A magyar fejlesztésű, szabadalommal rendelkező cég biológiai módszerekkel tisztítja a szennyvizet. Ez gyökeresen megváltoztatta a szennyvízről alkotott képet. A bűzős, ronda és óriás telepek képe mára a múlt. A Dél Pesti Szennyvíztisztító Telepen jártunk, Soroksáron a HuGBC Green Walk rendezvényén.
Orrfacsaró bűz, légylárva, hígtrágya. Szennyvíztisztítót említve, ez az általános kép ugrik be mindenkinek. Pedig közel sincs ez így a magyar találmányú Organica szennyvíztisztítóknál. Helyette van üvegház, érdekes trópusi növényekkel pl: banánfával, vitorlavirággal. Hogy lehet ez? Működik, és ráadásul még magyar is? Hát, nem így képzeltem el a Szennyvíztisztító Telepet.
“Már a 80-as években felmerült a gondolat a biológusok körében, hogy a természetes ökoszisztémákat alkalmazni kellene az emberi eredetű hulladék lebontásában, amelyet előbbiek táplálékként tudnának újrahasznosítani.” mondta Bodnár Attila a cég egyik alapítója a hg.hu-nak adott interjújában.
Míg a csoport összegyűlt, két konténeres és három szippantós kocsi hajtott be a retró-kinézetű telepi kapun. Egy sétányon divatos díszfüvek és kis vízjátékok mellett haladtunk az egyik üvegház felé. Egy szennyvíztelepen üvegház. Ezt ismételgessük. Felfigyeltem egy gyönyörűen virágzó papagályvirágra, buggyant kifelé az ablakon. Olyanra, amit pár hete láttam a Bauhausban, csak az mű volt és kicsi, ez pedig igazi és méretes.
Belemerültünk a szennyvíztisztítás rejtelmeibe, de szerencsére csak szóban. Sejtettük, valami nagyon zöld és új módszert látunk és hallunk, a Green Walk-ra jellemzően.
Balázs, a fiatal, jóképű előadó magyar és angol nyelven váltakozva próbált minden érdeklődő kérdésére választ adni. Egyszerű és igaz állítással kezdte: a szar és a húgy senkit sem érdekel, tabu téma társadalmunkban. A budit lehúzzuk és többet nem is gondolunk rájuk, pedig pár perce még testünkkel óvtuk. Erről nem szoktunk beszélgetni, vasárnapi ebéd közben pláne nem, kivéve Balázst, ha megkérdezik, mizu a melóban.
Sőt, annyira tabu, hogy a szennyvíztisztító telepet messzire elkerüljük, ha lehet. Régen ezeket a telepeket a város szélére építették és hosszú csatornán vezették ide a tisztulásra váró szennyvizet, csapadékvizet és mi egyebet. Azóta viszont az urbanizációnak köszönhetően, a legtöbb szennyvíztisztító telepet a város körbenőtte, ezzel több problémát okozva: ki akar egy szennyvíztisztító telep mellett élni? Az itteni ingatlanoknak pont ezért nincs piaci értékük. A szagok is borzalmasak voltak.
Az Organica biológiai szennyvíztisztító módszere, szöges ellentéte a konvencionális szennyvíz tisztításnak. A telep helyigénye kicsi, már 500 m2-en lehetséges a tisztítás, látványa esztétikus, szagok nincsenek.
Hogy működik ez az egész?
A szennyvízben található körülbelül 800 baktérium faj. Közöttük vannak olyan hasznosak, amik a többit lebontják, és ehhez csak oxigénre van szükségük.Ezért az öt méter mély tartályok (reaktorok) aljára fúvókákat helyeznek el, amiből levegőt fújnak a szennyvízbe. Bemész az üvegházba, és a szennyvíz felett sétálsz egy fém hálón, a növények között, ami a tartályok tetején feszül. A növények gyökere másfél méter mélyen belóg a vízbe.
Azt gondolnánk, a növények végzik a tisztítást, nagyobbat nem is tévedhetnénk. Valójában csak az a funkciójuk, hogy a baktériumok hozzátapadjanak és rárakódjon a melléktermék, a szennyvíziszap. A módszer hatékonyságának növeléséhez a sok gyökér helyett biomodulokat, azaz mesterséges gyökérzetet helyeznek el a medencékben.
Ezt műanyag szálakból álló oszlopnak kell elképzelni, a lényege az, hogy ezen minél nagyobb felületen tudjanak megtapadni a baktériumok. Még egy trükk van a rendszerben, a szennyvíz körülbelül két óra alatt folyik át a medence különböző tartályain, ahol a különböző biológiai folyamatokon át megtisztul a szennyvíz, tehát nem mindegy, milyen sorrendben, milyen oxigénmennyiség mellett mennyi időt tölt itt a víz. Ez maga a tudás.
Az üvegház látványa pedig esztétikus, nem egy Festetics-kastély. Inkább hasonlítanám egy trópusi botanikus kerthez, csak éppen a növények neve nincs kitáblázva, és nem repkednek pillangók körülöttünk. A talpam alatt a szennyvízzel, a rácson sétálva csodálkozom, hogy a nincs is büdös. Csak egy enyhe furcsaságot érezhetnek az érzékeny orrúak. Van aki, a mentához hasonlította, bár a kedvenc teám nekem épp nem jutott eszembe.
Egy bátrabb idős hölgy feltette a kérdést, ami ide belépve az én agyamon is átfutott: ugye itt nem lehet a levegőt beszívva semmi betegséget elkapni? Nincsenek fertőző gázok? Balázs megnyugtatott, semmi gondunk nem lehet az itt beszívott levegővel. Ő minden nap ezt szívja, és soha semmi baja nem lett. Eddig.
És mi lesz a biomodulokon és gyökérzeten megtelepülő szennyvíziszappal, vagy biomasszával? Az ülepítő tartályokból a víztelenített iszap emésztőtornyokba kerül, ahol a biogázból elektromos és hőenergiát állítanak elő, ami az egész telep energiaellátását lefedi, sőt van, hogy többlet energia keletkezik, amit az országos hálózatba juttatnak. A telep honlapjáról még többet megtudni.
Az iszaptól is megtisztított szürkevíz megfelel az EU-s szabványoknak, amit természetes vizekbe szokás engedni, jelen esetben a Dunába. A telep 1966-ban épült egy konvencionális szennyvíz-tisztítónak, a korszerűsítés során a nagy ülepítő medencéket meghagyták, így itt egy vegyes eljárást figyelhettünk meg. Az elmúlt hat évben világszerte további 97 telep épült, erre a módszerre alapozva, mi ez, ha nem kirobbanó siker?
Ennyi információ után, rögtön más szemmel nézek a szennyvízcsatorna tartalmára, és ragaszkodnék is hozzá. Mi lenne, ha otthonunkban tudnánk tisztítani saját szennyvizünket, és az utána kikerülő szürkevizet felhasználnák pl. a kert locsolásához, vagy a WC lehúzásához? Ha mindezt kombinálnánk azzal, hogy a tetőn összegyűlő esővizet összegyűjtenénk, Suds-okkal az esővizet nagyobb mennyiségben helyben tartanánk és máris a locsolóvízért nem kellene víz és csatornadíjat fizetni. A városok csatornarendszere pedig nem lenne túlterhelve egy nagyobb nyári esőnél.
Végezetük nézzük a számokat. Fél millió ember szennyvizét, azaz kb. 80 millió liter szennyvizet biológiai tisztítással egy üvegház 1 nap alatt tisztít meg. Azért ez nem semmi.
Magyarországon hasonló, de kisebb telepek működnek, Telkiben, Egyeken, Szegeden. Ezt a módszert a nyugaton már elterjedt SUDs-okkal együttesen használva a csapadék, ivóvíz és szennyvíz felhasználás egy sokkal természetesebb, gazdaságosabb, hatékonyabb, fenntarthatóbb és ésszerű lehetőséget kínál. Éljünk vele!
Fotók: Bognár Emese
