Az európai embernek már csupán a rovarevés gondolatára is felfordul a gyomra, pedig az effajta táplálkozási szokás sokkal elterjedtebb a világon, mint azt képzeljük. Az ENSZ Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2013-as beszámolója szerint több mint 2 milliárd ember fogyaszt rovarokat napi szinten világszerte (ez kb. 130 ország etnikai csoportját jelenti), ez a szám pedig évről évre nő. Annak, hogy a nyugatiak miért idegenkednek, sőt, undorodnak a ropogósra sült sáskától és szöcskétől, elsősorban történelmi és civilizációs okai vannak: az európai gyökerű civilizációban tenyésztett állatok bőven ellátták az embereket fehérjével, és senkinek nem kellett ízeltlábúakra fanyalodnia. (Bár ez sem igaz teljesen, hiszen az ókori Rómában sokan előszeretettel fogyasztották ezt a csemegét.)
Pedig ideje lenne megbarátkozni a rovarokkal, a túlnépesedés ugyanis olyan megnövekedett igényeket fog eredményezni az állattenyésztésben, ami már sokszor most is nehézségekbe ütközik. És itt jön képbe az entomofágia (gör. – ἔντομος éntomos = „rovar” és a φᾰγεῖν phagein = „enni”). Egyrészt ezek a kis lények rendkívül táplálóak, és egészséges alternatíváját nyújtják a húsféléknek: például a szöcske hatvan százaléka protein, és csak 6 százaléka zsír, ezen kívül pedig vasban és kalciumban is gazdag. Másrész valóban ízletesek – és most nem mások beszámolói alapján teszem meg ezt a kijelentést!
Személy szerint Pekingben, az “Ízek utcájának” nevezett Wangfujing utca körül kialakult éjszakai piacon kóstoltam először rovart. Egyfajta próbatétel volt ez, és a fóbiám leküzdése, mindaddig ugyanis mérhetetlenül viszolyogtam a vidéki kertünkben vígan ugrándozó szöcskétől és sáskától. Pekingben amúgy a közhiedelemmel ellentétben nem fogyasztanak non-stop rovarokat (pláne nem kutyát és macskát), és ezek az ínyencségek nem is szerepelnek a legtöbb vendéglátóhely étlapján. Mi egyedül az Ízek utcájában bukkantunk rá, ami viszont kifejezetten a turisták elkápráztatására és pénztárcájára utazik.
Van ott minden, amitől a messziről jöttek gyomra forog: azonosíthatatlan belsőségek és tengeri állatok, bambuszpálcikára nyársalt gyíkok, kígyók, madárpókok, skorpiók és egyéb ízeltlábúak, lárvák, csigák, és jobb, ha nem is tudjuk, mik. Az élmény tényleg elképesztő, de nem feltététlenül gasztronómiai. Sokan csupán a látvány kedvéért látogatják meg ezt a részt, maximum megisznak egy kókusztejet és cukorszirupba forgatott szőlőszemet falatoznak hozzá, ám a bátrabbak hozzám hasonló elképzelésekkel mennek ki: megkóstolni valami bizarr dolgot.
A merészségre azért rásegített egy-két üveg sör, és kellő mennyiségű Tsing-Tao elfogyasztása után sikerült legyőzni az undoromat, sőt, a sült sáska mellé majdnem kikértem egy óriáspókot is. Nagy levegő, és a ropogósra sült rovar finoman recsegett a fogaim alatt, miközben az árusok sokadjára is jót mulattak azon, ahogyan az európai ember viszonyul ehhez a konyhához. Ha képesek vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy rovar van a szánkban, be kell ismerni, hogy egészen kellemes íze: pattogatott kukorica és sült csirkebőr keveréke, de ez nagyban függ attól is, mivel ízesítjük.
Azt nem állítom, hogy teljesen rákattantam, de hazautazásunk után nem sokkal nekiálltam a házilag elkészített verziónak is, és azóta rendszeresen sokkolom az ismerőseimet egy-egy adaggal. A szöcskék és sáskák beszerzése tavasztól őszig rendkívül egyszerű: csak ki kell menni a kertbe és elkapni pár darabot. Ezek a példányok persze jóval apróbbak, mint amilyeneket Ázsiában szoktak tálalni, úgyhogy akik hasonlóra, kb. 10 centis hosszúságú vágynak, azoknak az állatkereskedést ajánlom.
Sült sáska (vagy szöcske) hozzávalói:
5 db. sáska
3 csipet fűszersó (ízlés szerint sültcsirke fűszersó vagy amilyen van kéznél)
olaj (nem muszáj, de ha beszerezhető, akkor szőlőmagolaj)
1. A sáskákat forró vízbe dobom, fél percig forralom, majd villával kiszedem.
2. Kis mennyiségű pácot készítek az olajból és a fűszersóból, bekenem vele a sáskákat, és állni hagyom kb. fél órát.
3. Forró olajban pillanatok alatt kisütöm.
4. Ha fokozni akarom a hatást, injekciós tűvel majonézt vagy mézet szívok fel, amit a tű segítségével a ropogós farokrészbe fecskendezek.
Sült sáska fogyasztása:
Vannak, akik eltávolítják az állat fejét, lábait és szárnyait, de ez teljesen felesleges. A sáskának egyedül a szárnya nem fogyasztható (de ahogyan az almacsutkát, úgy ezt is van, aki simán megrágja), de azt megcsippentve könnyedén lerágható az ízeltlábú többi része.
Jó étvágyat!
