Hogyan hasznosítsunk egy elhagyott iparterületet a város közepén? Alakítsuk közparkká! Berlinben jártunk, a Park am Gleisdreieck-ben.
Sokszor hallottuk Berlinről, hogy itt van tér. Tágasak a lakások, szélesek az utcák, óriási területen helyezkedik el a Tiergarten vagy a Tempelhof. Ez jellemző a Gleisdreieck parkra is, ami egy 31,5 hektárnyi tehervonat állomás és az ahhoz tartozó vágányhálózat helyén létrehozott közpark.
Egy nagyon sokoldalúan használt pihenőparkról van szó, mely három fázisban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt 2011-2014 között. A piknikrét mellett elhaladva a Margit-szigeti nagyrét jut eszünkbe. Ha viszont a parkot határoló erdős részeken járunk, olyan érzésünk támad, mintha mindig is itt lévő erdőben járnánk. Hogyan telepítettek ide ennyi idős fát, hiszen nem olyan régi ez a park? Ez a szép a felhagyott barnamezőkben: egykor nagy területen helyezkedtek el, majd az ipari forradalom elcsendesedése után csipkerózsika álomba szenderültek.
Közben a természet tette a dolgát, majd ebből a senki földje állapotból rázza fel a helyes városvezetés és adja át a helyi lakosoknak, mint hasznos, zöld élettér. Szerencsére az egykori síneket és azok környezetét megtartották. Pont ez adja eredetiségét: nagy kiterjedésű tisztások keverednek helyenként előbukkanó vasúttörténeti relikviákkal, valamint a ’csak saját felelősségre használható’-nak titulált vasúti vadon, ahol sűrű és buja növényzet szövi át a régi vasúti síneket, egykori jelzőlámpákat, szerelőaknákat és vizes medencéket, nagyon változatos élővilágot hozva létre.
Az egykori tehervonat állomáson most fiatalok kosaraznak
Azért jó itt lenni, mert méretének köszönhetően mindenki megtalálja a neki megfelelő környezetet a szabadidő eltöltéshez. Keleti részét új építésű, modern lakóházak veszik körbe, ezért ez inkább nyüzsgő, családbarát központ, játszóterekkel, gördeszkásokkal, piknikezőkkel. Nyugati része elvadultabb, nyugisabb, tökéletesen megfelel a szabadban eltöltött pihenésre, olvasásra. A park egyik sarkában hétvégi kertes parcellákat látni, egy bácsi éppen a virágzó cseresznyefa alatt szunyókál. Közvetlenül mellette erdei sütiző-teázó szolgálja vendégeit. A park jól beállt zöldfelületeinek köszönhetően fontos élőhelye az állatoknak, madarak csivitelnek mindenütt, még nyulat is láttunk!
Burkolt felületeit, térbútorait az ipari múltra való utalás és a tiszta, egyszerű és természetes formák és anyaghasználat jellemzi! Úgy tűnik, a németek már túl vannak a gumiburkolat divaton: a játszótéren fa, kötélháló és homok látható minden mennyiségben. Ücsörgésre hatalmas fagerendák lettek elfektetve. A kávézó körül fatuskókon ülnek az anyukák, míg a gyerekek mulccsal dobálóznak. Térkövet nem látni sehol, egyszerű, de esztétikusan kialakított betonfelületek adják a sétányokat. Nem látni tiltó táblákat, korlátokat, nem zavarják a látványt méter magas elektromos kábelszekrények és aknafedelek. Itt nincs közműterror?!
A park bejárása során azon gondolkodtunk, milyen jó lenne ilyen parkot látni hazánkban is. A magyarországi köztérépítészet jelenleg végletek között mozog, vagy nagyon elhanyagolt egy park, vagy pedig nagyon felújított és egyben túlszabályozott. Megférne nálunk egy parkban, egymás mellett a letisztult formavilág és a spontán természet?
Annak is utánanéztünk, hogy hol lehetne Magyarországon ilyen méretű és jellegű parkot létrehozni. Budapesten, annak is a legnagyobb és legelhanyagoltabb barnamezőjén: Rákosrendezőn (150 hektár). Vagy például Ózdon, az egykori vasgyár területén (50 hektár), ahol már el is kezdődött a fejlesztés. Vagy Diósgyőrben, szintén a vasgyár területén (45 hektár).
Szúrjátok be kommentbe, szerintetek hol lehetne hasonló lehetőség.
