Virágmaffia tizedeli a köztéri virágokat

Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. A frászt nem! Úgy tűnik, nagyon megbukott ez az elmélet, ugyanis egyre felháborítóbb módokon lopják a közterületekről a dísznövényeket a lelkes rajongók. És most nem arra gondolok, amikor anyuka sétál a gyerekkel, aki letép egy-két szál tulipánt, és mivel a legszebb a virágágyás közepén van, útközben még le is tapos párat. Ez azt hiszem leírható járulékos veszteségként.

Arról beszélek, amikor például a több tíz kilós virágládával együtt lovasítják meg a tuját, vagy ha a ládát már a sok lopási akció miatt leláncolták, akkor csak a növényt kapják a hátukra az ismeretlen elkövetők, vagy arról amikor még a villanyoszlopra is felmásznak, hogy muskátlanítsák azt. Azt hiszem ennek a műfajnak a legalja a temetői virágok begyűjtése, ahhoz aztán már igazi erkölcsi mélység kell.

Emlékszem, tavasszal ültem a szokásos délutáni dugóban  a Rottenbiller és a Dembinszky utca sarkán. Akár egy könyvet is kiolvashatnék mire átjutok a kereszteződésen a csúcsforgalomban. Az ablak lehúzva, szól a zene, unott fejjel slattyog felém a két autósor között egy srác több tucat gyönyörű  sárga nárcisszal a kezében. Már szinte ismerjük egymást, én minden nap itt szívok egy helyben állva, ő meg minden nap itt  tukmálja az autósokra a virágot.

Már rám se néz, tudja hogy úgysem veszek belőle soha. És akkor hirtelen elkap az öngyilkossági szándék és az autóból kiszólva megkérdezem tőle, hogy honnan van ez a sok szép virág. Látom a fején, hogy nem tetszik neki a kérdés, de a vérében van az üzlet, mert kaján vigyort kerekít és közli: hát a kertemből!

Majdnem hangosan felnyerítettem, hogy na persze, és mégis hol laksz? A Buckingham palotában? Hogy minden nap több száz friss nárcisszal a kezedben szaladgálsz?

De szerencsére bekapcsolt bennem a túlélési ösztön és csak annyit nyögtem ki kedvesen, hogy nagyon szépek. Gondolotam rá, hogy legközelebb veszek tőle és megkérdezem, hogy ad-e nyugtát, de akkor valószínűleg soha többé nem mehetnék arra dolgozni. A közterület-felügyeletesek persze bátrabbak mint én, de ők is csak annyit tehetnek a jelenség ellen, hogy felszólítják emberünket a jogosulatlan kereskedelmi tevékenység beszüntetésére, és ha nem tesz neki eleget elkobozzák tőle a virágokat.

Nos, azt hiszem az ilyen fiatalemberek és társaik alkották meg az egynyári után szabadon az egynapi virág fogalmát, ami nem más mint, hogy kiülteti a városgazda, vagy a kedves lakó az virágot, de csak egyetlen napig élvezheti a látványt, ugyanis másnapra ellopják. Kaposváron például a múlt hónapban újították fel a Németh István fasort, de a tolvajok olyan gyorsak voltak, hogy a kivitelező még át sem tudta adni azt, máris lábakélt a babérsomoknak és a babérmeggyeknek. Az évelő díszcserjék helyén csak üres lyukak tátongtak, a kár pedig körülbelül 200 000 Ft volt. A város jobb híján a lakosság segítségét kérte az elkövetők előkerítéséhez.

Pécsett trükkös lopásgátlóval próbálkozott a város vezetése pár évvel ezelőtt, hogy lebuktassák a virágtolvajokat. A telpülés területén 3500 négyzetméternyi virágágyás van, és ezekben évről évre közel 60 000 tulipán nyílik. Az enyveskezűeknek igen jó ízlése volt, nem akármilyen tulipánokat loptak, csak a hollandra mentek. Ugyanis a Holland Nagykövetség öt éven át igen értékes tulipánokat adományozott Pécs számára a TuliPécs program keretein belül, hogy azok díszítsék a város utcáit. Éjszakánként azonban sáskajárás szerű virágszüretet tartottak a tolvajok és hasonlóan a fent említett nárciszos úriemberhez, eladták az utcákon és a piacon, ezért a városgazda lopásgátló permettel kezdte el őket kezelni.

A szer szabad szemmel nem látható, de sehogyan sem lehet lemosni a virágokról, és egy speciális fénnyel ki lehet mutatni. Remélték, hogy a lebukás gondolata visszatartja majd a rablókat, de sajnos nem így lett. A TuliPécs program öt év után megszűnt, állítólag azért mert megszorításokra kényszerült a Holland Nagykövetség. De nem kizárt, hogy közrejátszott a csalódottságuk, hogy a nagy értékű adományukat minden évben pár nap alatt lelegelik.

Szombathelyen nemes egyszerűséggel kalodába kellett zárni a tujákat, mert rendszeresen eltulajdonították őket. A bilincsbe vert növények, egészen érdekes látványt nyújtanak, de mivel a frissen kiültetett cserjék a növényrablók nagy kedvencei, nem volt más megoldás.

A fővárosban sem jobb a helyzet. Úton útfélen lehet vicces, elkeseredett vagy éppen felháborodott hangvételű táblákat látni a virágágyásokba és virágládákba szúrva, amik arra szólítanak fel, hogy NE LOPJ! Sokszor ezek már csak a valaha volt virágpalánták helyén hirdetik a megtörtént tragédiát. A Városligetet minden tavasszal ezernyi begóniával, petúniával, nebácsvirággal, kakastaréjjal és sok más szépséggel ültetik tele, majd önkéntes kertrendezők még melegében más helyre deportálják azokat. Persze a népszerű turistacélpont mégsem nézhet ki úgy mint egy akanamező a sok tátongó lyukkal, ezért a városgazda szépen pótolja az emigrált palántákat, és a végeláthatatlan ördögi kör kezdődik előről.

Budán a Móricz Zsigmond körtéren lilán virító levendulákra nagy valószínűséggel azt hiszi valaki, hogy parlagfű, ugyanis állampolgári kötelezettségét betartva egy hatalmas machetával írtja azt rendszeresen. Vagy nagyon sok nála a moly, vagy ő is szereti az autós virágbusinesst.

És akkor jöjjön a pokol legmélyebb bugyra, a temetői virágtolvaj. Látom a sírok mellett az öreg néniket és bácsikat, akik a görbe kis ujjaikkal nap mint nap rendezgetik a sokszor megannyi eltemetett szerettük sírhelyét. Az utolsó pénzükön megvett virágot gondosan elhelyezik, majd lassan elbandukolnak. És akkor jön valami görény, egy igazi lelketlen paraszt és a sírokat végigjárva egymás után pakolja a szatyrába a virágokat.

A temető közterület, így a temetkezési törvény nem írja elő a fenntartónak a sírhelyek őrzését. Azonban a rengeteg lopás miatt sokszor a kripta- és sírhelytulajdonosok, engedélykérés után, kamerákat helyeznek ki a saját tulajdonuk megóvására.

Így történt ez Nyíregyházán is. Egy bekamerázott sírról egy nő, fényes nappal, szemrebbenés nélül betakarította az összes virágot, és aztán ment tovább a következőre. A felháborodott tulajok feltették a világhálóra a felvételt, majd még a rendőrség őket marasztalta el, hogy becsületsértést követnek el ha azonnal nem szedik le onnan.

Azt gondolom, hogy ez már szervezett bűnözés, nem más, mint virágmaffia. A tolvajhálózat lefedi az egész országot és van hogy éjszakánként, de a kegyetlenebbek nappal is lecsapnak és tömegmészárlást tartanak a parkokban, temetőkben és az utcákon. Bár gondolom nem tervezted, hogy lopni indulsz, de ha nem akarsz velük összetűzésbe keveredni, még csak egy százszorszépet se tépj le, mert megvédik a területeiket az idegen bandáktól.

A virágmaffiával egy gond van, hogy mivel az áldozataik növények, a hatóságok nem sok figylemet fordítanak rájuk. Hacsak nem érik tetten a tolvajokat, szinte lehetetlen kézrekeríteni őket. Nem minősül bűncselekménynek a viráglopás, csupán szabálysértésnek, ha a lopási kárérték nem haladja meg az 50 000 Ft-ot. Az is kivitelezhetetlen, hogy biztonsági kamerát telepítsenek minden egyes virágágyás mellé, hiszen arra a világ pénze nem lenne elég. Az se megoldás, ha mérgező növényeket ültetsz a ház előtti virágládákba, mert a fagyállós gazda óta tudjuk, hogy ennek csúnya vége lehet.

Évtizedek óta zajlik már a viráglopás a közterületeken, de eddig még nem sikerült hatásos módszert találni a megfékezésére. Az egyetlen amit tehetünk, hogy bármennyire csábító is az ára, sosem veszünk gyanús alakoktól virágot, hogy még csak véletlenül se támogassuk a virágmaffiát.

Címkék: