Hullik, mint az őrület, te meg zsákolod, égeted, ha száraz, vagy össze-vissza gereblyézgeted, ha nedves, pedig ha komposztálnád, értékes tápanyagot készíthetnél belőle.
A kiskertekben leginkább jellemző fák közül a gyümölcsfák levelei bomlanak le a leghamarabb, míg a diólevelekre vagy a fenyőfélék tűleveleire várni kell egy ideig, de azok is kiválóan újrahasznosíthatók a kertben. Egyes kutatások szerint fajtától függően 2-3 év után használható a diólevél komposzt, míg saját tapasztalatunk alapján ez nagyjából másfél évre tehető.
Ugyanakkor egy hazai kutatás szerint a kilenc hónapos diókomposzt már tökéletesen csírázóképes. Szóval no para, csak a rossz beidegződések tehetnek arról, hogy automatikusan égetni akarja az ember a „mindent tönkretevő” diólevelet, vagy egyből a hullazsákba tenni, amit mondjuk Budapesten vagy óriás fa esetén egyébként teljesen meg is értek. A fenyő tűleveleinek azonban valóban évekre van szükség, nem is szokás különösebben gyűjteni, hiszen nem egyszerre esik le, ám savanyú kémhatásának köszönhetően örökké hálásak lesznek érte a rododendronok és hortenziák a kertben.
Járjunk hát az élvonalban és tegyünk egy próbát ezzel is, komposztáljuk a kertünk faleveleit idén!
A fák lombhullása természetes folyamat és az ember által ilyen módon nem érintett területeken is remekül hasznosul minden, nem okoz fennakadást a körforgásban, sőt. A kiskertekben persze nem szép látvány, ha már nem frissen hullott, és a gyepet is károsítja, pedig annyi törődnek vele sokan, így tegyük, amit tennünk kell, szedjük össze, de ezúttal ne égessük halomban, hanem hagyjuk a halmot kevésbé feltűnő helyen, hadd tegye a természet a dolgát. Alig néhány nap múlva már szép számmal lesznek benne rovarok, giliszták, öröm lesz nézni a gyors folyamatot, ami különösen ilyenkor látványos, mert nedvesíteni külön nem kell. Hetente forgassuk át és késő tavasszal már a saját levélkomposztunkkal vagánykodhatunk a kertben.
Mulcsolhatjuk vele a tápanyagra éhes, vagy fedetlen földben sínylődő virágainkat, meg persze javíthatjuk vele veteményesünk, növényeink talaját. Rengeteg pénzt és műanyagzsákot spórolunk pusztán azzal, hogy csöppet besegítünk a természetnek.
HOGYAN?
Mi a gyümölcsfák és szőlő alatti leveleken mindig átmegyünk a gyűjtős fűnyíróval, aminek aprított tartalmát aztán szépen a kerti hulladékgyűjtő-kupac baloldalára teszünk. Ez a mennyiség elkülönül és jól kezelhető a viszonylag nagy mennyiség ellenére is, így ezt én szoktam a vasvillával forgatni. Mivel apróra szecskázta a leveleket a fűnyíró, könnyebben megy az egész folyamat, tavaszra simán használható mindig.
A két óriási diónk leveleit eddig korlátlan mennyiségben le lehetett adni a városi zöldhulladék lerakóban, azonban idén erre megoldást kell találnunk. Kisebb mennyiség mindig ment a komposztunkba, de a teljes mennyiség egyelőre eszméletlen soknak tűnik, remélem, megbirkózunk vele valahogy… Drukkoljatok!
