Tudvalevő, hogy fákra szükségünk van. Leginkább nekünk, akik városban élünk, ahol minden talpalattnyi zöldnek örülni kell. Tudjuk, hogy oxigént termel, szén-dioxidot dolgoz fel, ami az üvegházhatást csökkenti. Ha lazításra, felfrissülésre vágyunk, a fák, és a természetes környezet ebben is segítenek. Ugyanakkor van-e olyan eset, amikor mégis azt mondjuk, ezt a fát bizony ki kell vágni? Van.

Balesetveszélyes fák

Gyorsan növő fajok idős példányainál ez sűrűn előfordul. Példálul a nyárfák és a fűzfák jellemzője, hogy iszonyat gyorsan nőnek és ezért gyorsan is öregszenek. A kertünk sarkára harmincöt éve ültetett fűzfa már nagyon idősnek számít. Mikor elmegyek alatta, sokszor felnézek az ágaira, remélem, nem esik a fejemre semmi. De volt, hogy vihar előtti nagy szélben apám kiáltott rám: Menj onnan! Majd nagy reccsenést hallottam. Szerencsére a szél a másik irányba fújt. Aznap két nagy ág is letörött, ahogy a nagy viharok után szokott a közparkokban, lásd augusztus 20. Mi megúsztuk, ők nem. Egy ilyen idős, törékeny fa, egy játszótéren kivágandó.

Nem ültették, csak úgy nőtt

Van, hogy a madarak elpotyogtatják a fák magvait, pl. az ostorfáét, vagy a szomszéd Lacika pöckölte le a meggymagot a teraszról, és hopp, pár év múlva ott a fa. Ezek a magról kelt izék nem teljes értékű fák (magoncok), sosem lesznek olyan szépek, mint iskolázott társuk. Ha túlélik az első pár évet és megerősödnek, egész nagyra tudnak nőni. Már-már azt hisszük, valaki direkt ültette oda. Van olyan is, hogy egy nagyobb fa elszórja magjait, és alatta kinőnek fiatalabb leszármazottai. Sajnos a Múzeumkertben is ez a helyzet. Ezek a fácskák elhanyagolt kertről, hanyag gazdáról árulkodnak. Elvben a havonta levágott gyepből ezeket a gyomokat eltávolítja a fenntartó vagy a kert gazdája. Már ha van neki. Ezeket a torzókat minőségileg értékesebb zöldfelületre lehet cserélni.

Egy kertet egészében kell vizsgálni, nem csak elemeiben. Egy olyan kert, ahol mind a három szint, a gyepszint, a cserjeszint és a lombkorona szint is megtalálható, sokkal jobban kifejti pozitív hatását a környezetére. Egy ilyen kertnek kialakul egy jellemző klímája, hőmérséklete, páratartalma, több állatot vonz, mert több az ennivaló, és több védett helyet találnak maguknak, ahová elbújhatnak áttelelni.

Egymáshoz túl közel ültetett fák

Lehet az véletlenül elszórt mag, vagy valamiért egymáshoz túl közel ültetett fa, egyik sem érzi jól magát. Nem lesznek szépek, ezt könnyű belátni, mert nincs rá elég élettér. Ha már átültetni nem lehet egyiket sem, akkor a gyengébbik kivágásával a másikat még meg lehet kímélni. Mielőtt nekiesel a láncfűrésszel, van olyan eset is, amikor két közel ültetett fa egymást mégsem zavarja. Erre jó példa a nyárfa és a tölgy. A tölgy ugyanis nagyon lassan nő és fiatalon szereti az árnyékot. Amikor egy nyárfa 30-35 évesen már elöregedett és kidől vagy kivágják, a tölgy akkorra megerősödik átveszi a nyárfa helyét és jó esetben él még vagy 150 évet.

Gyomfa, behurcolt fajok

Gyomfa? Itthon nem őshonos, behozott fa, aminek az eredeti élőhelye miatt nálunk nincs természetes kártevője, így az őshonos fajokat könnyen kiszorítja. Ilyen például a zöldjuhar, a fehérakác, a bálványfa és az ecetfa is. Még az LGT is megénekelte, a mély udvarokban csak ecetfa nő, a miénk itt a tér című számban. Ezek veszélyes, aggresszíven terjedő fajok, mindenütt ott vannak. Egy apró repedésben is gyökeret vernek. A gyomfák irtására igen nagy szükség van. Akinek a dolga, vágja ki. Vegyük példaként a Gellért-hegy szikláinak növény-társulását. A duna felőli oldalon, amit látnak mindazok, akik átkelnek az Erzsébet hídon. Itt él a védett sárgás habszegfű, ami Magyarországon csak itt fordul elő. És mi mivel köszönjük meg szerencsétlennek, hogy kitart mellettünk? Millió gyomfával.



Címkék: