A település feletti dombtetőn található középkori templom romjait megnézni igazi élmény volt nekünk is, főleg, amikor arra lettem figyelmes, hogy néhány kattintás után a lábam alatti részeket fotózom, éppen úgy, ahogy a többi látogató is! És mielőtt azt hihetnénk, itt mindenki bogarász, valójában csak a le nem kaszált, rengetegféle vadvirág miatt hajolgat mindenki a fűben. Szellő ringatja itt a rétet, jó volt a templom melletti köveken ülve nézni (a külföldi turistákkal együtt, akik jobban felkészülve harapnivalót is hoztak).
Sok egyéb mellett láttunk itt több mint egy méter magas, sárga szöszös ökörfarkkórókat, fekete pesztercét (ami valójában inkább lila virágú), búzavirágot, réti füzényt, sok cickafarkat és bájos ligeti seprencét is, aminek virágzata talán a százszorszéphez hasonlít legjobban. A virágos rét fölé magasodó maradványok ezért még inkább vadregényessé váltak, igazi ódon, romantikus hangulat van itt. A városvezetés helyében én biztos rátennék egy lapáttal, és minden évben ezrével szórnám szét a vadvirág magokat, de elégedetlenek már most sem lehetünk sokszínűség miatt.
Kedves karbantartók! Ezúton köszönjük, hogy nem tökéletesre nyírt gyepet álmodtak meg a romok köré (vagy csak azt, hogy nem jártak itt már másfél hónapja), mert ez így tökéletes.
