Ha ősz végén, tél elején kiüresedik az ágyás, többnyire elégedetten hátradőlünk. Végre vége! Háromnegyed évig gazoltál, ültettél, kapáltál, ástál, betakarítottál, tartósítottál, néha már azt hiszi az ember, sosincs vége. Persze egészen a fagyokig hagyhatunk dolgokat az ágyásokban, de a télre készülés jegyében lassan könnyes búcsút kell venni az utolsó cukkinitől is.
Én október közepén szoktam megunni az egészet és szinte mindent kiszedek belőle. Aztán szépen kigazolom, kiegyenesítem az ágyást, majd felásatom egy arra érdemessel, aki általában, a feladat örömétől ittas férjem.
Egyet nem szabad sosem. Otthagyni mindent a veteményesben felmagzani, elrothadni, elfagyni. Ökológiai katasztrófával fenyeget sőt, rémálmok fognak gyötörni, ezt garantálom. Én az első évben megtettem, városról a falura költözött lánynak senki sem szólt, hogy ne várjak vele tavaszig… Egyrészt rém gusztustalan látvány lesz a korábban katonás sorokban zöldellő növények helyén. Pfúj. Majd hol különböző levélfoltosságot okozó gombák, hol rovarinváziók és elfajzott magok kikelő növényei sújtották a kiskertem (a gyomokon kívül) egész nyáron. Illetve nem végig, mert nagyjából a közepén kiakadtam és mindent kiszedtem a földből. Tarlón maradt az egész utána, ott egye meg a fene. Meg is ette, de legalább ősszel volt annyi eszünk, hogy kigazoltuk, felástuk és tavasszal új alapokra helyeztük az egészet, mert sem kémiai vegyszereket nem akartam látni többet, sem ennyi betegséget és rovart, hernyót, lárvát, ki tudja mit…
A telet akkor olvasással töltöttem biokertészkedési lehetőségekről és sokat tanultam. Azóta sok mindenre figyelek a veteményesben, többek között arra, hogy ültetéskor egymást segítő növények kerüljenek közel egymáshoz és egymást követő években nem ültetem ugyanarra a helyre ugyanazt a növényt, valamint tarlón is marad egy kis rész. Ezzel a középkori vetésforgó módszerrel mindig van lehetősége a földnek új élettel megtelni. Mi még nem használtuk agyon a földet ezalatt a néhány év alatt, csodás, élő fekete termő talajunk van itt, örülünk neki.
Ha viszont nálad nem ilyen rózsás a helyzet, akkor éppen most van a legjobb idő arra, ősszel, hogy feltöltsd a földet tápanyagokkal. Igen, trágyával. Kétségkívül az érett istállótrágya az igazi, de ha jóban szeretnél lenni a szomszédokkal, akkor gyorsan csináld a bedolgozást, esetleg próbálkozz a szárított változattal, vagy a jó házi komposzttal. Aranyat érnek.
Ha a föld minősége rendben, akkor az utolsó lépés a durva felásás, gereblyézés nélkül. Nagy rögökben hagyjuk a földet, köztük nagy mélyedésekkel. Ez a talajfelszín remek lesz arra, hogy a hó- és jéglé olvadáskor a mélyebb rétegekbe is eljusson, míg a felszíntől nem túl mélyen lakó rovarlárvák kifagyjanak. Éljen-éljen, ők nagyon nem fognak hiányoznak a jövő évi termesztéskor.
Ha vetettél őszi magokat (spenót, levélsaláták pl.), akkor ez a rész nyilván kimarad ebből, ahogy a téli alá vetésre szánt kis terület is. Mert ha novemberben sem bírsz magaddal, akkor is lehet vetni ezt-azt, hamarosan megmutatom, miket érdemes.
(Kép: pixabay.com, walkersalmanac)
