Van nekem egy gyönyörű hibiszkuszom. Vagyis csak volt. Szóval még él, de már nem olyan gyönyörű. El sem tudtam képzelni, mi lelte, hiszen folyamatosan ontotta a virágokat, és imádott a földig érő ablakok között sütkérezni a napfényben.
Ápolgattam, metszegettem, tápsóztam. Hatalmas, naponta kellett locsolni, és ezt óriási piros virágtengerrel hálálta meg. Aztán egyszer csak egyre kisebbek lettek a virágok, majd már leestek a bimbók, anélkül hogy kinyíltak volna, aztán már bimbók se voltak.
És akkor egyszer csak, mikor szedegettem le róla az elsárgult leveleket, egy kis fekete izé bámult rám. Te meg ki vagy? Pici volt, bogárféle, de még azt is el tudtam képzelni, hogy valami levéltetű. Ezért fogtam a leanderekhez vásárolt fegyveremet, egy tetvek és élősködők elleni csodaszert, és szépen képen spricceltem vele, az ismeretlen fekete betolakodót.
Majd elutaztam pár napra, és mikor hazajöttem úgy nézett ki a hibiszkusz, mintha egy évig lettem volna távol. Meglocsoltam szépen, és elkezdtem vizsgálgatni. Akkor már sok kis fekete izé bámult rám. Meg már néhány nagy is. És akkor jött a felismerés. Poloskákat nevelek otthon. Méghozzá nem is akármilyeneket, hanem ezeket a kis szemét inváziós, ázsiai márványpoloskákat.
Volt pofájuk az én gyönyörű, vagyis valaha gyönyörű hibiszkuszomon sátrat verni. Nyáron folyton nyitva tartom az ablakokat, és nincs mindegyiken szúnyogháló, gondolom szépen beszivárogtak.
Itt nálam Pesten rengeteg poloska van. Alig győzöm kitessékelni őket, baromi idegesítő, ahogy koppannak az ablakon majd a földön vergődve, mivel folyton a hátukra esnek – esküszöm olyanok, mint a vajas kenyér, ami mindig a vajas felével lefelé pottyan a földre – úgy zúgnak, mint egy katonai repülőgép. Eddig is utáltam őket, na de most.
Nem volt nehéz felismerni a kifejlett egyedeket, vagyis a mágókat. De nehezen jöttem rá, hogy poloska-ovit nyitottak a virágomon. És bizony hatalmas a baj. Mert nem csak az én szobanövényemet zabálják meg, hanem szinte válogatás nélkül mindenféle növényre rámennek.
Két csapatban támadnak. Vannak a zöldek és vannak a barnák, mint kiderült utóbbiak feketén kezdik pályafutásukat. És a legszomorúbb, hogy ezek nem honos fajok, hanem úgy lepték el hazánkat az utóbbi években.
Kamionon jönnek
A zöldek, vagyis a Kelet-Afrikából és Dél-Európából származó zöld vándorpoloskák (Nezara viridula) 2002-ben jelentek meg Magyarországon, és azóta beterítettek mindent, hatalmas károkat okozva a kertekben és szántóföldeken.
A barnák pedig az ázsiai márványpoloskák (Halyomorpha halys), amik Japánban, Kóreában és Kelet-Kínában őshonosak. 1996-ban ellepték az Egyesült Államokat, majd 2004-ben elérték Európát is, és 2013-ban jelentek meg nálunk. Nálam pedig 2017-ben, remélem ezt is feljegyzik valahol, mert teljesen ki vagyok bukva rajta.
Ezeknek az invazív fajoknak a terjedését nagy mértékben elősegíti, a gyors és világméretű áruforgalom. Ráadásul minkét egyednek nagyon széles a tápnövényköre, vagyis szinte bármivel tud táplálkozni, így hazánkban is gond nélkül megélnek.
Emellett az enyhébb telek, és a nyárias ősz is nagyon kedvező számukra, ugyanis főleg a márványos poloska melegkedvelő faj. A vándorpoloskáról már biztosan tudják a kutatók, az ázsiai társáról pedig szintén azt feltételezik, hogy évente két nemzedék is születik, nőstényenként több mint száz utóddal. Nem csoda, hogy hirtelen tele lett vele szegény kis növényem.
Pont a meleg iránti igényük miatt van, hogy igen gusztustalan módon, invázió-szerűen lepik el ősszel a lakásokat. A márványpoloskák már kicsit hamarabb, szeptember körül, utánuk pedig jönnek, a hideget eggyel jobban tűrő zöld vándorpoloskák is, és célba veszik az otthonainkat.
Most jön a java
Ilyenkor helyet keresnek maguknak télire, ahova behúzódhatnak. Eleinte csak a fény miatt jönnek az ablakokhoz, később azonban már tömegesen indulnak meg befelé. Ez azt jelenti, hogy a következő hetekben szőnyegbombázásokra számíthatunk. Szóval ha jót akarsz magadnak, ne nagyon nyitogasd az ablakot, vagy csak azt, amelyiken atombiztos szúnyogháló van. Ugyanis idén még nagyobb csapatokban jönnek majd a rovarok, mivel egyre nő ezeknek a poloska fajoknak a helyi népessége.
És az a rossz hírem, hogy a jelen állás szerint, ez egyre szörnyűbb lesz évről évre. Ugyanis ezek a rovarok rendkívül gyorsan mozognak, könnyen találnak táplálékot, kedveznek nekik a itteni időjárási viszonyok, gyorsan szaporodnak, sőt egyre többen jönnek az import kereskedelemnek köszönhetően. Szóval az a rettenetes jövő, hogy megállíthatatlanul elárasztják az országot, egyre nagyobb egyedszámmal.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy jelenleg nincsen ellenük hatásos módszer a kezünkben. Mindkét faj hatalmas károkat okoz a szántóföldi növényekben, a zöldségfélékben, és a barna a gyümölcsökben is. Egyelőre nincsen kifejezetten poloskák ellen kifejlesztett rovarölő szer. A legjobb módszert ellenük jelenleg a széles hatásspektrumú készítmények nyújtják, azonban ezek elpusztítják a hasznos rovarokat is, így használatuk nem a legjobb megoldás. Ráadásul ezeknek a szereknek a lebomlása igen gyors, így pár nappal később újra megjelenhetnek a poloskák.
Mindezek felett mindkét faj a nyár végén és ősszel érő zöldségek és gyümölcsök, szedéshez közeli állapotban lévő terméseit szereti a legjobban, és leginkább ezekben okoznak nagy károkat. Viszont ekkor már nehezen lehet permetezni a termést, hiszen az az emberi fogyasztásra káros. Tehát csak nagy körültekintéssel tegyük, és utána mindenképpen várjuk meg az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Ezt a permetezőszer csomagolásán feltüntetik, és csak ennek elteltével szabad leszüretelni a termést, hogy az biztosan ne legyen ránk káros hatással a fogyasztás során.
Kimondom. Háború van! Ez már nem vicc. Jobb ha felkészülünk, mert jelenleg úgy néz ki, hogy mi állunk vesztésre. Az lenne az egyetlen reményünk, ha valamilyen poloskára éhes faj megjelenne hazánkban, hogy a táplálékláncba becsatlakozva megegye a poloskákat, amik a mi növényeinket eszik. De egyelőre ilyen nincs a láthatáron.
Mindenki szerelje fel a szúnyoghálókat, csukja be az ablakokat, fegyverkezzen fel különböző rovarölő szerekkel, mert várhatóan egyszer csak elsötétül az ég, és mint Hitchcocknál a madarak, a poloskák megkezdik a légitámadást.
kép: wiki
