Kezdetben értelemszerűen leginkább fából faragták az ügyes kezű emberek, s az idő előrehaladtával a termékek egyre differenciálódó kereskedelmével ajándéktárgyakká váltak, és bekerültek a boltok polcaira. Később már kerámiából is készítették őket, az igényesebb vásárlói réteg kiszolgálása céljából.

A kerti törpék eredeti megjelenését minden bizonnyal az 1937-es Disney rajzfilm, a Hófehérke és a hét törpe betonozta be. A rajzfilmben ábrázolt forma- és személyiségjegyek miatt váltak világszerte ezek a mesebeli lények hosszú időre egyértelműen bohókás, mindig vidám, szerethető figurákká, és kezdték meg – avagy folytatták – világhódító útjukat.

A megjelenésükben különösebb kilengés nem is nagyon történt egy fél évszázadon át, aztán ahogy a fogyasztói társadalom és a popkultúra egyre inkább elhatalmasodott társadalmainkban, úgy fajzott el a törpék kinézete is.

Egy meg még egy korábbi cikkben boncolgattuk már a kerti giccsek beteg lelkivilágát, a törpökkel most eljutottunk a harmadikig. Ezek a kerti dísznek hazudott műanyag kis borzalmak egy jól lehatárolható és bemutatható családját adják az életünk minden területén sokszor észrevétlenül tomboló giccsnek, azon belül pedig a kerti giccsnek – mert hogy a törpék ma már ott vannak a bejárati ajtóban, az előszobában és az ablakpárkányon is, vagyis a kertből bemásztak a lakásba.

A kerti törpék egy nagy csoportjára jellemző, hogy vicces akar lenni, csak sajnos ezeknek a humorfaktora valahol a Móricka újság színvonala alatt van.

Először is, ismerjük meg az ellenség jellemrajzát. A Wikipédián leírtaknál jobban nem tudnám összefoglalni, hogy mi is az a giccs:

“A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás.

A giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások, szinesztézia (hatás többféle érzékre) jellemző rá, az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. Az élet minden területén előfordulhat, az esztétika foglalkozik vele, de nem művészeti kategória…”

“Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával.”

A giccs fontos jellemzője továbbá, hogy hazudozásra hajlamos, vagyis inkább lételeme az igazat nem mondás. Megjelenésével, jelenlétével bármit képes hazudni:

• gondolkodást nem igénylő, könnyen fogyasztható drámát, romantikát, vagy bármilyen más érzelemcsomagot (felesleges és tobzódó, harsány színek, egyértelmű formavilág, klisés beállítások, eltúlzott, színpadias gesztusok)
• drága anyaghasználatot, amivel a giccs tulajdonosa csapkodhatja az egóját (aranyozás, csillogó díszítés, “gyémántberakás” = csiszolt üveg ráragasztás pillanatragasztóval)
• cukiságot, szerethetőséget, ártatlanságot (állatkölykök, vagy bármi, ami “gyerek”)
• társadalmi státuszt és a tulajdonosa anyagi helyzetét (hófehér gipszszobrok, régi/antik formavilág utánzása)
• de még az időt is képes meghamisítani például egy gyártósoron eleve töröttre készített, “antik görög” kaspó formájában.

A kerti törpék legnagyobb része amellett, hogy igénytelenül kivitelezett tucattermék, a giccs hazugságai közül leginkább humort hazudik oda, ahol semmi más nincs, csak futószalagon gyártott középszer és útszéli alpáriság.

Az általam ártatlanabbnak ítélt példáktól haladunk az egyre bicskanyitogatóbb darabok felé. Ez persze szubjektív, az én értékítéletem – szerencsére, szerencsétekre – nem társadalmi mérce, de nagy eltérések talán nem lennének egy törp témájú közvéleménykutatás után sem. Emellett pedig a sorrend mindegy is, a lényeg az, hogy vegyük észre bennük a giccs egyetemes hazugságát, szélhámos varázserejét, és álljunk ellent neki.

Ahogy már az első “giccses” cikkben leírtam, ezt – vagyis a teljes ellenállást – szinte senki sem tudja megtenni, te sem, én sem, lásd utolsó példa törp a cikk végén, az Elvis törp, hát milyen fergetegesen jó már! Pedig én évek óta élezem a nyelvem ezek ellen a kis degenerált rohadékok ellen. Itt most ne csak a kerti giccsre gondolj, a giccs bárhol támadhat: könyvben, zenében, ruhában, de még a konyhaszekrényben is.

Bemutat a törpe

Emlékszem, tizenéves koromban még micsoda sértésnek számított, ha egymás között felmutattuk a középső ujjunkat. 18-20 éves kor után viszont ha ilyen jelet kaptam, már úgy éreztem, mintha csak integetnének.

Az ilyen bemutató kis szobrocskákat ráadásul leginkább a bejárati ajtóba szánják a gyártók és a vevők is, nyilván humoros kis jelenetnek tartva. “Nézd má’, bemutat a törpe, höhö, de vicces!” Nem, ez nem vicces, ez primitív, egybites ősemberhumor, a nagyi meg amúgy sem hiszem, hogy értékelné ezt a “viccet”. Ne húzz ujjat vele.

Részeg, gonosz (De miért?), röhejesen jó seggű, ráadásul férfi törp

A közönséges humor másik nagy ötletládája az alkoholizmus, amiről nekem leginkább a Mikroszkóp Színpad részeg sofőr vs. rendőr jelenetei jutnak eszembe. Gyerekkoromban persze még néztem, mert egyrészt naiv kis hülyegyerek voltam (ma már csak szimplán hülyegyerek), bámultam a tévében amit elém raktak, de visszagondolva azokra a pillanatokra, ma már meg tudom fogalmazni a gondolataimat: ha ilyet láttam, már akkor rám tört a kínos feszengés, olyankor inkább kimentem a hűtőhöz és vittem be valami kaját a tévé elé, bízva benne, hogy addig a jelenet nagy része lemegy.

Hogy az üveg felirata szerint miért gonosz (evil) ez a törpe (sőt, törpék/gnomes), azt máig nem sikerült megfejtenem. Talán azért, mert így ránézésre kerekebb és keményebb a segge, mint Vajna Tímeának és Rubint Rékának együtt véve? Mert akkor értem. Az ő szemszögükből így már valóban gonosznak tekinthető ez a szerencsétlen kis figura. Azt meg végképp nem értem, hogy egy részeg, földön fetrengő embert imitáló figura mitől vicces. Mert hogy ez a termék nem az alkoholizmus veszélyeire akarja felhívni a figyelmet, az is biztos.

A hétköznapi jelenetek törpjei

A kerti törpék – mint megannyi sorstársuk a tárgyak tengerében – feltehetően az utóbbi 20-30 évben szenvedték el a legnagyobb átalakulást. Felesleges dísztárgyaink a mai modern élet minden pillanatára reagálnak, így nem csoda, hogy van már szelfiző kerti törpe és motoros szerkós törpe pár, avagy kezdő BDSM-es, de azt ígértem, olyat nem mutatok, szóval ezek itt vagány, hétköznapi, szigorúan heteroszexuális motoros törpök.

Van persze meleg- és leszbikus törpepár is, és biztosan van nemsemleges is. Mert ha az van, akkor a mindenféle társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok máris kevésbé érzékelhetőek, hisz meleg párnak csakis meleg törpök dukálhatnak…micsoda nonszensz. Legalább akkora, mint ahogy a google a vegánok miatt kivette a tojást a saláta emojik közül.

Nem, ezek soha nem az egyenlőség támogatásáról szólnak, csakis a piaci igényről és a bevétel maximalizálásáról.

Beindul az őrület

A pufók, kölyökképű, ámde szakállas kakiló törp a jeti lábaival – ez nem aranyos, ezzel gyerekeket lehet ijesztgetni. Nem is merek belegondolni (jó oké, belegondoltam, most fogom leírni), hogy a madárka igazából nem is, hogy leszarja ezt az egészet, hanem azt nézi, hogy ez a szerencsétlen, hormonzavaros DNS kotyvalék mit fog kitolni magából. Hagyjuk is, görögjünk gyorsan tovább.

Bögyös Tekla és a törölközőárus törp a nudista strandon

Na, szóval van a milói Vénusz, meg van ez itt fent balra. Ide jutott az emberi civilizáció 2000 év alatt. Én mindenféle szexuális szabadságot meg irányultságot nem hogy tolerálok, egyenesen pártolok, de ezt itt, ha mód lenne rá, kérném szépen, hogy tilcsákbe! A szaruhártyaműtéten épp átesett törp bácsi pedig annyira szégyentelen, elég gyanús, hogy valami rosszban sántikál. Két törölköző van nála, de véletlenül sem sikerült eltakarnia a micsodáját egyikkel sem. Ki az a szülő, aki – akár persze csak közvetve is – a gyerekét ilyen figurák segítségével okosítja az elsődleges nemi jellegekről? Mert ha Pistike ezt meglátja, meg fogja kérdezni, mi ez az egész.

A szexuális forradalom újhulláma

A kerti törpék egy jelentős csoportja tökéletesen célt és tartalmat tévesztve elfordult egy erősen provokatív és pajzán irányba. Ne értsetek félre, sem a provokálással, sem azzal a másik szóval nincs bajom, sőt. Bajom azzal van, hogy ezeket az izéket bárhová gondolkodás nélkül kiteszik a nagyon okos felnőttek, és… de várjunk csak, álljunk meg. Azon a bal oldali képen a törp bácsi hogy ül a törp nénin? A törp néni lába nyújtva, törp bácsi rajta ül…nem, az nem lehet. Ez már Szodoma. Ezek után a jobb oldali rúdtáncos bögyös törp maca már szót sem érdemel.

Azért a gyalázatos, alpári humornak is kellene, hogy legyenek határai. Nem gondolom, hogy ha egy ilyen otromba termék nem készül el, akkor majd kevesebb nőt (és férfit) ér szexuális zaklatás a világban. Nem is akarok belekezdeni nagy népnevelő gondolatokba meg kiselőadásba, de azért szerintem, ha ilyet lát egy gyerek, az valamennyire bevésődik neki, hogy az ilyen jelenet az vicces és meg lehet csinálni. Aztán a következőt, és az azt következőt is. Természetesen ezek nem automatikusan történnek, de azért látjuk és halljuk, hogy időről-időre megtörténnek. Ezernyi, teljesen ártatlannak tűnő ilyen kis apróság, és máris ott vagyunk, hogy a tizenéves srácok a bíróságon elsőre nem értik, mi rosszat követtek el. Mi csak szórakozni akartunk egy kicsit, a Jutka meg csak megjátszotta magát, hogy nem akarja. Korábban olyankor is ugyanúgy sikítozott, ha meghúztuk a haját.

Demagóg vagyok? Lehet. De biztosan sok borzalom kezdődik ártatlannak tűnő viccelődéssel. És ezeket a gondolatdeformáló vackokat ma már a világon bárki megrendelheti eBay-en meg Amazonon, a 4 éves gyerekének is, ha van olyan hülye, mert milyen vicces már.

A jelen kor popkulturális csúcsa, a zombik

Érdekes, de bárhogy is bújtam a netet, vámpír törpöt nem találtam. Pedig a zombik előtt a filmvásznat egyértelműen a vámpírok uralták, hosszú évekig ott voltak a legnézettebb filmek között minden évben (Piaci rés! Valaki?).

Közben és utána feljöttek a zombik, velük pedig az összes létező fogyasztói platformon meglovagolták ezt a divathullámot. Nem kerülhették el sorsukat a törpék sem.

A BoredPandán akadtam rá ezekre a kifejezetten gusztustalanul kinéző, vagyis tényleg ügyesen festett szerencsétlen jószágokra. A kinézetükön túl már csak a hozzájuk társuló marketingszöveg gusztustalanabb. A zombi törpöket gyártó cég elmondása szerint a törpék 100 %-ban kézzel készültek. Nos, a festésről ezt még talán el is hiszem, de hogy az alapanyag valami fröccsöntött műanyag lehet, az tuti biztos. És nyilvánvalóan nem az a honlapon látható 93 db termékük van összesen. Persze aki ilyet vesz, nem valószínű, hogy különösebb értéket tulajdonít annak, hogy az adott borzalomból 1 db vagy 5000 készült összesen.

Hát persze, hogy ez Amerika!

Hol máshol bukkanhatott volna fel a szinte alternatív univerzumba való, pisztollyal hadonászó vagy épp gépfegyveres, kicsit gonosz tekintetű kerti törp, ha nem az USA-ban. Európai szemmel és aggyal érthetetlen az a fegyverfétis, ami az amerikaikat hajtja arra, hogy még az ilyen ártatlan, békés lények kezébe is fegyvert adjanak.

Kíváncsi vagyok, nálunk felbukkan-e valamikor a karikás ostorral csapdosó, hátrafelé nyilazó mini mikulás. Vagy már megszületett?

Már többször leírtam, és még biztosan le is fogom párszor, hogy bármennyire is igyekszünk, a legtöbben képtelenek vagyunk ellenállni a giccsnek. Addig cseszeget és pofoz bennünket, míg egy gyenge pillanatunkban hirtelen belopja magát a szívünkbe egy orbitális darab, és onnantól nincs visszaút.

Így jártam én is egyik olvasónk, Brigitta kedvencével, amiről az egyik giccsről szóló cikk Facebook posztja alá töltött fel egy fényképet, büszkén mutatva és vállalva kerti kedvencét.

Ő volt Elvis törp, és hát igen, kiütéses győzelmet aratott felettem is. Nézzétek azt a részletgazdag kidolgozást, azt a menő beállást, a fintort, minden kiegészítőt, a szegecses sipkáját, és még gyűrűje is van. Ennek a nyomorult fröccsöntvénynek egyszerűen lelke van, annyira jól sikerült. Giccsnek giccs, az nem vitás, de az ilyen giccs azon nagyon ritka kivételek egyike – vagy a törpök között talán egyetlen példánya -, amin valahogy mégis látni lehet egy nagy adag kreativitást és valamiféle ízlést, amivel még ebben a bugyuta formába szorulva is sikerült megragadni az Elvis-lét hangulatát.

Ez a kis kőolajszármazék szinte üvölti a Jailhouse Rock-ot meg a Little Less Conversation-t és ezért mindent megbocsátunk neki. Ugye?

FÉLREÉRTETT KERTÉSZKEDÉS

Minisorozatunk első részében az autógumik félresiklott kertészeti alkalmazását, a másodikban a népi hagyományok egyik félreértett továbbélését, a köcsögfát vizsgáltuk, majd jött a szekér és a dísztárcsa. Ezután pedig a felesleges, csúnya és ökológiai szempontból káros burkolatokról alkottunk véleményt, hogy utána belekezdhessünk egy sorozatba a sorozatban. Ez lett: A pusztító giccs, s az Újra pusztít a giccs. A “giccses sorozat” harmadik része pedig ez a törpés volt.

Címkék: